Jó döntés volt, hogy Bernie újabb történetét egy nehezebben emészthető
regény után vettem elő. Bernie mindig biztos pont. Az ő humora,
világlátása, könnyedsége, a pörgős történetvezetés és a történetek
rövidsége kellemes kikapcsolódást nyújtanak.
Az első 20-30 oldal után ismét elfogott az érzés, hogy kábé mindegy, miről fog szólni ez a rész, élvezni fogom. Így is lett.
Bernie munkájában szerencsére szinte bármi állhat a középpontban és
szinte bárhol homokszem kerülhet a gépezetbe. Block ezt nagyon jól
kitalálta és újra meg újra működni látszik a recept. Az, hogy most éppen
Kipling egy elveszett verseskötetének ellopásáról van szó, egyáltalán
nem lóg ki a sorból. És hát ki is húzná a rövidebbet, mint az egyszeri,
beáldozható, felbérelt betörő. A zűr pedig, amibe Bernie keveredik, hát
nem éppen egyszerű.
A történet pörög, csak néha lassul be, de olyankor is okkal:
legalább Bernie-vel együtt összeszedhetjük a gondolatainkat, és a világ
dolgairól is megismerhetjük egy csipetnyi humorral átitatott véleményét.
A befejezés pimaszságán pedig majdnem hangosan felnevettem! Nem
kérdés, hogy folytatni fogom, de lehet, hogy terápiás jelleggel megint
valami nehezebb könyv után, mert tuti, hogy akkor is le fog lazítani.
Totti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!