Ó, drága cellofoidák - Veres Attila: Odakint sötétebb

Mondhatni kedvelője vagyok a horror és a weird zsánerének. Előbbin általában kellemesen szórakozom, bár túl sok érzelmet nem vált ki belőlem. Nem vagyok ijedős fajta, sokszor csak megmosolygom a művekben lévő történéseket. Utóbbihoz viszont ambivalens érzések kötnek, olvastam már kifejezetten jó alkotásokat, de akadtak olyan darabok is, amikkel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Veres Attiláról csupa jót hallottam eddig, úgyhogy kezdésnek elmentem új könyvének bemutatójára, ami a Lurdy mozijában került megrendezésre. A közel másfél órás beszélgetés nagy hatással volt rám, elhatároztam, hogy sorra veszem műveit. Első regénye, az Odakint sötétebb nagy népszerűségnek örvend, kíváncsivá tett, miért kedvelik ennyien.

Agave Könyvek, 2017, 265 oldal, puhatáblás (saját kép)

    Ez a borító élményszámba menő. Annyira jól elkapta a kötet hangulatát, a színek is tökéletesen lettek hozzá kiválasztva; engem kicsit Bob Ross festményeire emlékeztet. :) Faniszló Ádám munkája, ezen a linken a többi, általa készített kötet borítóját is megnézhetitek. A fülszöveg korrektül összefoglalja, hogy mi vár ránk a kötetben, s talán a végén található hasonlítás sem túloz. Legalább is erre következtetek abból, hogy mások az értékeléseikben nem használták "fegyverként" az összevetést.

    Mélyebben nem mennék most bele a történetbe, hiszen rengetegen olvasták már a könyvet, az új olvasóktól pedig nem szeretném elvenni az élményt. Inkább arról írnék, hogy szerintem miért működik remekül egészében a mű.

• A cellofoidák
  Kifejezetten ötletesnek tartom ezeket a lényeket, az én fejemben a pókok és a polipok szerelemgyerekeként jelentek meg. Bár külsőleg visszataszítónak hathatnak, ahogy megismerjük őket, úgy jövünk rá, hogy valójában nincs velük probléma, sőt, már-már szeretnivalóak. És a nevek, amiket kaptak, például Babyface Nelson, vagy Bismarck... A mai napig mosolygásra késztetnek, ha eszembe jutnak.
• Szereplők
  Könnyen lehet velük azonosulni, hiszen olyan hétköznapi emberek, mint mi. Mindannyian nyűglődtünk már egy szakítás után úgy (nem találjuk a helyünket a világban, mindenről a másik jut eszünkbe stb.), mint Gábor, de Szabolcs életszemlélete sem lehet ismeretlen az olvasó számára.
• Helyszínválasztás
  Szerintem ez a történet nem lett volna az igazi, ha városi környezetbe ülteti Veres Attila. Így a vidéki milliő igazi pluszt ad a furcsa, megmagyarázhatatlan eseményeknek. Ezek közül nekem két kedvencem is volt: a soha véget nem érő kártyaparti, illetve az olvashatatlanná vált könyvek.
• Jól adagolt zsánerek
  A weirddel az a legnagyobb probléma meglátásom szerint, hogy vékony a határvonal befogadhatóság szempontjából. Nyilván, ahány ember, annyiféle meglátás, biztos van/volt/lesz olyan, aki elolvassa a kötetet, és tegyük azt, a végét hatalmas nagy baromságnak fogja tartani. Nekem még pont megfelelőek volt a könyvben található weird részek, nem éreztem kellemetlenül elvontnak, vagy agyoncsavartnak. Horror szempontjából pedig szerencsére nem csak a vércsatakos, leszakított testrészekkel teletűzdelt verziót kapjuk, hanem azt is, ami bekúszik a bőrünk alá, és olvasása után rendkívül kellemetlen érzést hagy(hat).

    Szerettem az Odakint sötétebbet, és így egy mű után ki merem jelenteni, hogy Veres Attila fan lettem. Bártan ajánlom a kötetet azon olvasók számára is, akik még csak ismerkednek a fent említett két zsánerrel. Biztosítom őket, hogy nem fognak csalódni. 4 és fél üst az ötből.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! (Igen, majdnem két év után sikerült beállítani. :D) A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.