Menüsor

12/11/2022

Csak azért is könyvet karácsonyra - VI. rész, Eve Rigel listája

Egy kis szünet után következzen a VI. lista. Czinkos Éva, a Trivium Egyesület alapítótagja, elnöke, emellett pedig író (többek között Eve Rigelként lehet ismerős) , szerkesztő és multimédiafejlesztő. Az általa összeválogatott könyvek igazi csemegék, érdemes elolvasni a gyűjtését! :)

 


Az elmúlt tizenöt-húsz év könyvkiadási áradatából számos könyv bekerült az elolvasandók listájára – próbálok időt szakítani rájuk –, vannak olyanok is, amelyek még meg sem jelentek, de ígéretesnek tűnnek az előzeteseik alapján, és persze sok olyan is akad, amely „túlhájpolt” és érdemtelenül divatos – ezeket semmiképpen sem olvasnám el.

Most négy olyan könyvre szeretném felhívni az olvasók figyelmét, melyek közül három a múlt század első felében jelent meg magyar nyelven, mára méltatlanul feledésbe merült és mellőzött lett, az egyik azonban tavalyi kiadás, és nem tudott az olvasó fókuszába kerülni. Még.

 


Alexandr Polescsuk

A pergamen titka

 

Sosem felejtem el azt a napot, amikor felfedeztem a könyvek világát. Kicsi voltam még, talán hétéves, épp csak megtanultam folyamatosan olvasni. Egyik nap rövid időre egyedül maradtam a házban, és hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, megnézem, hogy mit rejteget anyám a kredenc tetején. Lentről úgy látszott, hogy könyvek vannak oda felpakolva, de valamiért sosem kérdeztem rá. A kredenc magas volt, odatoltam melléje a hokedlit, arra rátettem a sámlit, és felmásztam. Tényleg könyvek voltak ott, legalább negyven darab kisalakú, puhafedeles. Kiválasztottam az egyiket, és ott állóhelyben olvasni kezdtem. Annyira belefeledkeztem, hogy csak anyám érkezésére riadtam. Szidást nem kaptam a veszélyes hokedlis-sámlis manőverért, ellenben levette nekem a könyveket a kredenc tetejéről, és hagyta, hogy olvassam őket.

Ez a könyv volt az első igazi, magam választotta olvasmányom. Már csak antikváriumban lehet beszerezni.

 

 


Alexandre Dumas

Luisa San Felice I-II.

 

Kilencéves voltam, amikor az iskolában kihirdették, hogy be lehet iratkozni a helyi könyvtárba, de szülői beleegyezés kell hozzá. Otthon a nagyanyám erősen ellenezte mondván, ki tudja, hogy hova csavargok majd el a könyvtárba járás leple alatt, anyám azonban szó nélkül megírta a beleegyezőt.

Az első időkben mindössze két könyvet lehetett kivenni két hétre, de nekem ez kevés volt, mert két könyvet két-három nap alatt kiolvastam. Később már négy könyvet is kihozhattunk, de nekem ez is kevés volt, mert a könyvfalási sebességem gyorsan nőtt. Egy évre rá már hat könyv volt a limit, de én mindig tíz-tizenkét könyvet is összeszedtem, aztán választanom kellett közülük. Otthon sokat panaszkodtam emiatt, mire anyám bement a könyvtárba, és megbeszélte a könyvtárossal, hogy velem tegyen kivételt, mert megbízható vagyok, és tényleg elolvasom a könyveket. Onnantól annyi könyvet hozhattam ki, amennyit akartam, de csak az életkoromnak megfelelőket. Egyszer muszáj volt csalni picit, mert semmiképp sem akarták kiadni a Luisa San Felice-t, pedig nagyon szerettem volna, ezért a táskámban kiloptam a két kötetet. Kiolvasás után persze visszavittem és visszacsempésztem a polcra.

Ezzel a könyvvel értettem meg az életkori korlátozások jelentőségét. Tízévesen még nem voltam felkészülve a történetre, de pár évvel később a Monte Cristo grófja után újra elolvastam, és akkor már nagyon tetszett. Dumas egyik legjobb műve. Könyvesboltban még elérhető.

 

 

    Rejtő Jenő

Menni vagy meghalni

 

Amikor Rejtő Jenő művei szóba kerülnek, általában a Vesztegzár a Grand hotelben, a Három testőr Afrikában vagy A tizennégykarátos autó című műveit említik. Én Rejtő mindegyik művét kedvelem, de meglepő módon mégis az egyik legösszetettebb története, a Menni vagy meghalni a kedvencem.

Szakközépiskola első osztályában történt, rögtön évkezdetkor az első biológiaórák egyikén, amikor még minden félelmetesen ismeretlen volt, és mi újszülött báránykaként ténferegtünk a nagyok között az iskolában. Én mint profi suttyomban olvasó, aki a tanórákon többnyire az utolsó padban ülők „láthatatlanságát” kihasználva a tananyag helyett sokszor inkább regényeket olvastam, naivan azt hittem, ugyanazt folytathatom ott is, amit az általánosban. A biológia könyv takarásában a Menni vagy meghalni című könyvet olvastam, és a fortély működött is mindaddig, amíg bele nem merültem az izgalmas részekbe, és el nem feledkeztem magamról. A tanárnő persze észrevette, hogy nem figyelek rá, odasettenkedett (csak a hirtelen csendre eszméltem fel), kikapta a kezemből a könyvet, apró cafatokra szaggatta, miközben vörös fejjel, szinte magánkívül ordított: még azt is meg fogom bánni, hogy megszülettem, és hármasnál jobb jegyet nem kaphatok biológiából, bármennyit tanulok is. Az ő felfogása egyébként is az volt, hogy ötösre csak a tanár tudja az anyagot, a kitűnő tanuló csak négyest kaphat és így tovább. Én persze onnantól úgy tanultam a biológiát, mint a güzü, de év végén tényleg csak hármas lettem. Szerencsére csak első évben volt biológia, amit egyáltalán nem bántam, mert a „kedves” tanárnőnek sikerült megutáltatnia velem.

A könyv könyvtári volt, ki kellett fizetnünk, de ettől a kellemetlen affértól függetlenül is egyik kedvenc könyvem maradt a Menni vagy meghalni. Antikváriumban még kapható.

 

Végül, de nem utolsó sorban hadd legyek picit elfogult, és hadd hívjam fel a figyelmet jóbarátom és szerkesztőm, Ripp Gábor Lidérc képében című novelláskötetére, ami a megjelenésekor nem vert nagy hullámokat, nem lett „agyonhájpolva”, pedig huszonegy igazán egyedi, remek novellát tartalmaz.

A szerző ajánlása:

Ebben a novelláskötetben azokat az írásaimat olvashatjátok összegyűjtve és némileg átszerkesztve, amelyeket egykor – a nem is olyan távoli múltban – Gabriel Wraith néven publikáltam különféle antológiákban, folyóiratokban.

A rövidebb-hosszabb történetek jelentős része a fantasy műfajához kötődik, ám található közöttük más egyéb fantasztikus elemeket is tartalmazó, komorabb hangvitelű, abszurd vagy realisztikus, humoros vagy éppenséggel parodisztikus, fordulatos vagy túlnyomórészt egy konkrét csattanóra épülő… nos, agyszülemény.

Minden, ami egy „lidérces” álnevet választott szerző pihent agyából csak kipattanhatott.”

A novelláskötethez konkrét történet nem tartozik, ha csak az nem, hogy a benne található novellák részben annak az időszaknak termései, ami alatt én még csak keresgéltem a saját utamat az írásban, Gábor már ilyen kitűnő történeteket írt, és ez hatással lett az én történeteimre is. Hálás vagyok, amiért jóbarátomnak tarthatom őt.

A novelláskötet e-könyves formátumban jelent meg, és kapható többek között a Trivium Webshopban is.

Rigel Éva

 

Korábbi listák:

I. rész - Bianka listája

II. rész - Cukormalac gyűjtése

III. rész - Anna (Scifilány) listája 

IV. rész - László Zoltán listája

V. rész - Keiran Rowley listája


Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!