12/06/2022

Csak azért is könyvet karácsonyra - II. rész, Cukormalac gyűjtése


2022-ben eddig - és még nincs vége az évnek! - közel 350 könyvet elolvastam már, ezek közül pedig 54 olyan van, amire azt tudom mondani, hogy valamiért és határozottan tetszett, jó emlékeket őrzök róla, sőt esetleg még kedvenc is lett. Ebből a bőséges merítésből választottam - persze most is egy kis csavarral, hiszen anélkül unalmas lenne az élet -, igen csak vegyesen, hiszen szeretek változatosan olvasni és ez idén sem volt másképp: klasszikusoktól krimiken és romantikus-erotikus merüléseken át az ismeretterjesztőig sok minden belefért. Lássunk ezek közül néhány igazán kiemelkedőt!

Idén is minden hónapban elolvastam legalább egy Agatha Christie-regényt vagy novelláskötetet. Előbbiek közül két Miss Marple- és egy Poirot-könyv emelkedett ki nagyon a számomra: A Bertram szálló, A kristálytükör meghasadt, Mrs. McGinty meghalt. Ott is vannak a kedveceim között, pedig lassan - közelítve az életmű-olvasás felét - már tényleg nehezen tud meglepni a Krimi Királynője, legyen szó bármiről is. Ezekben az epizódokban benne van minden, amiért szeretni lehet a könyveit, noha a megoldásoktól helyenként legszívesebben le tudtam volna szedni az arcomat: lélektan, humor, s nem utolsó sorban még a hamisítatlan vidéki hangulat is megcsillan, ráadásul mindegyik végtelenül izgalmas és feszes, gyorsan olvasható darab. Akár belépőnek, ismerkedésnek is tökéletesek, kihagyni vétek lenne őket!

A klasszikusok kedvelőinek álljon itt néhány szerző és cím:
- Aldous Huxley: Szép új világ
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
- Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
- Hermann Hesse: Sziddhárta
- Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
- Robert Merle: Mesterségem a halál
- Szabó Magda: Freskó, Für Elise

Meglehetősen nehéz is kiválasztani akár csak egyet a fenti felsorolásból, hiszen kivétel nélkül mindegyik tetszett és meg tudom fogalmazni, miért jók - pontosan ezért válik egy írásmű klasszikussá. (És akkor mondjuk az Állatfarmot még nem is listáztam, pedig az is óriási, időtálló darab…) A legjobb pedig, hogy nincs szükség olyan diszkriminációra, mint hogy “ezt azoknak a hölgyeknek/uraknak ajánlanám, akik szeretik ezt meg azt”, mert annyira homogén művekről beszélünk, hogy kivétel nélkül bárki beléjük tud helyezkedni. Meglepő lehet ezt hallani egy férfi szájából mondjuk Szabó Magdáról, de én, példának okáért nagyon tudok lelkesedni a műveiért és határozottan kedvelem őket. Habár idén “csak” ezt a kettőt olvastam, nagyon maradandó élménynek számítanak. A többi tekintetében pedig ajánlom a címekre kattintva értékeléseimet, amik mindig megpróbálják átadni az olvasottakat, a lehető legmélyebben, amennyire az egy kissé csapongó, de csupa szív-lélek könyvmolytól futja. 🙂

A klasszikusok után pedig kerítsünk sort a kortársakra! Egyaránt választottam itthonról és külföldről is, előbbi blokkba kapásból kettőt ugyanattól a - mint meglepve tapasztaltam, a Molyon is jelen lévő - alkotótól: Garaczi László nemrégiben megjelent, Weszteg című kisregénye a 2020-as karanténidőszak elejének három napját meséli el a szerzőtől megszokott stílusban, rengeteg humorral és iróniával nyakon öntve. Régebbi művei közül az emelt szintű magyarérettségi szóbeli tételsorába is bekerült Pompásan buszozunk! című regényt választottam, ami az Egy lemur vallomásai sorozat talán legjobban sikerült darabja: furcsa mozaiktöredékeken elevenednek meg egy kamasz mindennapjai az 1960-as évek Magyarországán. Nosztalgiázni vágyóknak és a korral ismerkedőknek is igazi csemege!

Habár a vikingek világa meglehetősen távol áll tőlem, áhítattal és érdeklődve forgattam Bíró Szabolcs Ragnarök című regényét, ami meglepő módon a mi könyvtárunkban még a gyermekrészlegre is bekerült… A helyenként durva nyelvezet és erőszakos képek miatt nem biztos, hogy 16 év alatt jó szívvel ajánlanám, de kétségtelenül erős, impulzív mű, ami nem utolsó sorban új ismeretekkel is szolgál az északi harcosok világáról egy lenyűgöző, pazarul megírt történelmi fantasy köntösében. Amúgy is itt a tél, ki ne hagyjátok!

Carlos Ruiz Zafón kategorizálása nekem mindig nehéz. Ő Zafón és kész, az ifjúságnak szánt, Bíró Szabolcshoz hasonlóan fantasy-elemekkel átszőtt, ködös-misztikus hangulatú regényei pedig a felnőtteket is elvarázsolják. A Köd Trilógiájának második része (Éjféli palota) tetszett tőle legjobban ebben az évben, de nagyon jó emlékeket őrzök a Marináról is. (Szerencsére ez nem a Szikora-féle…) Mindegyik művére jellemző a rögtön beazonosítható, egyedi írásmód, a történet pedig hol gótikus horror, hol szirupos mese a barátságról némi szerelemmel - de egy biztos: elvarázsolnak, ha hagyod.

Aligha van sokoldalúbb kortárs szerző Magyarországon, mint Hartay Csaba. A Viharsarki Kattintós oldal szellemi atyja Joe és Jen csodálatos utazása a gyilkolás terhe alatt című rövid, de annál velősebb regényében most aztán igazán megmutatta komoly oldalát és egy végtelenül nyomasztó, elgondolkodtató művet rakott az asztalra. A Rajongók voltunk habkönnyű retrózása és a Köszönöm a befogadást neonszínekben vibráló tablója a múlté, persze nem Hartayról beszélnénk, ha nem tudná azért valamivel oldani a hangulatot, az alapkoncepció és a szövegezés is végig működőképes és egy pillanatra sem fárad el. Sodró lendületű, szélsőséges, mégis egyszerre szórakoztató és filozofikus, téren és időn túli kalandozás, Kinyitja a szemünket, szembesít, elgondolkodtat. Kellemetlen dolog, amikor nincs feloldozás, de ha már magunkban elérjük legalább az illúzióját, talán nem történt minden hiába… (Csabának pedig innen is tiszteletteljes üdvözletemet küldöm, ugyanis egy remek embert ismerhettem meg személyében!)

Sokáig váratott magára, hogy elolvassam, de végül nagyon tetszett Patricia Lockwood, a Twitteren bomlasztó alternatív Sally Rooney műve, az Erről nem beszélünk. Mondjuk pont az csökkentette a lelkesedésemet, amikor “megérkezett a történet”, viszont a fragmentumokból összeálló, pazar fordítású regény akkor is megér egy misét, ha másért nem is, szembesítés céljából. Jón Kalman Stefánsson rajongójaként kivételezett helyzetben voltam idén: az izlandi szerző két korai regényét is olvashattam magyarra ültetve, mégis a tavaly megjelent Ásta lett az, amire ráaggathatom a garantáltan újraolvasós címkét. Kegyetlen, törékeny regény, amiből ordít a fájdalom és bele tud halni az ember lelke, igazán - de pont ettől csodálatos.

Ha pedig még vannak olyan elvetemültek, akik szívesen olvasnak versesköteteket, pláne kortársakat, különösen a magyar színtérről és elsősorban hölgyek tolmácsolásában, azoknak hármat tudnék nagyon lelkesen ajánlani: Nagy Márta Júlia Elígért lányát, Erdős Virág könnyeit és Kustos Júlia Hullámtörőjét - nekem 2021-22-ben ezek jelentették a kortárs költészetet itthon, tele vannak remek darabokkal, érdemes odafigyelni rájuk.

Nem szépirodalmi művek között is lehet kiemelkedő, értékes, különleges vagy éppen hasznos könyvekre lelni, legyen szó akár életmódról, pszichológiáról, természetről, politikáról vagy művészetekről. Ésik Sándor Sanyikám, én nem politizálok című kötete végtelenül szórakoztató, közérthető stílusban avat be minden érdeklődőt a bársonyfüggönyök és -székek mögötti, egymás zsebét milliókkal tömő világba; Bill Sullivantől a Bemutatlak önmagadnak genetikai, mikrobiológiai, pszichológiai és neurológiai szempontból provokatív, újszerű formában vizsgálja és tárgyalja a bennünk rejlő, minket irányítő “erőket.” A tíz fejezetben megismerhetjük többek között függőségeinket, ízlésünk kiváltó okait, étvágyunkat, párkapcsolati motivációinkat, politikai meggyőződéseinket„ valamint a végén konklúzióként az “új önmagunkat is.” László Ferenc Honi bestiáriumában 33 olyan, jórészt elfeledett XX. századi alkotóval találkozhatunk, akik annak idején éllovasai voltak a kortárs irodalomnak, ma pedig túlnyomórészt az antikváriumok 50-300 forintos ládáiban végzik; Nádasdy Ádám Shakespeare- és Dante-fordításainak kulisszatitkairól mesél A csökkenő költőiségben; Hernádi Judit és Tarján Zsófia pedig nem mindennapi anya-lánya kapcsolatukról a Ne maradjon kettőnk között című páros beszélgetőkönyvben.

Mind közül talán a zsánerirodalom bizonyult a legsokoldalúbbnak idén is, úgyhogy ha szabadszájú, valós történeteken alapuló akcióregényre vagytok kíváncsiak, akkor Bihary Pétertől A falkát, ha egy különös sci-fire, Cixin Liutól a Hangyák és dinoszauruszokat, ha borzongató magyar thrillerrre, John Cure-tól az Istentelen vidéket, ha ütős lélektani krimire, Ludányi Bettinától a Festménybe zárt lelkeket, ha időutazós sci-fire, akkor Philip K. Dicktől A jövő orvosát, ha pedig humoros, de komoly kérdéseket is boncolgató krimire, akkor Richard Osmantól A férfi, aki kétszer halt meg-et ajánlom. És bár nem kedvencem a Caroline Wood-sorozat, el kell ismernem, hogy R. Kelényi Angelika Veszélyes Vadvirága egészen kiválóan sikerült, én gondolkodás nélkül tennék rá egy voksot a hölgyek számára.

 

Korábbi listák:

I. rész - Bianka listája 

 

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!