Könnyed fantasy a korábbi játékfejlesztőtől - Travis Baldree: Legendás latték

Úgy sejtem, nem vagyok egyedül azzal a gonddal, hogy esetenként nehezen választom ki a következő olvasmányom. Hiába a végtelen hosszú várólista, ahogy végigpörgetem, egyikhez sem fűlik a fogam hirtelen. Ilyenkor jöhetnek jól a cozy (magyarul barátságos, kényelmes) jelzővel ellátott művek, amik mostanában egyre nagyobb teret nyernek maguknak. A Legendás latték is ebbe a csoportba tartozik, így próbál nekünk szerezni pár kellemes órát. Vajon sikerrel jár, vagy talán már túlságosan is könnyed, és csak bosszúságot okoz?

 

2022, Fumax Kiadó, 326 oldal, puhatáblás (saját kép)

Először tisztázzuk, hogy a fantasy történetek esetében mit jelent a cozy jelző. Ezen az oldalon az alábbi meghatározás szerepel (nem mellesleg elég részletesen foglalkozik a témával): A kényelmes fantasy egy olyan alműfaj, amiben egy kicsi, zárt közösség szerepel, gyakran vidéki, esetleg kisvárosi környezetben. A cselekmény középpontjában a szereplők és az ő kapcsolataik állnak, nem az epikus csaták, vagy a világ megmentésére irányuló küldetések. Tét nélküli a mű, esztétikailag újszerű és különleges; összességében olvasás után jó érzéssel csukjuk be a könyvet. Travis Baldree műve szerintem ennek a definíciónak tökéletesen megfelel. Viv, a kalandozásokba belefáradt ork barbár úgy dönt, hogy ideje szögre akasztania a kardját. Nagy benyomást tett rá egy kávézó, amit az egyik utolsó küldetése során fedezett fel egy gnóm városban. A legendás szkalvertkővel felvértezve Fövenypart központjában szeretné megnyitni saját kis lattézóját, azonban a terve nem olyan egyszerű, ahogy azt elképzelte. A sikerhez új barátokra, új megoldásokra, de elsősorban új látásmódra lesz szüksége.

Bevallom, számomra ez az alműfaj egy igazi aduász. Már az első fejezeteknél érzem, hogy ,,Igen, erre volt szükségem!”, és ez kitart egészen a kötet végéig. Korábban Becky Chambers műve lazított el ennyire, mint a Legendás latték. Mitől ilyen sikeresek ezek a történetek? Tényleg habkönnyűek, kevés szereplőt mozgatnak, és a cselekmény sincs agyonbonyolítva mindenféle csavarral. Viv motivációja teljesen érthető, és szerintem igazán aranyos, ahogyan próbál megfelelni az általa választott új szerepben. A sztori egyébként pompás, lelkesen figyeltem, hogy vajon sikerrel jár-e az ork lány, vagy végül elbukik a kávézó terve. Nekem kifejezetten tetszettek a felvonultatott karakterek, bár aláírom, hogy nem feltétlenül mélyülhetünk el személyiségükben. A mellékszereplők közül több kedvencem került ki: a helyi maffiafőnök személye meglepő és mulatságos; Pendry, a kicsit ügyefogyott bárd, akiről a végére kiderül, hogy mégiscsak tud zenélni. Sokaknak tűnhet majd úgy, hogy a felmerülő problémák túl egyszerűen oldódnak meg, azonban ez ennek a műfajnak a sajátossága, így nem érdemes hibaként felróni. A kötetbe bekerült a Bodkin című előzménynovella, ami remek felvezetője/kiegészítője a Legendás latték világának. Nem mondom, Vivék kalandozásaiból egy egész kötetnyit el tudnék olvasni, nagyon megtetszett a csapat. :D

Jól szórakoztam, kikapcsolt a mű? Naná! Baldree első regénye nálam elérte a célját. Viszont megértem azokat is, akik nem tudják felhőtlenül élvezni a cozy regényeket, biztosan kell hozzá egyfajta hangulat, vagy beállítottság, hogy megfogják az embert. Nagyon várom már a folytatást, ami ha minden igaz, akkor készül. 5 hatalmas, kávéval teli üstöt érdemel a mű. :)

BenGa

Először is, nagyon köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, sokat jelent számomra. Ha támogatni szeretnéd a blogot, akkor segítsd egy megosztással a munkámat! A későbbiekben más módokon is tudsz segíteni, kérlek nézz vissza később!