Kettőt egy csapásra harmadik rész: Oppenheimer mindenütt

Amikor már mindenki elmondta a véleményét az Oppenheimerrel foglalkozó filmről és könyvről, itt az ideje, hogy csatlakozzak a partihoz (jó későn, ahogy mindig). Személy szerint én nagyon vártam mindkettőt, viszont nem tudtam, hogy melyikkel érdemes kezdeni. Utólag úgy gondolom, hogy talán jobb lett volna a könyvvel, hiszen Robert J. Sawyer műve kiváló felvezetője lehet a filmnek.

2023, 436 oldal, Metropolis Media, saját kép (a 72-es trolin ülve)

2020-ban, az atombomba ledobásának 75. évfordulóján a kanadai szerző úgy gondolta, érdemes feldolgozni a történetet. Persze nem is Sawyer lenne, ha nem fűszerezte volna meg egy csavarral az eseményeket: a tudósok kutatásaik során felfedezik, hogy 2030-ra a Napból kilökődik a legkülső réteg, ami elpusztítja az egész belső Naprendszert, beleértve Földünket is. A világháború végével a tudósok együtt maradnak, hogy erre az új problémára találjanak megoldást, azt tartva szem előtt, hogy lehetőleg mindenkit meg tudjanak menteni.

Csalóka lehet a fülszöveg, engem is sikerült megtévesztenie. Annak alapján úgy gondoltam, hogy fele-fele arányban kap helyet az történelmi életrajz és a science-fiction, olvasás után inkább azt mondanám, az előbb említett műfaj lesz túlsúlyban. Ez ne szegje kedvét a leendő olvasóknak, garantálom, így is remek szórakozásban lesz részük. Sawyer minden részletre kitérve bemutatja az atombomba megszületésének pillanatait, teszi mindezt oly módon, hogy nem érezzük majd túlságosan száraznak, vagy éppenséggel szakmainak az írást. A cselekmény középpontjában Oppie szerepel, de szerencsére megismerhetjük majd a kor nagy koponyáinak gondolatait, érzéseit a világháború okozta helyzetről és a tömegpusztító fegyver szükségességéről. Számomra meglepően betalált Sawyer írása, hangulatos volt, ahogy megelevenedett előttem az adott kor szellemisége. Érződik, hogy nem a kisujjából szívta ki a történetet, a kötet végén részletesen felsorolja azt az imponáló listát, amit a mű elkészítéséhez használt fel. Talán egyetlen gyenge pontja van az egésznek, ez pedig a befejezés. Kicsit túlságosan szép és Hollywood-i, de egye fene, egyszer az életben még ez is belefér. :)

Bevallom, az én kapcsolatom a kanadai szerzővel elég nehezen indult, a FlashForwardot például nagyon nem szerettem (lehet ezen egy újraolvasás segíteni fog). Azonban ahogy egyre többet olvasok tőle, úgy kezdem megkedvelni a stílusát. Az Oppenheimer alternatívát jó szívvel tudom ajánlani, tőlem négy és fél üstöt kap.

Ha kedvet kaptatok hozzá, akkor rendeljétek meg a kiadó webshopjából 25% kedvezménnyel: Galaktika

No és akkor térjünk rá a filmre. Elöljáróban annyit érdemes rólam tudni, hogy nem vagyok egy nagy film- és sorozatfogyasztó, csak egy lelkes amatőr, aki az élményért néz meg egy-egy adott alkotást.

Letaglózva jöttem ki a teremből, nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rám. Az a három óra egyáltalán nem tűnt soknak, egyszer sem éreztem azt, hogy muszáj lenne kimennem egy cigire. (Ezért sem értem, miért lett hirtelen divat, hogy legyen szünet a film alatt, ha hosszú a játékideje. Amennyiben jó az, amit nézel, nem érzed szükségét, hogy mást csinálj közben...) Tetszett a megoldás, hogy a nemzetbiztonsági meghallgatás kapcsán lett kibontva Oppenheimer és az atombomba története, megadta a kellő feszültséget. Egy életrajzi filmhez képest talán túl szép lett a látványvilág, de én végig nagyon élveztem, néha úgy gyönyörködtem, mint egy 5 éves óvodás. :) Úgy gondolom, a színészi játékra nem lehet panasz, egytől egyig mindenki parádés a szerepében. (Matt Damont én az első 2 percében fel sem ismertem... :D) Cillian Murphy-t azonban mégis kiemelném, annyira megnyerő volt a főszerepben, hogy kedvet kaptam minden filmhez és sorozathoz, amiben ő is megtalálható. :D Engem egyetlen dolog zavart, az pedig a zene, vagyis pontosabban a hangereje. Nem tudtam eldönteni, hogy a Corvin hangszórói rosszak, vagy direkt vették ilyen fülsértően hangosra. (Ez főleg a sokak által emlegetett "lábdobbantós" résznél volt a legrosszabb.)

Összességében a filmet is csak ajánlani tudom, nagyon érdekes a történelem eme szakasza, ahol egy ekkora elméleti tudóst simán meghurcoltak, mert valakinek bántotta a hiúságát. Vajon hány ilyen történt még meg az idők folyamán? :)

Zárszó? Oppenheimert mindenkinek, könyvben és filmen egyaránt.

BenGa