A Salvus az egyik kedvenc magyar zenekarom.
Biztos vagyok benne, hogy az Archaic soraiban is muzsikáló Erdélyi Péter, valamint azonnal megjegyezhető, karakteres énekhangú Pötörke Zoltán frontember nevével-arcával leginkább fémjelezhető banda egyike azon kevés hazai, magyar nyelven metalzenét játszó csapatoknak, akik hamar a fülben ragadó (és nem túlzottan populárisra vett) témákat játszanak, kifogástalanul egyensúlyoznak a durvább témákat szellősebb-dallamosakkal váltogató, egyedi zenei világukban, szövegeik pedig kifinomultak, intelligensek, ráadásul kritikai éllel is rendelkeznek. Utóbbi pedig egyáltalán nem nyílt, arcba mászóan direkt módon jelenik meg, sokkal inkább úgy, mint a költészetben: csodálatos metaforák, szívet-elmét-szemet-fület megnyitó allegóriák sorakoznak dalaikban, én pedig talán azért is szeretem Zoli verseit, mert akárhogy kapcsolódhatok hozzájuk.
Eddig is megvoltak a bármikor bevethető, agyonjátszott kedvenceim tőlük (a Hazavár, a Beszél a bölcs, a Koszorút fejekre, a Festékre vászon, a Méltatlanok jutalma, az Erdő meg a Késve gyászoló és akkor a 2012-es Metamorf kislemez remek feldolgozásait nem is említettem), de most, hogy a jobbnál jobb klipes kislemezdalok - mínusz Túl az Óperencián - után egyben hallhatom az ötödik, Szabad szemmel címre keresztelt album dalait, nehezen tudnék egy új instant favoritot választani.
Akinek például már nem rémlik a köztévés dalválogató műsor (mondjuk mióta nem veszünk részt az Eurovízión, nincs is akkora jelentősége) 2019-es mezőnye, ahol talán szélesebb körű ismertséget szerezhettek a srácok, azoknak érdemes lenne egy kicsit utánanézni, mennyi minden van már mögöttük, kiemelve a professzionális előadású és megszólalású stúdiólemezeket. Tényleg nem akarok úgymond "kéretlen töriórával" időt és energiát elvenni az olvasásból, hiszen mégis csak az aktuális lemezről készültem összefoglalni a gondolataimat...
Már kiállításában is első osztályú, pazar anyaggal szembesülhetünk: a grafika egyszerű, letisztult, mégis hatásos és akár a digipack csomagolást nézegetjük, akár a bookletet lapozgatjuk, nem győzünk választani a pólóra kívánkozó mintákból; Vári Gábor és a Miracle Sound neve pedig garancia lehet arra, hogy a hangzás bizony a srácoktól megszokott, röviden összefoglalva: világszínvonalú és gyakorlatilag semmilyen szinten nem tudnék belekötni akkor sem, ha akarnék. Az arányok olyannyira a helyükön vannak, hogy egy szintén magyar zenekar házi körülmények között készült albumelőzetes dalai után valóságos felüdülés az értő fül és abszolút profi kezek munkáját hallgatni. (Mindez legjobban a személyes kedvenc Nálad nélkül című dalban érhető tetten, ami nem is értem, miért nem került korábban kiemelésre. Bár nem mintha a többi klipes nóta szégyent vallott volna...)
Az egészséges dalhossz-mennyiség-összjátékidő mindig is piros pont volt részemről, s most sincs túlcifrázva a dolog: nyolc dalt kapunk harminchét percben, a Lélektartó - Irtás páros után viszont talán meglepő lehet, hogy a korábbiakhoz képest sokkal előbb hatást kiváltó, megjegyezhetőbb tételekből jutott több a Szabad szemmel befutói közé. A nyitó Adj király katonátról például az Anna and the Barbies azonos című lemezére és dalára is asszociálhatnánk, de aki - hozzám hasonlóan - inkább egy enerigától duzzadó, lendületes, dallamos, okosan odamondó szöveggel felvértezett indítóra számít, az jó lóra tesz. Mégsem olyan, mint mondjuk a Világra szóló vagy az Istenféltő, amiket nehezebb lehet elsőre befogadni, inkább az olyan klasszikus bandák azonnal ható albumnyitó dalaira emlékeztet, mint a Metallica vagy az Iron Maiden - vagy, ha már Erdélyi Peti, akkor az Archaic és a The Truth a The Endgame Protocol albumról. A Hazavár és az Erdő után pedig most itt a Héthatár, ami az úgymond slágerességével, pattogós, népdalszerű refrénjével egyből megfog, hasonlóan a Fékezhetetlenhez: szikár alapok, melodikus refrén, óriási szöveg... Az utolsó előtti Félkész szabadság mellett talán a korong legdirektebb, már-már motoroshimnusznak is beillő, a Road nyomdokain lépkedő témája a cselesebb tekeréssel induló Nálad nélkül előtt pont tökéletes helyen van.
Ha kicsit figyelmesebben hallgatjuk ezt a dalt és tudunk a sorok között olvasni, könnyen rájöhetünk, hogy ez bizony nem egy szerelmes dal... Nálam megkapta az album legőszintébb dalszövege címet, egyúttal visszautalnék arra, amit a költészetről mondtam kicsit feljebb. (Nagyon meglepődnék, ha nem lenne ott a 2024-ben legtöbbször meghallgatott dalaim listáján.) Ugyancsak remekül, számomra kedves hangulatú témákkal, verzével indul a korábbról már ismert Senki hibája is, a benne felsorakoztatott gondolatok pedig újfent nem elcsépelt, üres frázisok. Ez a dal elsősorban az ízléses gitárszóló miatt előadásmódját tekintve is kiemelkedő. A baljósabb pillanatok ellensúlyozására szolgál a Mindenre érdemes, aminek sodró lendületű refrénje és újfent költői igényességről tanúskodó sorai azonnal megveszik a hallgatót. A már említett Félkész szabadsággal akár lazíthatunk is egy utolsót, hogy aztán a végjátékban Radnóti Miklós Töredék című, 1944-es keltezésű versének feldolgozása valósággal letaroljon. Az egyik kedvenc költőm talán legerőteljesebb alkotásáról van szó, amit szerintem nehéz úgy megzenésíteni - főleg "fémesíteni" -, hogy ne keltsen olcsó, bazári benyomást, de ez a verzió minden létező elképzelésemet felülmúlta, a prekoncepciókat rögvest sarokba állította. Az eredetihez méltó produkció, ami egyszerűen és alanyi jogon megéri azt a hat és fél percet, amíg az ember végignézi a kísérő képanyagot és közben hallgatja a dalt. Minden elismerésem, Epres Attila vendégszerepléséért (a Csernobil sorozatból kölcsönzött részlettel) pedig hatalmas pacsi!
Ha volt az elmúlt évben olyan magyar nyelvű metallemez, amire megérte várni, az minden bizonnyal a Salvus legénységének ötödik korongja. Rájuk tényleg az intelligens metal a tökéletes jelző, a Szabad szemmel pedig már most biztos, hogy előkelő helyen végez az év végi listámon, pedig még csak a február közeleg... De egy ilyen hibátlan, minőségi munkára nem is lehet mást adni, csak hatalmas 10-est! Egyúttal, amolyan keringőre való felhívásként bekérdeznék egy Önharckép újrakiadással kapcsolatban is: hm?