Vannak könyvek, amikről
nagyon könnyen megszületik egy bejegyzés, azonban olykor akadnak művek, amiknek
az értékeléséhez sokszor heteknek kell eltelnie. Ez nem azért van, mert annyira
rosszak lennének, hanem olyan hatással vannak rám, hogy nem szeretném egy
összecsapott írásban megemlíteni őket. Az SFF Vektor zsűrije által 2022 legjobb
sci-fi megjelenésének választott Elveszett
madarak különleges a maga nemében. A tudományos-fantasztikum alapjaira
épít, azonban itt nem lesznek hosszú oldalakon át zajló űrhajós csörték, nem
fognak megállítani egyetlen ellenséges idegen létformát sem. Sokkal inkább
elmerülhetünk az emberi lélek rejtelmeiben, mindezt úgy, hogy közben olyan
érzésünk van, mintha egy szépirodalmi művet olvasnánk.
Az üst bejegyzéseiben időről-időre igyekszem írni olyan elsőkönyves magyar szerzőkről, akikben látok fantáziát, munkásságukat a későbbiekben is szívesen követem majd. A mai alkalommal Gitte Rose-zal és romantikus sci-fijével, a Kódolt üzenetek Therion-alfáról című könyvével ismerkedhettek meg.
Ismét egy elsőkönyves, ezúttal Szabó Róbert szavazott nekem bizalmat, és elküldte könyvét értékelésre. Ezúton is nagyon köszönöm a lehetőséget! A kötet a Book Dreams kiadónál jelent meg. Profiljukban rengeteg műfaj megtalálható, oldalukat itt éritek el.
Mindig izgalmas dolog, ha az ember egy elsőkönyves magyar szerző művét olvashatja. A Zárt birodalom egy öt kötetesre tervezett sorozat kezdő etapja, nagyon örültem a lehetőségnek, amit Norbert nyújtott azáltal, hogy elküldte nekem véleményezésre. A következő sorokban kicsit spoileresen le is írom, milyen lett a könyv. ;)
"Agatha Christie is megemelné előtte a kalapját. Bravó!" Sarah Pinborough ajánlásával fogad a borító, ami igen erős kezdés, hiszen AC-t a krimik koronázatlan királynőjének tartják. Bevallom őszintén, én maximum ha két könyvét olvastam, azokat is még tizenévesen, nem mondanám magam a szakértőjének. Ennek ellenére érdeklődve vettem kezembe Pavesi első művét, mely a Nyolc nyomozó címen jelent meg itthon, és nem titkoltan az írónő előtt tiszteleg.
Januári utolsó olvasásom kiváló hónapzárónak bizonyult. :)
Tarja, mint a borítón is látható, [bekezdés]-díjas, melyet 2018-ben nyert el művével. Elsőkönyves, de novellái korábban már különböző antológiákban megjelentek, például a Poket keretein belül kiadott 100 szóban Budapest kötetekben. A remek borító, és a könyvben található grafikák Németh Gyula munkái, a neve onnan (is) lehet ismerős, hogy a Dr. Moreau szigetének új kiadásában szintén az ő alkotásai láthatóak.
Műfajilag fantasy/szatíra eleggyel van dolgunk, de nyugodtan hozzá lehet csapni a történelmi címkét is, ha nagyon akarjuk. Olvasás közben két dolog fog azonnal feltűnni: 1) a nyelvhasználat rendkívül választékos, idejét se tudom, hogy mikor volt utoljára olyan könyv a kezemben, ahol ennyire jól bántak a szavakkal. Bevallom, pár szónál utána kellett néznem, hogy mit is jelent pontosan, úgyhogy még újat is tanultam a kötet által. (Szókincsfejlesztés level végtelen.) Felhívnám a figyelmet a hangutánzó szavakra, a 'bröftyenései' például zseniális. 2) Tarja nagyon erős leírásokban, a hangulat megteremtésében. Ha nem csak felületesen futjuk át a sorokat, akkor nagyon hamar úgy érezhetjük, hogy ott ülünk ténylegesen a Didergő Vándorban, vagy éppen Fenyvesmélye nem túl bizalomgerjesztő ösvényeit járjuk.
A történetben öt főbb szereplő közreműködésével ismerhetjük meg, hogy milyen az, amikor egy pusztító politikai eszme végigsöpör egy nem éppen fejlettségéről híres országban, jelen esetben Havasfelföldön: az elején még újnak, jónak hat, de a végére csak a kilátástalanság és a semmi marad. Érdekes egy ilyen folyamatot végigkövetni, valahogy így képzeltem el, miként éli meg ezt egy nép, illetve hogyan próbál meg túlélni mindezek után. Karakterek szempontjából nézve a művet remekül el vagyunk látva, például nem volt olyan szereplő, akit ne kedveltem volna egy kicsit sem. Személyes kedvencem Leiden, a zwelf: nyomorult, szerencsétlen, agyalágyult, de mindezek ellenére mégis szerethető. Nagyon sötét humora van a kötetnek, felfedezhető egy kis alpáriság is itt-ott, ami üdítően hatott rám, lévén ehhez kevesen mernek nyúlni, vagy ha mégis, akkor borzasztó a végeredmény. Ez a fajta humor viszont nem mindenkinek való, így azok számára nem feltétlen lesz teljes értékű az élmény.
Összességében nézve ez egy kiváló első könyv, rosszat nem igazán tudnék róla mondani. Ha mindenképpen kellene, akkor talán az utolsó fejezeteknél cserélném meg a sorrendet, ott egy kicsit furán jött ki, hogy csak később lett megemlítve, hogyan is mozdították el Dorannát a trónról. A másik legnagyobb probléma pedig az, hogy nincs még egy Kauppinen kötet, amit olvashatnék. :( Remélem mielőbb megörvendeztet minket Tarja egy hasonlóan jó színvonalú művel. :)
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésetek a könyv iránt, akkor itt tudjátok megrendelni, az írónőt pedig blogján követhetitek figyelemmel. Kövessétek, szeressétek! :)
Bónusz zene (talán egy icipicit a könyvhöz is passzol ;D ):