Eddig sajnos úgy tűnik, hogy a hazai szerzők idén megjelentetett könyvei nem hozzák a korábban megkezdett sorozatok minőségi folytatását. Előzőleg A Hold hősei második része okozott csalódást, most pedig az Áttűnő világok következő etapja váltotta ki a szomorúság érzését. Ha korábban még nem hallottatok Gitte trilógiájáról, ebben a bejegyzésben kicsit felzárkózhattok.
 |
| 2023, magánkiadás, 196 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Az üst bejegyzéseiben időről-időre igyekszem írni olyan elsőkönyves magyar szerzőkről, akikben látok fantáziát, munkásságukat a későbbiekben is szívesen követem majd. A mai alkalommal Gitte Rose-zal és romantikus sci-fijével, a Kódolt üzenetek Therion-alfáról című könyvével ismerkedhettek meg.
 |
| Magánkiadás, 2022, 404 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Tavaly decemberben jelent meg a Vindgardia Hősei sorozat második kötete, a Karavánkísérők. A Végzet Prófétáiban meghirdetett pályázat egyik nyertes műve ez, melyben Aradinnak, a kalandvágyó törpe harcosnak a bőrébe bújhatunk. Lelkesen kezdtem bele a könyvbe, hiszen már az első rész is elnyerte a tetszésemet, bíztam benne, hogy ez ennél a kötetnél sem lesz másképp.
 |
| Magánkiadás, 2021, 276 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Miért jó kisregényt olvasni? Rövidsége miatt bátrabban belevágunk, mint egy 600 oldalas monstrumba. Amennyiben jól van megírva, akkor egy kerek történetben merülhetünk el. Olvasási válság esetén segít szépen fokozatosan visszarázódni. Stian Skald jóvoltából két fantasy kisregénnyel lettem gazdagabb az elmúlt időszakban, amit ezúton is nagyon köszönök neki! Korábban ebből a műfajból csak hosszabb regényeket olvastam, így hajtott a kíváncsiság, a kisebb terjedelemből is ki lehet-e hozni, hogy olvasás után ne érezzük hiányosnak a történetet.
 |
| Magánkiadás, 2018/2020, 166/169 oldal, puhatáblás |
„Legyen egy másik történet a lapon,
legyen a könyvben ember, és ha hagyom,
vigyen a mélybe engem is a varázs,
a tűzben égjek, égessen a parázs…”
(Tiffán Zsolt – Rudán Joe –
Palancsa Gábor: Nibiru)
A jelen bejegyzés írása közben döbbentem rá arra, hogy több évnyi blogos előélet, rengeteg meghallgatott album és elolvasott könyvoldal után is irtó nehéz tud lenni egy olyan szöveg megformálása, amiben központi szerepet játszik az ember egyik kedvence. Még véletlenül sem az okozza a legnagyobb problémát (már ha ez egyáltalán probléma egy ilyen szenvedéllyel űzött hobbi esetében), hogy egyszerre kell egy új lemezről és könyvről beszélnem valahogyan – majd csak sikerül normálisan, elfogultság nélkül –, hanem annak ténye, hogy a főszereplő mindkét esetben Rudán Joe, aki számomra az igazi és egyetlen magyar rockhang, A Torok. Tizenhat évesen, a Pokolgép Adj új erőt albumát meghallva olyan minőségbeli szintlépést éreztem minden létező szempontból a Kalapács-korszak anyagaihoz képest, hogy szinte földre hullt az állam. (A vérbeli, „true” metalból már rég kinőttem és sokkal inkább a komplexebb, technikásabb és agyalósabb zenékre álltam rá, azért ez még mindig ott van a kedvencek között és kétségtelenül a legjobb hazai metalalbumnak tartom.) Más kérdés, hogy az egy évvel későbbi Vedd el, ami jár! mostanra sem tudott közel kerülni hozzám… Lássuk be, azért nagyon más a kettő – nekem legalábbis – és ha választani kell, akkor bizony a Rainbow Long Live Rock ’n’ Roll albumának borítójára hajazó külsővel megjelent ’91-es anyag az igazi reveláció. Ez volt az a korong, aminek segítségével a Coda elnevezésű zenekarával kisebb-nagyobb sikereket elérő pécsi srác végre kitörhetett a másodvonalból és országos ismertségre tehetett szert, ráadásul rögtön egy vezető metalzenekar frontján. Harminc éve van tehát igazán a fősodorban Joe, aki évek óta emlegette – így lassan szállóigévé is vált a gondolat és szerintem sokan el is temettük az ötletet –, hogy idővel megírja memoárját, lévén érdemes lenne és hát alaposan dokumentálta a múltat, ráadásul remek írói vénával és mesélőkészséggel áldotta meg az Ég. A 2021-es év végén megjelent harmadik szólóalbumának megjelenése tökéletes apropót szolgáltatott arra, hogy végre ez a tényleg több éve várt kötet is napvilágot lásson. Dupla bemutató következik hát, tessék kapaszkodni!
Aki kedveli a fantasy műfaját, idővel biztosan találkozott a Kaland-Játék-Kockázat (KJK), vagy a Harcos Képzelet könyvekkel, és eltöltött velük pár órát. Ha valaki nem ismerné az ilyen jellegű játékokat, akkor annak egy rövid gyorstalpaló: minimális felszereléssel (egy kalandlappal, ami általában a könyvben megtalálható, de szerintem célszerű külön lapra átmásolni; 2 darab dobókockával, és egy tollal) kvázi szerepjátékozhatunk. Mindegyik könyv új kalandot rejt magában, majdhogynem végtelen kikapcsolódást tud nyújtani. Az interneten van egy oldal, ahol pár kötet megtalálható, így az sem akadály, ha hirtelen egyet sem találunk otthon, viszont szeretnénk kipróbálni, esetleg újra elmélyedni egy régebbi kalandban.
Emlékeim szerint 11-12 éves koromban találkoztam az első KJK könyvvel, onnantól kezdve nagy volt a "szerelem". Így örömmel fogadtam nemrégiben a megkeresést Szlobodnik Gábortól, hogy olvassam el az ő játékukat, mely A végzet prófétái címet kapta. Innen is köszönöm a lehetőséget!
 | |
| Tényleg nem kell sok dolog a kikapcsolódáshoz. |
Azt kell mondjam igényes kiadás lett, bár nem a megszokott KJK formátumban, hanem annál valamivel nagyobb méretben. Ez részemről nem volt zavaró, amúgy sem túlzottan helyigényes a játék, ha nekiülünk. Egyetlen negatívum, hogy a borító pár 'olvasás' után nagyon meghajlik, ez valószínűleg orvosolható azzal, hogy két vastagabb könyv közé betesszük pihenni. A illusztrációkat Juhász Ernő készítette, rajzai jól illeszkednek a történésekhez, hangulathoz.
Ahogy a kötet elején is olvasható, a Vindgardia Hősei sorozat első részével van dolgunk. Ebben a kalandban egy visszavonult zsoldosvezér bőrébe bújhatunk, aki "Zsugori" Fengor testőreként dolgozik. Egy nap a kereskedő feladatot ad számára, mivel mostanság a karavánjait folyamatosan kirabolják, a következő útnál kell neki egy tapasztalt vezető (alias karakterünk), aki sikeresen célba juttatja a szállítmányt Nordhern városába. Itt jön a játék első mókás eleme, ahol társakat választhatunk magunk mellé. Összesen 7 zsoldoscsapatból válogathatunk hármat az útra (esetleg négyet, ha marad elegendő aranytallérunk), viszont hogy ne legyen olyan egyszerű, egyes csapatok nem férnek meg egymás mellett különböző okok miatt, ebből kifolyólag nem választhatjuk őket együtt. A társaságok balanszolva vannak, mindegyiknek van előnye, hátránya, sőt, 1-2 még hasznos képességgel is rendelkezik, úgyhogy izgalmas kombinációkat lehet összehozni egy-egy útra.
A játékmenet nem nehéz, a csata sincs túlbonyolítva, tökéletesen hozza a 80-as, 90-es években megjelent könyvek hangulatát. Itt jön képbe a második nekem nagyon tetsző ötlet, a sorspróba. Bizonyos szituációkban két kockával való dobás után egy táblázat segítségével tudjuk meg, hogyan folytatódik tovább történetünk. Nálam átlagolva körülbelül 30 perc volt egy út, de itt figyelembe kell venni, hogy egy idő után már nem fogjuk teljesen elolvasni a már korábban megismert részeket, ezáltal a játékidő is csökken. Sajnos még egyszer sem sikerült nyernem, volt, amikor egy tárgy rosszul időzített használata hozta el a véget, máskor pedig olyan szerencsétlenül dobtam a kockákkal, hogy esélyem sem volt megnyerni az adott csatát. A történet jól van megírva, nem lesz unalmas a sokadik próbálkozás során sem, újrajátszhatóság szempontjából már-már tökéletes.
Összességében számomra egy jó élményként marad meg a kötet, amit bátran tudok ajánlani kezdőknek és újrakezdőknek egyaránt. Az biztos, hogy én is beszerzem majd a sorozat további részeit! Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, akkor itt tudjátok beszerezni az ingyenes azw3, epub verziót, de ha fizikai formában szeretnétek a magatokénak tudni, akkor a papírkönyv megrendelési helyeit is megtaláljátok.
BenGa