A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Central Könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Central Könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése

8/27/2021

Ann Mah: A szőlőskert titka - Gabi értékelése

 

Szerencsés vagyok, mert családom fiatalabb nőtagjai is szeretnek olvasni, ezért ha valami újra, de könnyedre vágyom, elég hozzájuk bekopogtatom. Dacára annak, hogy másik generációról van szó, ez a könyv nagyon kedvemre való volt. Köszi, J.!

Bevallom őszintén, hogy számomra az írónő neve semmit nem mondott. Némi kutatás után tudtam meg, hogy az amerikai születésű Ann Mah Párizs és Hanoi városát is otthonának tekinti, utóbbit diplomata férje kiküldetéseinek köszönhetően. Műveit nemcsak utazásai, de gasztronómiai kalandjai is inspirálták, e kettő ötvözeteként születhetett meg A szőlőskert titka.

Central Könyvek, 2020, 496 oldal, puhatáblás

A regény főhőse a fiatal Kate, aki San Franciscóban borszakértőként azon fáradozik, hogy harmadszor – és egyben utoljára – nekifusson a Bor Mestere vizsgának és ezzel beléphessen a világ legnevesebb borszakértőinek körébe. Ahhoz, hogy sikeres vizsgát tegyen, vissza kell térnie családja burgundiai birtokára, ahol azonban nem tudja elkerülni élete nagy szerelmét, Jean-Lucöt, akit évekkel ezelőtt hátrahagyott.

A birtokon besegít a család régóta érintetlenül hagyott pincéjének lomtalanításában, ahol nemcsak régi, gyerekkori emlékei, hanem egy második világháborús, eltitkolt rokon képe és élete is kirajzolódik. Izgalmas fordulatot vesz ezzel a történet, szép lassan visszakanyarodunk a náci megszállás sötét napjaiba, az ellenállás és a kollaboráció titkaihoz. A történet végére választ kapunk azokra a kérdésekre, hogy vajon sikerül-e kinyomozni, ki is az eltitkolt rokon? Hogyan alakul Kate és Jean-Luc találkozása, illetve sikerül-e a nagy vizsga?

Amikor az események először kanyarodtak a második világháborúba, kicsit meghökkentem, hogy akkor most mit is olvasok én tulajdonképpen? De az írónő különös érzékkel csepegtetni ezt a szálát a történetnek, így éppen annyit nyújt át egyszerre, amennyit az olvasó még szívesen, sőt izgalommal befogad.

Nyelvezet szempontjából azoknak, akik sosem tanultak franciául, elképzelhető, hogy túl sok a dőlt betűs francia kifejezés és mondat egy-egy fejezetben. Mindegyik fordítása vagy lábjegyzetben, vagy a szövegen belül van feltűntetve, mégis el tudom képzelni, hogy ez zavaró lehet. Ami még némi hiányérzetet keltett bennem, hogy Kate azért utazik a burgundiai birtokra, hogy találkozzon borászokkal, kóstoljon, ismerkedjen a borokkal, de erről mindig csak szó esik, valójában nem vagyunk ott egyetlen ilyen eseményen sem.

Összességében kellemes olvasmánynak tartom, érdekes összefonódása az amerikai és a francia kultúrának. Annak ellenére, hogy a két nemzet egészen másfajta történelmet, szokásokat és nyelvet tudhat magáénak, a bor összeköt, legyen az Kalifornia vagy Burgundia. Cheers!