A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Park Könyvkiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Park Könyvkiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

7/04/2021

Összegzés - 2021. május-június

Úgy döntöttem az összegzést mostantól kéthavonta fogom megírni, így talán a gondolataimat is jobban össze tudom szedni egy-egy könyvről.

 

 
 
Újra elkezdtem dolgozni, plusz olykor még a betegségem is legyűrt, így nem annyi könyvvel végeztem, mint szerettem volna. Természetesen nem bánkódom, így is 13 kötetnyi élménnyel lettem gazdagabb. :)
(A szemfüleseknek feltűnhet, hogy elég sok Adrian Mole történet is szerepel a mostani könyvek között. :) Nem véletlenül, nagyon szeretem őket, az első két részt és a "Napi hat cappuccino-t" már számtalanszor újraolvastam, itt volt az ideje, hogy nosztalgiázzak egy kicsit.) 

Ezekből kifejezetten tetszettek: Nem vagyok sorozatgyilkos, A szomszéd lány, illetve Crouch kötetei.
 
A Nem vagyok sorozatgyilkos egy sorozat, melynek gyűjteményes kiadása az első három részt tartalmazza. John Cleaver a főszereplője, egy 15 éves tinédzser, aki nem kicsit szociopata. Molyonon így értékeltem:

Hmmhmm, nem gondoltam volna, hogy az első trilógia ennyire fog tetszeni. Wells egészen jól ír, a történet egyben van, de a legfontosabb kérdésekre, hogy kik ezek a démonok, honnan jönnek és egyáltalán miért, még véletlenül se kapunk választ. Legalább egy minimális információmorzsa jól jött volna… Talán a második trilógiában. :P . A második résznél volt nála egy kisebb tanácstalanság, ott konkrétan a könyv fele az előző rész ismétlése, viszont az ezután következő etapok kárpótolnak mindenért. Karakterei számomra jól kidolgozottak, egyedül John és édesanyja tudnak idegesítően viselkedni egy-egy szituációban.
Nem mellesleg félelmetes, mennyire pontosan leírja, hogy egy szociopata mit „érez”, érzékel a világból maga körül.

Amik nem tetszettek:
– Wells fontosnak tűnő szereplőket később olyan lazán semmisnek vesz, hogy az már fizikailag fáj. Max, Erikson atya
– Egyes dolgokat szerintem túl sokszor ismétel, például hogyan preparálják a hullákat ravatalozáshoz. Ezt a részt elég lett volna egyszer leírni, elsőre beégett a tudatomba.

Mindent egybevetve én csak ajánlani tudom a trilógiát, a kisebb hibáitól eltekintve élvezetes olvasmány, kíváncsi vagyok a folytatásra is. :)

Amik csalódást okoztak: Musstól a Holnap, illetve egy kicsit A csütörtöki nyomozóklub. Utóbbit bár alapvetően kedveltem, viszont utólag belegondolva kicsit felesleges volt a hatalmas hájp, ami övezte. Maga a történet jó, cseppet lassú folyású, és hiányzik belőle az a plusz "fűszer", ami kiemelkedővé teszi. Egy újabb példája annak, hogy óvatosan kezeljük ezeket a megjelenéseket, nem biztos, hogy mi is annyira odaleszünk érte.

Ti miket olvastatok az utóbbi időben? :) Augusztus végén jön majd a következő összegzés, addig majd igyekszem több poszttal jelentkezni.

BenGa

6/07/2021

Felszálltam a Musso vonatra

Nos, Molyon elég gyakran belefutottam Musso könyveibe, így elérkezettnek láttam az időt, hogy én is megismerkedjek vele. Az egyik legkeresettebb művével, a Holnappal kezdtem, melynek végén vegyes érzelmekkel tettem vissza a szekrényembe.

Park Könyvkiadó, 2021, 400 oldal