Ismét egy traumatikus olvasásélmény után vettem a kezembe Bernie
következő kalandját. Örömmel láttam, hogy az előző rész végi kicsit
függő befejezést, kvázi ígéretet betartotta Bernie, és tényleg egy
tanítvánnyal bővül kedvenc betörőnk eddigi egyszemélyes csapata.
Már az első bekezdés megadta az alaphangot, Block könnyed, kissé abszurd humora rögtön ráhangolt a sztorira.
A Bangerat Könyvesbolt még mindig jó alapanyagot szolgáltat Bernie
kötelezően átlagos polgári életének bemutatására. Carolyn, a Pudliművek
kutyakozmetikusa pedig továbbra is érdekes és izgalmas barát és lelkes
tanítvány.
Az aktuális nagy meló persze megint váratlanul sül el, de a
következmények még váratnak magukra. Addig is megismerünk egy új, bár
Bernie számára nyilván jól ismert szereplőt, Abelt, az orgazdát.
Már az elejétől érezhető, mennyivel érettebb ez a mű az előző
részeknél. Ennek egyik hozzávalója a sok visszautalás, amelyekből ebben a
részben jóval több van, mint a korábbiakban. A második részben épp csak
említve lett egy betörés, amelyet még az elsőben tervezgetett. Itt már
utal a második részre és a harmadikra is.
Az ilyen utalgatásokra én érzékeny vagyok, mert a túl amatőr írónál
ordít, hogy csak reklám. Itt azonban az utalások a történet szerves
részei. Bernie múltjára, priuszára, módszereire és személyiségére
utalnak. Nem mellesleg pedig átemelnek néhány szereplőt a korábbi
könyvekből. Ez mind-mind sokkal emeli a könyv színvonalát.
A másik hozzávaló maga Bernie, és a magánélete összetettsége. Van
állandó partnere, van barátja, aki tud a munkájáról és nem ítéli el,
sőt! Van legális munkahelye, amely nem csak alibi, a szó szoros és
átvitt értelmében, hanem fontos része a történetnek, sőt visszatérő
poénok szereplője, hivatkozási alap és nem egyszer egyes események
helyszínéül is szolgál.
A könyv felénél már olyannyira a zavarosban kell halásznia, hogy
kezdtem azt hinni, a megoldás vagy nagyon bonyolult lesz, vagy már
találkoztunk a gyilkossal. És ez utóbbit tartottam sajnos
valószínűbbnek. Azért sajnos, mert a legtöbb szereplő, akik Bernie
életében ekkor szerepeltek, mind szimpatikusnak tűntek.
A könyv második fele még tovább bonyolította a szálakat, mig végül
egy Agatha Christie-szerű történet-eleggyé formálódott. Poirot-hoz
hasonlóan Bernie is már jóval a könyv vége előtt sejtette a megoldást. A
vége pedig egy rendhagyó módon megkoreografált nagyjelenet lett, ami
még Poirot papának is tetszett volna.
Totti