Gondolom sokan hallottatok már a műről, egyesek odavannak érte, mások pedig nagyon unták, így el sem olvasták teljesen. Hogy őszinte legyek, én mindkét oldal álláspontját megértem, de inkább tartom remek disztópiának, mint kínszenvedésnek. A következő sorok enyhén spoileresek lesznek, így ha még nem volt szerencséd a könyvhöz, óvatosan haladj tovább! :)
 |
Jelenkor, 2019, 488 oldal
|
Ez a kiadás szerintem a legszebb az összes közül, védőborító nélkül is szemet gyönyörködtető. Külön öröm, hogy Atwood előszavával indít a kötet, ad egy-két plusz adalékot a mű megkezdése előtt. Ilyen például az, amikor megválaszolja azokat a kérdéseket, hogy vallásellenes-e a könyve, vagy éppenséggel egy jóslatot mutat be ezzel.
Kicsit zanzásítva, hogy honnan kezdődik a történet: az amerikai elnök puccs áldozata lesz, és az utána következő brigád kikiáltja a Gideán Köztársaságot. Ez a vallásközpontú államforma szép lassan egy régi korba vezeti vissza a népet, ahol a nők csak kvázi "szülőgépek", hiszen muszáj a fajfenntartás, a különböző vegyszerek és atomkatasztrófák miatt általános nemzőképtelenség lesz úrrá a világon. Frené feljegyzéseiből fogjuk megismerni jobban a helyzetet; ő egy Szolgálólány, feladata, hogy a kirendelt Parancsnoknak gyermeket szüljön. Mint a bevezetőben említettem, megértem azokat, akik unalmasnak, szenvedősnek tartják a könyvet az első pár fejezet alapján. Amennyiben nem olyan hangulatban ülünk neki, akkor nem fog beszippantani az a nyomasztó, végtelenül szomorú leírása a megváltozott mindennapoknak, úgy tűnhet, hogy főszereplőnk csak kínlódik, nyűglődik. Pedig ha belegondolunk, nagyon nehéz lehet feldolgozni azt, hogy az egyik pillanatban teljes értékű anyaként létezel, a másikban meg már elszakítanak a családodtól, és vadidegenek között, korlátozva kell tengődnöd.
Atwood jól ugrál a múlt és a jelen történései között, nálam legalább is nagyon működött a dolog. Külön pluszpont, hogy így jobban átadja a feljegyzések, visszaemlékezések érzését. No de mitől olyan erős ez a mű, miért tudja a legjobb kedvet is elrontani fél pillanat alatt? Túlságosan elképzelhető, még 2021-ben is, és ez rendkívül nyomasztó. Rengeteg olyan dolog van benne, ami ma is megfigyelhető, igaz nem akkora mértékben és erővel, mint a könyvben. Gondoljunk csak az egyházak abortusz elleni hisztériájára. Vagy vegyük a hatalomátvételt: a könyvben azzal hitegetik az embereket, hogy ez csak egy átmeneti állapot, pár hónap és vége... Akarva, akaratlanul az itthoni események jutottak eszembe: ugyanúgy hónapok óta hitegetve vagyunk, közben meg megy a lopás, a mismásolás, előrébb viszont nem kerülünk.
Vannak olyan elemek is a könyvben, amit nehezen vesz be az ember gyomra, el sem akarja képzelni, hogy ilyesmi megfordulhat egy ember fejében. Számomra az egyik "legocsmányabb" a Szertartás, ami minden hónapban egyszer van, ekkor a Parancsnok érzelemmentesen megkeféli a Szolgálólányt Felesége jelenlétében, és reménykednek, hogy a lány teherbe esik. De említhetném a Szülésnapot, ami szintén hasonlóan gyomorforgató: ekkor a környékbéli összes Szolgálólány és Feleség jelenlétében szül az egyik lány, de úgy, hogy közben a Feleség a feje felett ugyanúgy szülőpózban, és a Feleségek őt istápolják, mintha ő adna életet egy új csöppségnek. Akármennyire lelombozó, és nehezen emészthető a cselekmény, olvastatja magát, én két nap alatt kiolvastam, ami nálam egy hatalmas dicséretnek felel meg. (Az esetek nagy részében.)
Érdekes befejezést kapunk, ami 1984-ben eléggé szíven üthette az olvasóközönséget, hiszen a végén felmerülő kérdés megválaszolására 35 évet kellett várni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell ennyit várnom a folytatásra, és őszintén remélem hogy hasonlóan jó, ha nem jobb művet tarthatok majd a kezemben.
Kérlek segítsd a munkámat, és töltsd ki az itt található kis kérdőívet! :) Előre is köszönöm!
BenGa
