Töredelmesen bevallom, a szerzőtől eddig több könyvet is olvastam már (lírát, prózát egyaránt), de valahogy nem éreztem azt, hogy írásai rezonálnának a világommal. 2019-ben megjelent, Fehér farkas című kötetének novellái egy érett, beérkezett prózaíró képét rajzolták meg a fejemben, a történetek mindegyike különleges, eltérő hangulatú és stílusú lett, ezért szívesen kerítettem sorra első kispróza-válogatását, a Vonalkódot is. Akadt benne egy-két olyan írás, ami hellyel-közzel megfogott, de a költőként indult Tóth Krisztina kezdő lépései az epika terén viszonylag hosszú időre elvették a kedvemet attól, hogy “be merjem vállalni” másik hasonló jellegű művét. Valahogy a versei sem állnak közel hozzám, a gyerekeknek szóló költeményekről nem is beszélve, viszont a nemrégiben megjelent, négy év (2017-2021) újabb prózatermését összegyűjtő Ahonnan látni az eget felkeltette az érdeklődésemet és félredobva az előítéleteket álltam neki az ismerkedésnek. Viszonyom az írónővel továbbra is felemás, de ezek a szövegek azért egy fokkal jobban tetszettek, mint az egy évvel korábban olvasott vonalasok.
Vannak könyvek, amikről
nagyon könnyen megszületik egy bejegyzés, azonban olykor akadnak művek, amiknek
az értékeléséhez sokszor heteknek kell eltelnie. Ez nem azért van, mert annyira
rosszak lennének, hanem olyan hatással vannak rám, hogy nem szeretném egy
összecsapott írásban megemlíteni őket. Az SFF Vektor zsűrije által 2022 legjobb
sci-fi megjelenésének választott Elveszett
madarak különleges a maga nemében. A tudományos-fantasztikum alapjaira
épít, azonban itt nem lesznek hosszú oldalakon át zajló űrhajós csörték, nem
fognak megállítani egyetlen ellenséges idegen létformát sem. Sokkal inkább
elmerülhetünk az emberi lélek rejtelmeiben, mindezt úgy, hogy közben olyan
érzésünk van, mintha egy szépirodalmi művet olvasnánk.
“Meddig tart a gyerekkor? Miért tart örökké, és
utána még legalább egy nyáron át?” - teszi fel a kérdést Hartay Csaba legújabb
novelláskötetének narrátora az első, Még egy nyár című kis írásban,
aminél frappánsabb bevezetőt el sem tudnék képzelni ehhez a könyvhöz. A
Viharsarki Kattintós elnevezésű Facebook-oldal első számú szellemi motorja
közel öt évvel a Turbo - Rajongók voltunk megjelenését követően újra az
1980-as, '90-es évek Magyarországába ugrik fejest, méghozzá ismét kiváló eredménnyel.
Mivel van ennek a
kívül-belül kemény kötésű antolgóiának egy előszava, melyben Cserna-Szabó
András szerkesztő tökéletesen kifejti az egész apropóját és születéseinek
körülményeit is részletesen taglalja, én most eltekintenék a spoilerektől és
csak a legfontosabbakat emelném ki. Három évvel ezelőtt fogalmazódott meg a
szentesi Bukowskiban (copyright by Bödőcs Tibor), hogy vajon kortárs íróink,
költőink, műfordítóink, stb. hogyan vélekednek a metal műfajról. Lehetett is
írni mindenféle műfajú szöveget aztán, egyetlen kitétellel: próza legyen, de
hogy ezen belül lemezkritika, elbeszélés, naplórészlet születik-e, az abszolút
a szerző dolga. Huszonegy különböző ember, huszonegy különböző zenekar (van
köztük fiktív is) huszonegy dalát választotta ki, hogy papírra vesse a
fémzenével kapcsolatos érzéseit, emlékeit vagy éppenséggel kiváló
asszociációkkal hozzon össze popkulturális mérföldköveket, tisztán saját
érzései szerint. A közelmúltban megjelent, 300 oldalas kötetben ezeket
olvashatjuk összegyűjtve. Minden további a hajtás után, illetve Cserna-Szabó
kifejezetten hangulatos írásában!
A huszonegy tétel kiváló
időutazás a heavy metal alapjaitól napjainkig, konkrétan a kettes Black Sabbath
album Planet Caravanjétől a Korn Start The Healingjéig és addig a
Dream Widowig, ami ugyebár a Foo Fighters-főnök Dave Grohl speciális egotripje.
Közben pedig ott van a Maiden, a Metallica, a Nine Inch Nails, Marilyn Manson,
az Ossian, a Sepultura, de még a The Cult is, szóval egy csomó teljesen és
kevésbé nyilvánvaló választás, noha végigböngészve a tracklistet, nem mind
tisztán metal. (A The Cult például kifejezetten nem, de én nagyon örülök nekik,
mert egyik titkos kedvencem a zenekar.) A szerzők között pedig ugyanannyira
találunk újságírót, költőt és kortárs írónőt, mint zenészéletrajzok
szerkesztőjét, fordítóját, a felhozatal a dalsorrendhez hasonlóan eléggé
változatos.
A baj az, hogy
gyakorlatilag mindegyik novelláról/esszéről/kritikáról, stb. tudnék egy laza
fél oldalt írni (különösen a Kárpáti Gábor Csaba által elkövetett Iron Maiden
vonatkozásúról, ami abszolút csúcspont), de akkor senki nem olvasná végig a
bejegyzést. Különösebben kiemelni sem merem a szerintem tényleg legjobbakat,
mert akkor meg részrehajlással lehetnék vádolható egyesekkel szemben. Ami a
lényeg és ezer százalék, hogy függetlenül zenei meg irodalmi ízléstől is, ezt a
válogatást bárkinek jó szívvel tudom ajánlani, akit érdekel, hol tart a hazai
kortárs irodalom 2023-ban. Biztos vagyok benne, hogy ha elvonatkoztatunk is a
muzikális oldaltól, a szerzők névsorát látva mindenki talál olyat magának,
akihez tud kapcsolódni. Én például nagyon nem kedvelem Szentesi Évát -
elsősorban az öncélúan explicit stílusa miatt -, de a November Rainhez
írt szövegének ötletét tudom értékelni. Akárcsak a Puskás Panni által elkövetett
Ossianosat, ami garantáltan megdobogtatja majd a legendás 2000-es, debreceni
koncertet kedvelők szívét. De hogy milyen az, amikor a Vasszűz tagjai Indiana
Jones-t és Leslie L. Lawrence-t megszégyenítő regényhősökké válnak, hogyan
lehet egy robbanásszerű zenei élmény hatására újból megszületni, tulajdonképpen
mit keres a Nine Inch Nails frontembere egy gyerekzsúron és sikerül-e Babiczky
Tibor hősének eladnia a Harry Pottert saját neve alatt, azt már mondják meg a
lapok! Szóval azoknak, akiknek hozzám hasonlóan ez a zenei világ a meghatározó,
biztos erősebben szól, nyilvánvalóan ők az első számú célközönség, de bejöhet a
metalt legfeljebb távolról, gyanakodva szemlélőknek is, viszont utóbbiaknak
kiemelten ajánlott az előszóval kezdeni, mellé pedig a lejjebb megtalálható
listára felpakolt dalokat is hallgatni, hiszen mindegyik megtalálható a
YouTube-on.
A kezdeményezés kiváló, a
végeredmény pedig úgy is ötcsillagos, hogy nem egyenletes a színvonal, ami egy
hasonszőrű gyűjtemény esetében nyilván nem is lehet elvárás. Összességében
elmondható, hogy a Stay Brutal! olyan lett, mint egy sokoldalú
válogatáslemez vagy egy előadó/zenekar soron következő nagylemeze: a
felvonultatott dalok (ebben az esetben ugyebár novellák) külön-külön nem
biztos, de egyben nagyon is megállják a helyüket. Megvannak a határozottan
magas színvonalú, kiemelkedő pontjai és a kevésbé erős, de attól még
emlékezetes bástyák is, amikre lehet támaszkodni. S talán az sem
szőrszálhasogatás, ha az úgynevezett “töltelékdalokat” említem, hiszen ezekből
is akad egy-kettő, de pont ettől különleges és változatos a válogatás.
Kíváncsian várom, hogy a későbbiekben milyen műfajok kerülnek terítékre,
ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy ez egy sorozat lesz…
2023 a köles nemzetközi éve. Hogy mégis mi köze van ennek a következő könyvhöz? Semmi… vagy mégis.
A köles a perjefélék (Poaceae) családjába és a kölesformák (Panicoideae) alcsaládjába tartozó Panicum és Pennisetum növénynemzetségek egyes fajainak összefoglaló elnevezése. Leggyakoribb betegségeit gombás fertőzések okozzák, mint az üszög vagy az anyarozs. Az anyarozs vagy varjúköröm (Claviceps Purpurea) nevű gombaparazita feketés, sötétlila színű növényi kórokozó. A középkorban népszerű “Szent Antal tüze” nevezetű betegségnek (ergotizmus) az anyarozsmérgezés volt az okozója, amit persze csak jóval később hoztak összefüggésbe a fertőzött gabonafélékkel, és a furcsa víziókat okozó, súlyosabb esetekben végtagveszteséggel járó kórságot évszázadokon keresztül az ördög művének tartották. 1938-ban aztán Albert Hofmann szintetizálta először az LSD hatóanyagát, a lizergsav-dietilamid (LSD-25) nevű alkaloidot az anyarozsból kivont lizergsavból. Egy véletlen mérgezést követően pedig alaposan dokumentálta is a tudatmódosító szer hatását. 2023-ban Keiran Rowley arra vállalkozik, hogy egy szintén tudatmódosító olvasmány hatását leírja nektek. Hát így esett, hogy a köles és egy furcsa című könyv épp ebben az évben, 2023-ban, találta meg közös origóját szánt szándékos véletlennel abban a bejegyzésben, amit most olvasol.
Matt Ruff neve a Lovecraft földjén megjelenése után lett ismert idehaza, kapott hideget-meleget a Moly közösségétől. Én személy szerint kedveltem a történetet, ha minden igaz, akkor jövőre érkezik a folytatása. A 88 név kétség kívül egy sci-fi, ami a virtuális valóság és az internet veszélyeire próbálja felhívni a figyelmet, miközben tiszteleg a videójátékok és azok közössége előtt.
Kifejezetten kedvelem azokat a könyveket, amik olvasás után még napokig a gondolataim között kószálnak. Ha bónuszként az egyik kedvenc zsáneremben íródott, végképp odavagyok érte. Brandon Hackett 2020-ban megjelent regénye pontosan ilyen, bátran állítom, hogy az idei olvasásaim között az egyik legmeghatározóbb élményem volt.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy írói szempontból eddig pompásan alakul 2022 Moskát Anita számára. Tavasszal jelent meg A hazugság tézisei, Veres Attilával felváltva írnak novellákat a Bookline és a Könyves Magazin Zöld rovatába, valamint augusztusban a ,,Nincs időm olvasni kihívás" csoportjában közös könyvként az Irha és bőrt olvasták el a fantasy hónap keretein belül. Szabados Ági még egy beszélgetést is felvett vele, ezt itt tudjátok megnézni. Kicsit megkésve, de én is eljutottam a novelláskötetig, nagyon kíváncsi voltam már rá.
Amióta rátaláltam Tchaikovsky könyveire, mondhatni rajongója vagyok. Egyedül A pusztulás gyermekeinél éreztem azt, hogy abból nem tudnék még egy etapot elolvasni (Ennek ellenére beszerzem majd a harmadik részt, amint megjelenik magyarul.), a többit imádtam elejétől a végéig. Az Éden kapui elég vegyes fogadtatásban részesült itthon és külföldön egyaránt, nézzük, hogy mi ennek az oka!
Június végére elkapott az érzés, hogy az elmúlt két hónapban túl sok könyvet olvastam muszájból. Ez rányomta a bélyegét alapvetően az olvasáshoz való hozzáállásomra, illetve az értékeléseimre is kihatott. Egyes köteteknél inkább írtam egy semmitmondó, lelketlen (vagy nem túl őszinte) értékelést, csak legyek már túl rajta. Kellemetlen érzés, de úgy érzem, könnyen megtalálható rá a gyógyír. Fogtam magam, és egy olyan szerzőtől választottam, akiről biztosan tudtam, hogy nem fog csalódást okozni. Moskát Anita harmadik regénye, az Irha és bőr 2019-ben jelent meg, 2020-ban elnyerte a Zsoldos Péter-díjat, 2021-ben pedig már a kötet második kiadását vehették kezükbe az olvasók.
Tarja Kauppinen második regényére kettő évet kellett várnia lelkes olvasótáborának. A rendszer ellensége a Napkút Kiadó égisze alatt jelent meg, ezzel is erősítve a tényt, hogy már az első rész sem fantasynek készült, hanem egy szépirodalmi alkotás volt. A nép igazságát én igazán kedveltem, vajon ez a kötet felér mellé, vagy esetleg túl is szárnyalja?
Tavaly sajnos elég sok könyv kimaradt, amit el akartam olvasni, de szerencsére ezek nem rohannak sehova, így idén nyugodt szívvel tudom őket pótolni. A Ház az égszínkék tengernél egy fantasy történet, ami itthon hatalmas sikernek örvend, Molyon például 94%-on áll és a 98. legjobb ifjúsági regény az értékelések alapján. De tényleg van annyira jó, mint ahogy a számok mutatják?
A mai napon rendhagyó módon egy ifjúsági regény kerül az üstbe. Dömötör László egy jövőben játszódó, kalandos történeten keresztül igyekszik megismertetni a fiatalokkal a Vöröskeresztet, annak fontosságát és értékrendszerét.
Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezete, 2022, 198 oldal, puhatáblás (saját kép)
2019-ben az Amazon felkérte Blake Crouchot, hogy állítson össze egy hat történetből álló sci-fi antológiát az Original Series-sorozatuk keretében. Crouch ennek apropóján megírta az Elhagyott part című kisregényét, valamint e mellett beválogatott egy-egy izgalmas novellát a zsáner elmúlt időszakának legismertebb szerzőitől. (Khm, azért itt van egy-kettő, akiről egyszer sem hallottam.) Lássuk minőségében milyen lett a kötet!
Egy-két esetben kicsit sántított Zeusz abban a papucsban, de a legtöbb variáció telitalálat volt. A katonás és a színházas pedig rendesen el is kapott. Az utolsó novella egyenesen pofátlan volt! Még több ilyet, mint ezek!
