Könnyed fantasy a korábbi játékfejlesztőtől - Travis Baldree: Legendás latték

Úgy sejtem, nem vagyok egyedül azzal a gonddal, hogy esetenként nehezen választom ki a következő olvasmányom. Hiába a végtelen hosszú várólista, ahogy végigpörgetem, egyikhez sem fűlik a fogam hirtelen. Ilyenkor jöhetnek jól a cozy (magyarul barátságos, kényelmes) jelzővel ellátott művek, amik mostanában egyre nagyobb teret nyernek maguknak. A Legendás latték is ebbe a csoportba tartozik, így próbál nekünk szerezni pár kellemes órát. Vajon sikerrel jár, vagy talán már túlságosan is könnyed, és csak bosszúságot okoz?

 

2022, Fumax Kiadó, 326 oldal, puhatáblás (saját kép)

A Paradicsom izgalmas ezredfordulója - Benyák Zoltán: Requiem I. - Egy különös tavasz emlékezete

Idén újabb hazai szerzővel erősített a Fumax Kiadó. Benyák Zoltán neve sokak számára ismerős lehet, ő írta többek közt A nagy illúziót és a Féktelen történet ifjúsági fantasy sorozatot is. A trilógiának szánt Requiem első részében Paradiso városába kalauzol el minket, ahol az ezredforduló közeledtével érdekes események láncolata veszi kezdetét. Nagyon vártam a kötet megjelenését, mert bár még nem olvastam Benyák úr egyik történetét sem, valószínűleg nem véletlenül jelent meg a Fumax égisze alatt az Egy különös tavasz emlékezete.

2023, Fumax Kiadó, 264 oldal, puhatáblás (saját kép)

És így lett ember a droidból... - Martha Wells: Az Öldöklő-naplók I-IV.

Martha Wells amerikai SFF szerző, nevéhez számos regény köthető. 1993-ban jelent meg az első könyve, ami az Ile-Rien című fantasy sorozatának nyitódarabja volt, a ,,The Element of Fire". Említésre érdemes még a ,,Books of the Raksura" ciklusa, amit 2011 és és 2017 között írt, emellett pedig alkotott még a Csillagkapu és a Star Wars világában is. Az átütő sikert azonban csak az Öldőklő-naplókkal érte el, mellyel számos díjat nyert. Itthon a Fumax Kiadó gondozásában ismerkedhetett meg a tudományos fantasztikumra fogékony közönség az írónő munkásságával.

 

A sorozat eddig magyarul megjelent kötetei (saját kép)

Sliders földtörténeti korok lényeivel - Adrian Tchaikovsky: Az Éden kapui

Amióta rátaláltam Tchaikovsky könyveire, mondhatni rajongója vagyok. Egyedül A pusztulás gyermekeinél éreztem azt, hogy abból nem tudnék még egy etapot elolvasni (Ennek ellenére beszerzem majd a harmadik részt, amint megjelenik magyarul.), a többit imádtam elejétől a végéig. Az Éden kapui elég vegyes fogadtatásban részesült itthon és külföldön egyaránt, nézzük, hogy mi ennek az oka!

Fumax Kiadó, 2021, 592 oldal, keménytáblás (saját kép)

[Recept] Paradicsomos húsgombóc BenGa módra

 Az utóbbi időben nagyon rákaptam a húsgombócok készítésére, így majd pár, jól sikerült receptet megosztok veletek. Elsőnek egy klasszikust mutatok,  icipici csavarral. :)

Tisztességes adag ebéd a roboráláshoz. 

[Értékelés] A. M. Aranth: Oculus

Ifjúsági könyveket nagyon ritkán olvasok, akkor is megválogatom, milyen jellegűt veszek a kezembe. Az Oculus fülszövegét látván elkapott az 'én ezt mindenképpen szeretném olvasni', a Fumax nyári akcióján be is szereztem a folytatásával együtt. 31 éves fejjel is szórakoztató tud lenni, vagy csak a fiatalokat célozza meg? A következő sorokból kiderül! 

Fumax Kiadó, 2019, 470 oldal, puhatáblás

Összegzés - 2021. július-augusztus

Sziasztok! Eltelt újabb két hónap, összegyűjtöttem, miket sikerült elolvasni. :) 16 könyv, köztük több kisregénnyel, augusztus második felében azok jobban csúsztak. 10 könyvről poszt is készült, ezeket lentebb linkelem. :)

[Értékelés] Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei

Az utóbbi időben kicsit nehezebben veszem rá magam hosszabb könyvekre, kisregényeket olvastam inkább. A pusztulás gyermekei viszont nagyon piszkálta a fantáziám, kíváncsi voltam, hogy Tchaikovsky mit tud kihozni Az idő gyermekei (értékelésem róla itt) folytatásában, tud-e valami újat, meglepőt nyújtani. Lássuk sikerült-e! :) 

Fumax Kiadó, 2019, 592 oldal, keménytáblás

[Értékelés] Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Üdvözlet a nem is olyan távoli jövőből, ahol az emberek változatlanul szeretnek háborúzni, viszont ehhez inkább más eszközöket használnak maguk helyett. Kezdetben a robotokban látták a jövőt, de ők teljesen megbízhatatlanoknak bizonyultak, így feltalálták a biomorfokat. Ezek a lények voltaképp félig állatok, rendes tudattal rendelkeznek. Tchaikovsky ebben a művében egy multimorf falkán keresztül mutatja be, milyen jövő várna az ilyen teremtményekre, milyen hatással lennének az emberiségre.

Fumax Kiadó, 2018, 340 oldal, keménykötés

[Értékelés] Adrian Tchaikovsky: Pókfény

Tchaikovskytól először Az idő gyermekeit olvastam, ami számomra nagyon tetszett mind hangulatában, mind a történet végigvitelében. (Igaz ez a története mintha kicsit megosztó lenne, valaki zseniálisnak tartja, valaki meg végtelenül érdektelennek.) Mivel nemrég megjelent legújabb sci-fije, Az éden kapui, lehetőség volt csomagban megrendelni, ami tartalmazta még tőle a Pókfény és Hadállat című műveket is. Nem is volt kérdés, hogy lecsapok-e rá. :P

Fumax Kiadó, 2019, 312 oldal, keménytáblás

Értékelés - Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

 

Nem találok szavakat.

Elsősorban azért, mert nehezen tudom ezt a könyvet spoiler nélkül értékelni. Bármiről is írnám le a véleményem, erősen spoileres lenne, így meg kell válogatnom a szavaimat.
Másodszor pedig azért, mert ennyire összeszedett, ennyire minden körülményre, részletre, szempontra, következményre kiterjedő könyvet, ami ennyire sok mélységben megérint és ennyi témában megállja a helyét, ritkán olvasni.
Biológiai, társadalomismereti, pszichológiai, ökológiai területekre is kiterjedt a történet a fizikai és kémiai területeken túl, és minden közbeszúrt emlék, minden a jelenben felmerülő probléma fontos, érvényes és izgalmas.
Nem tudok elmenni a történet magva mellett, amely fényéves különbségeket áthidalva megteremtette a túlélés lehetőségét, de teremtett valami mást is. Ryland Grace egy korántsem hibátlan emberből sok-sok viszontagság után egy teljesen más emberré válik, és ezt szerintem egyetlen fontos körülménynek köszönhette. Ez a körülmény egy iszonyatosan bátor húzás volt az írótól, de tökéletes kidolgozásával nagyságrendekkel emelte a mű színvonalát és végül sok mindennek új értelmet adott.
Már a könyv felénél úgy éreztem, hogy tele van a fejem a sok új helyzettel és azok néhol frappáns, néhol bizarr megoldásaival. De talán ekkor kezdtem érezni azt is, hogy nem szeretném, hogy vége legyen a történetnek. Megszerettem nagyon a történet központi szálát, sokszor megnevettetett, sokszor ámulatba ejtett és végig fenn tudta tartani tiszta, különleges minőségét.
Spoiler nélkül talán egy csomó szentimentális zagyvaságnak tűnik, amit írok, de akik olvasták, tudják, miről beszélek, akik meg nem, azok megérdemlik, hogy egyetlen szót se ejtsek a meglepetésekről.
Mindenesetre a probléma, a megoldás kulcsa, a rengeteg küzdelem és kísérletezés, valamint az a bizonyos plusz szál mind lenyűgöző volt és magas minőségű, ötlet és kivitelezés terén egyaránt. Nem túlzok, ha azt mondom, ez a könyv Andy Weir legjobb könyve, aminél talán jobbat később sem fog tudni írni. Számomra viszont egyelőre a legjobb sci-fi, amit valaha olvastam.

Totti

[Értékelés] Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

Weirrel A marsi kapcsán ismerkedtem meg, ami számomra rendkívül üdítő volt a sci-fik között. Nem kellett hozzá vérfizikusnak lenni, hogy a könyv minden sorát értsük, sőt, mint egy jó tanár, elmagyarázta a felmerülő dolgokat olvasóinak. E mellé még remek humor is társult, tavalyi évem egyik legkedvesebb olvasmánya volt. Bevallom, utána az Artemis számomra kimaradt, viszont A Hail Mary küldetést azonnal előrendeltem, amint megtudtam, hogy magyarul is számíthatok a megjelenésére. Megütötte, vagy esetleg magasabbra tette a lécet A marsi után? A következőkben enyhén spoileresen elmesélem.

Fumax Kiadó, 2021, 512 oldal, keménytáblás

Összegzés - 2021. május-június

Úgy döntöttem az összegzést mostantól kéthavonta fogom megírni, így talán a gondolataimat is jobban össze tudom szedni egy-egy könyvről.

 

 

 

 

Újra elkezdtem dolgozni, plusz olykor még a betegségem is legyűrt, így nem annyi könyvvel végeztem, mint szerettem volna. Természetesen nem bánkódom, így is 13 kötetnyi élménnyel lettem gazdagabb. :)
(A szemfüleseknek feltűnhet, hogy elég sok Adrian Mole történet is szerepel a mostani könyvek között. :) Nem véletlenül, nagyon szeretem őket, az első két részt és a "Napi hat cappuccino-t" már számtalanszor újraolvastam, itt volt az ideje, hogy nosztalgiázzak egy kicsit.) 

Ezekből kifejezetten tetszettek: Nem vagyok sorozatgyilkos, A szomszéd lány, illetve Crouch kötetei.
 

A Nem vagyok sorozatgyilkos egy sorozat, melynek gyűjteményes kiadása az első három részt tartalmazza. John Cleaver a főszereplője, egy 15 éves tinédzser, aki nem kicsit szociopata. Molyonon így értékeltem:

Hmmhmm, nem gondoltam volna, hogy az első trilógia ennyire fog tetszeni. Wells egészen jól ír, a történet egyben van, de a legfontosabb kérdésekre, hogy kik ezek a démonok, honnan jönnek és egyáltalán miért, még véletlenül se kapunk választ. Legalább egy minimális információmorzsa jól jött volna… Talán a második trilógiában. :P . A második résznél volt nála egy kisebb tanácstalanság, ott konkrétan a könyv fele az előző rész ismétlése, viszont az ezután következő etapok kárpótolnak mindenért. Karakterei számomra jól kidolgozottak, egyedül John és édesanyja tudnak idegesítően viselkedni egy-egy szituációban.
Nem mellesleg félelmetes, mennyire pontosan leírja, hogy egy szociopata mit „érez”, érzékel a világból maga körül.

Amik nem tetszettek:
– Wells fontosnak tűnő szereplőket később olyan lazán semmisnek vesz, hogy az már fizikailag fáj. Max, Erikson atya
– Egyes dolgokat szerintem túl sokszor ismétel, például hogyan preparálják a hullákat ravatalozáshoz. Ezt a részt elég lett volna egyszer leírni, elsőre beégett a tudatomba.

Mindent egybevetve én csak ajánlani tudom a trilógiát, a kisebb hibáitól eltekintve élvezetes olvasmány, kíváncsi vagyok a folytatásra is. :)

Amik csalódást okoztak: Musstól a Holnap, illetve egy kicsit A csütörtöki nyomozóklub. Utóbbit bár alapvetően kedveltem, viszont utólag belegondolva kicsit felesleges volt a hatalmas hájp, ami övezte. Maga a történet jó, cseppet lassú folyású, és hiányzik belőle az a plusz "fűszer", ami kiemelkedővé teszi. Egy újabb példája annak, hogy óvatosan kezeljük ezeket a megjelenéseket, nem biztos, hogy mi is annyira odaleszünk érte.

Ti miket olvastatok az utóbbi időben? :) Augusztus végén jön majd a következő összegzés, addig majd igyekszem több poszttal jelentkezni.

BenGa