5/19/2023

Tragikus múltak a sötét jelen árnyékában - Orosz Krisztián: Sodródás

A Marsbook Kiadó egyik célja, hogy a hazai, általuk tehetségesnek gondolt írók műveit minél szélesebb körű közönségnek tudják bemutatni. Ennek jegyében idén náluk jelent meg Orosz Krisztián első regénye, a Sodródás. A trilógiának szánt sci-fi első kötetében négy főszereplő életútján át ismerkedhetünk meg a nem is oly távoli jövővel, ahol az emberiség már a Marson is megvetette a lábát, és épp a Jupiter egyik holdját készül kolonizálni. A kötetben helyet kapnak érdekes találmányok és felfedezések, etikai és morális kérdések, valamint egy kacskaringós szerelmi szál is. Mennyire férnek meg ezek egymás mellett?

Orosz Krisztián: Sodródás
2023, Marsbook Kiadó, 196 oldal, puhatáblás (saját kép)

A fejezeteket a szerző saját idézetei, gondolatai nyitják, melyek igyekeznek az adott részt felvezetni vagy arra reflektálni. Nekem tetszett ez a megoldás, már ezeken keresztül is megtapasztalhatja az olvasó, hogy Krisztián mély érzelemvilággal és gazdag szókinccsel dolgozik. Egyből az események közepébe csöppenünk: a történet fonalát ott vesszük fel, amikor az Európa 2084 expedíciós hajója felrobbant, és az egyetlennek hitt túlelő, dr. Christian Smith magához tér gépburkában. Innentől kezdve megfelelő tempóban, viszonylag részletesen tárul fel előttünk, hogyan is jutottunk el az előbb említett eseményig, miközben a Földön uralkodó állapotokba is betekintést nyerünk. Feltűnhet az olvasónak, hogy szerzőnk nem egy gyümölcsöző jövőt lát maga előtt: elhúzódó III. világháború (meglepő szövetségekbe tömörülve), járványok, savas eső és hatalmas nélkülözés jellemzik anyabolygónkat. Viszonylag hamar fény derül a gonosz kilétére is. Egy nagy, ám épp pénzügyi gondokkal küzdő cég, az Arcane Corp. gondolja úgy, hogy itt az ideje az emberiség eltörlésének/újragondolásának. A történéseket a szereplők visszaemlékezései által jobban megismerhetjük, azonban ez számomra kissé aránytalanná tette a művet. Nagyrészt azért volt zavaró, mert nem adott pluszt se a cselekményhez, se a szereplőkhöz, bizonyos esetekben csak egy ismétlődő önmarcangolás kerekedett ki belőle. Egyébként ne lepődjünk meg, itt mindenkinek lesz valami olyan dolog a múltjában, ami miatt lamentálni fog. Emiatt enyhe diszkomfort érzésünk támadhat, de ez ne gátoljon meg minket abban, hogy eljussunk a végkifejletig.

Úgy látszik a szereplők megalkotása kisebb akadályt okoz a kezdő szerzőknek, ebben a kötetben is tetten érhető ez a gond. Ott van példának okáért Christian és a főgonosz, dr. Schwartz. Túlságosan hasonlítanak egymásra, nem meglepő módon még az általuk hőn szeretett nő személye is ugyanaz. Ha már itt vagyunk, lássuk a szerelmi szálat. Még talán pont abban a tartományban mozog, aminél elviselhetőnek nevezném, de túlságosan nyakatekert. Ha jobban belegondolok, ez bizonyos olvasóknak biztosan tetszeni fog, én viszont helyenként grimaszolva fogadtam a ,,háromszögről" kiderülő dolgokat. Visszatérve a többiekre: nem tudtam úgy igazán egyik szereplőt sem megkedvelni, vagy éppenséggel meggyűlölni. Lehet az én ingerküszöböm magas, kíváncsi leszek, hogy mások miként vélekednek majd róluk. Számomra ezt a hibát remekül ellensúlyozza a történet során bemutatott felfedezések, tárgyak jelenléte, valamint az ezek kapcsán felmerülő kérdések. A különféle gépburkok ötlete a tudatátvitellel nagyon tetszett, egyből egyik kedvelt témám, a transzhumanizmus jutott róla eszembe. A jövőben fontos és hosszas vitákat generáló kérdés lehet, hogy az így létrejött ,,lénynek" milyen jogok járnak pontosan, egyáltalán járnak-e neki. A programozható fekete lyuk se tűnik annyira lehetetlen dolognak, megoldást nyújthat a jelenleg leküzdhetetlennek ismert távolságok legyőzésében.

A Sodródáson érezni, hogy első regény, illetve azt, hogy egy trilógia kezdete, mégis úgy gondolom, egészen jó lett. A szerzőben megvan a potenciál, amennyiben nem hagyja ezt elveszni, szerintem még okozhat kellemes perceket a sci-fi kedvelőinek. Az általam említett hibákat gond nélkül lehet javítani a jövőben, kíváncsian várom, hogy miként folytatódik majd a történet. Bátorító négy üst az ötből! :)

Most pedig egy rövid interjút olvashattok Orosz Krisztiánnal.

Mióta foglalkozol írással? Mi inspirált arra, hogy belevágj?

Orosz Krisztián: Mindig is érdekelt az irodalom és a történelem, egy saját, megalkotott világ tetszés szerinti formálása. Ám az élet végül a műszaki/mérnöki világ felé sodort, így csak 3 évvel ezelőtt kezdtem el verseket írni. A novellák, regények alkotása tavaly év elején kezdődött teljes erőbedobással.
 
Mennyi idő alatt készültél el a regénnyel?

O. K.: Az ötlet megfogalmazódása után, a nyers verzió, a borítóterv, a kiadóval való közös munka és a nyomdai folyamatok 8-9 hónapot igényeltek.
 
Mikorra várható a következő rész?

O. K.: Már gőzerővel készül, szerintem jövő nyáron megjelenhet.
 
Tervezed, hogy idővel, majd más műfajban is kipróbálod magad regényíróként?

O. K.: Mindenképp. A scifi-n kívül a horror és a posztapokaliptikus témákat nevezném meg lehetséges iránynak. Vannak már kezdeti terveim egy horror-thriller történetre - az is következett volna - ám annyira elmélyültem a Sodródás világában, hogy vétek volna azt most félretenni.
 
Miket szeretsz olvasni? Kedvenc műveid?

O. K.: A scifi, horror és az igaz történeten alapuló mély drámák is érdekelnek.
Első helyen Dmitry Glukhovsky: Metró trilógiáját nevezném meg. Ez a történetfolyam vezetett vissza a könyvek világába egy tizenpár éves kihagyás után. Ezen felül Josh Malerman, Nick Cutter és Brandon Hackett is nagy kedvenc.
 
Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, a kiadó webshopjából megvásárolhatjátok.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!