5/31/2022

Csilitilalom - Johanna Sinisalo: A nap magja

    Nagy kedvelője vagyok az alternatív történelmi regényeknek, számomra érdekes olvasni a különböző elképzelt "Mi lenne, ha..." történeteket. Sinisalo A nap magja a 2010-es évek Finnországát mutatja be számunkra, ahol az euszisztokrata rend az uralkodó, a társadalmi stabilitás és a közegészségügy a legfontosabb értékek.

A nap magja
Metropolis Media, 2019, 336 oldal, puhatáblás (saját kép)

5/30/2022

Nyelvi regiszterek minden mennyiségben - Lackfi János: Minden napra egy sztori

 Az újdonságokért olvasok, a különlegességekért, azokat a szövegeket keresem, amik újat tudnak nyújtani, nem az unalomig ismert csontokat rágják le sokadszorra is. Az a könyv a nyerő nálam, ami megragadja a vállamat, és felráz, nyomában pedig írmagja sem marad a toposzoknak, közhelyeknek, átlagnak, középszernek.

Egy könyv akkor jó, ha nem csak szórakoztat. Nincs annyi időm, hogy csak úgy elüssem valamivel.

Egy jó könyv tegyen hozzám! Legyen teljesen más, mint minden, amit eddig olvastam!

Ez a kötet márpedig ilyen.

365 novella található benne, így érthető módon akadnak köztük kevésé átütő erejűek is, összességében mégis üdítő élmény volt, Lackfi ugyanis szinte kiapadhatatlan tárháza a különféle hangoknak, nyelvi regisztereknek, elbeszélői nézőpontoknak, melyek mind-mind másként szólalnak meg, és ez a változatosság kiragad a hétköznapokból. Megszólal itt idős, fiatal, nő, férfi, afrikai, magyar, élőlény, halott lény, tárgy, gépjármű, minden. Lackfinak pedig elhisszük, hogy valóban ők beszélnek, mert hangjuk hiteles, majd' minden novellában másként.

Azoknak ajánlott ez a kötet, akik szeretnek novellákat olvasni. Meg azoknak, akik ódzkodnak a novelláktól, de hajlandóak békejobbot nyújtani feléjük. És persze nem riadnak vissza a groteszktől, az abszurdtól, ami szintén akad itt, hogy néha még a gyomrunk is forog. Ajánlott azokak is, akik a regényeket preferálják, de tennének egy kirándulást a kispróza csodálatos földjére. Az élmény mellé kapni fogunk némi (nem csekély) szókincsbővítést is, mert a nyelv Jánosunk tenyeréből eszik, mind a tíz ujjunkat megnyalhatjuk lapozáskor a ritkán használt, vagy éppenséggel általa alkotott kifejezések láttán.

A témák másodlagosak, a fókusz a hangokon van. A nyelv roncsolása mint karakterábrázolási eszköz a youtuber lány novellájában csúcsosodik ki, mert fonák módon mégiscsak megjelennek itt a hétköznapok, a középszer, prolik, bunkó, közönséges, vagy épp unalmas, stencillel sorozatgyártott tucatemberek, csak épp oly pazarul kikarikírozva, hogy alighanem még magának Szopornyica néninek is fülig szaladna a szája, ha megpillantaná a Lackfi által elé tartott görbe tükörben a saját torz képét.

Milyen hát ez a könyv? Igazi intellektuális szórakozás, frissítően újszerű és mindig megújulni képes hangokon egy rendkívül sokoldalú szerzőtől, aki napjaink (jobbára) magyar, de legalábbis európai valóságáról beszél, és miközben jókat derülünk a karikatúráin, nagyokat bólogatunk is, annyi ismerős figura, élethelyzet jelenik itt meg a házsártos szomszédtól a netfüggő tini lányon át a jó munkásemberig.

A témák is épp oly változatosak, mint a hangok, a közös bennük, hogy egyik sem akar semmit lenyomni a torkunkon. Ha véletlenül leszűrünk valami tanulságot, nos, ez is benne van a pakliban. De akkor sem kell, hogy lelkiismeret-furdalásunk legyen, ha csak a rendkívüli nyelvi gazdagság öröméért olvassuk. Van szó háborúról, mégsem kell, hogy a könnyeink fakadjanak. Csomó mindenki magánélete csődbe jut, amin velük együtt röhöghetünk sötéten.

Nagyon magyar, nagyon választékos nyelvezetű, és nagyon profi szövegek. Érdemes elolvasni, mert különleges és értékes művelődést, szórakoztatást nyújt.

[Csirkemell szerelem] Egyszerű mézes-mustáros csirke

    A méz és mustár kombinációja egy olyan dolog, amivel nem igazán lehet mellé lőni. Bármikor, bármilyen helyzetben jól tud esni, még akár a legmelegebb nyári napon is. Ez a recept sem lesz túlbonyolítva, nem kell őrködni mellette, hogy finom legyen. :)

Egyszerű mézes-mustáros csirke
Alapvetően rizzsel a legjobb, de sült krumplival is igazán pompás.

5/28/2022

[Lemezajánló] Tom hitvallása - Evergrey: A Heartless Portrait (The Orphean Testament) /Napalm Records, 2022/

Kis túlzással akár azt is mondhatnám, hogy Tom S. Englund, az Evergrey frontembere a svéd Köteles Leander: fáradhatatlan zenekari motor kiapadhatatlan kreatív energiákkal. Eddig mondjuk nem volt jellemző a zenekarra, hogy egymást követő években jelentessenek meg új albumot, de hát a kényszerű bezártság és turnéhiány hozta magával a friss témák születését. 2021 elején jelent meg az eddigi legsikeresebbnek bizonyuló anyaguk, Escape of the Phoenix címmel és mivel nem tudták megjáratni a nagyközönség előtt, babérjaikat mellőzve fogtak friss témák írásába - először ötven, majd húsz témát farigcsáltak a stúdióban, végül a legjobbnak bizonyuló tíz darabot fogták és dobták be saját üstjükbe, hogy kiforrhasson a nemrégiben megjelent A Heartless Portrait: The Orphean Testament albumra. A rejtélyes kliptrilógiával felvezetett anyagnak minden esélye megvan arra, hogy - ezúttal új kiadónál megjelentetve - egy másik szintre emelje az egyébként is definitív északi, dramatikus prog/power csapatot, akik az ősz folyamán hazánkba is ellátogatnak. Bár soha nem titkoltam, hogy elfogult rajongója vagyok a csapatnak, az tény és való, hogy Főhősünk, azaz az énekes-zenekarvezető-gitáros-mindenes Tom előszeretettel fullad bele a saját költészetébe és képes sokszor olyan sűrű sorokat írni, hogy stúdióban sem lehet kiénekelni, hallgatóként pedig igen csak résen kell lenni, ha érteni szeretnénk a mondanivalót...

5/26/2022

Zs. Nagy Lajos: Isapur dalai c. verseskötetének ajánlója

 Ennek a kötetnek már a története is megér egy misét: a könyvtár "ingyen elvihető" polcán bukkantam rá, és lelkes líraolvasóként el is hoztam. Czuczor Dániel nevére szóló dedikációt tartalmaz, aminek érekessége, hogy a szerző 2005-ben hunyt el, vagyis igazi kincset találtam, a Madách-és Posonium-díjas költő kézjegyével. Valószínűleg anyagilag is komoly értékű példány, de eszem ágában sincs eladni, inkább felvittem Molyra, ahol olyannyira én olvastam először, hogy korábban még fenn sem volt a szerzőnek ez a kötete, és a többi is meglehetősen kevés olvasással büszkélkedhet.

De kicsoda is Zs. (Zsélyi) Nagy Lajos? Szlovákiai magyar költő, újságíró, a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztője, az Új szó és a Hét munkatársa, akinek néhány versét Gryllus Vilmos és a Kicsi Hang által megzenésítve ismerhetjük. A költészeten kívül a prózában is jeleskedett, groteszk, szatirikus humorú szövegeket publikált, melyekkel környezete politikai viszonyai elé is görbe tükröt tartott. A szlovákiai magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, érdemes hát megismerkednünk a munkásságával.

Néhány idézet az Isapur dalaiból:

"Kassák Lajos nikkel szamováron
elém repül, pedig nem őt várom, (...)"

(Kulcs nélkül)


"Látjátok, feleim, Isapur lettem,
csontváz-istenfi korhadt kereszten,
csörömpölök feketedetten,
kiszikkadt aggyal, eltemetetlen."

(Isapur panasza)


Gyertek, gyertek, vegyetek
kékre festett legyeket,
aggokat és makkokat,
bölcselő agancsokat,
körtéket és törpéket,
erdészeket, sörtéket,
ájtatos leányokat,
elkurvult virágokat!
Van itt dinnye, donga, dongó,
üresen kongó koporsó,
sótartó és melltartó,
szűzhártya és lyukasztó,
árulunk mi bokrot, berket,
szerelmet és szívkeservet,
lángot, fánkot, miatyánkot,
pult alatti pótapákat;

(Zsibvásár)

A költő

Ajánlom ezt a kötetet azoknak, aki szeretik a lírát, kíváncsiak a fősodron kívüli irodalomra is, és nyitottak a szokatlan, formabontó, nyelvileg innovatív, finom, fanyar humorral operáló szövegekre. Hozzájutni már csak antikváriumban lehet, de nyitott szemmel fogok járni, hátha további Zs. Nagy-verseskötetekre is rábukkanok még valami rejtett kincsesbányában.

A könyv adatai:
Kiadó: Madách
Kiadás helye: Pozsony
Kiadás éve: 1977
Oldalszám: 64
ISBN: 
77008634

A kötet

Képek forrása:
https://csemadok.sk/jeles-felvideki-szemelyisegek/zs-nagy-lajos-zselyi-nagy-lajos/
https://moly.hu/konyvek/zs-nagy-lajos-isapur-dalai

5/25/2022

Kókusztejes karfiolfőzelék

    Szeretem a főzelékeket, mégis ritkán készítek. A karfiol egyik nagy kedvencem, úgyhogy amikor a piacon megláttam, mennyire szép darabok vannak, muszáj volt egyet vennem. 

Kókusztejes karfiolfőzelék
Pulykafasírttal ettem, de magában is megállja a helyét.

[Értékelés] Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt

 

Az első fejezet szinte tökéletesen bemutatja a világtól való elzártság nyomasztó hangulatát. A mindennapok egyhangúságát megtörni igyekvő időtöltések egyhangúságát. Nem mellékesen azzal a tudattal, hogy közben a világgal valami nem stimmel.
Amint váltunk, szinte fellélegzünk: végre új szereplők! Míg rá nem döbbenünk, hogy ők is ugyanilyen elszigeteltségben élnek. A hazafelé tartó űrhajó legénysége szépen lassan kezd összeomlani a hiábavalóság terhe alatt.
Ha valami negatívumot kellene kiemelnem, az az, hogy néhány kontextus súlya, főleg az elején egyszerűen nem jön át. Azzal pl., hogy az első fejezetben Irist már Augustine társaságában látjuk, egyszerűen elveszi az élét annak a furcsaságnak, ami a megjelenését övezi. Az Aether legénysége pedig hiába áll tudósokból, csak egy félmondatban említik a földi kommunikáció megszakadásának kevésbé valószínű okait ahelyett, hogy akár egy egész fejezet szólt volna erről, ami aztán tényleg megadta volna a súlyát a következtetéseiknek és elhagyatottságuknak.
240 oldal a könyv, mégis néha nagyon hosszúnak érződik. Hőseink fent is és lent is a magány óráit, napjait, sőt hónapjait élik át, és ennek leírása sokszor fájdalmasan nehézkes. Volt, hogy azt éreztem, kötelező töltelék jeleneteket olvasok, és szerettem volna, ha haladnánk. Máskor úgy éreztem, a lassan csordogáló, karakterépítő, lelki mélységekbe alászálló jelenetek a nagy terv részei. Okkal nem lépünk tovább a nyilvánvaló felé, hogy miért, erre meg is kapjuk a választ. És később a kontraszt így még erősebbé válik.
A történet egyik nagy kérdése furcsa módon válaszolódik meg. Vajon kellett volna-e ennél több? Nem biztos. Augustine karakterfejlődése ezáltal szinte karmikussá, magától értetődővé válik. Kicsit hasonlóvá Scrooge-éhoz. Talán nagyon is.
A könyv utolsó etapja nagyon átgondolt, nagyon profi, és olyan módon építkezik, hogy a lezárás végül elgondolkodtasson és velünk maradjon még jóval azután is, hogy letettük a könyvet.

Ötlet: 5
Következetesség: 5
Stílus: 5
Érdeklődés fenntartása: 4
Emlékezetes jelenetek: 4
Kidolgozott karakterek: 5
Újraolvasás: 4

Átlag: 4,5

Totti

5/18/2022

Padlizsános-rizskrémes pulykaragu

    Közeleg a nyár, ideje elővenni azokat a recepteket, amik nem igénylik a folyamatos konyhai felügyeletet. A következő is ilyen, kevés alapanyagból egy nagyon laktató ételt tudunk varázsolni, ami mégsem hagy maga után nehéz érzést.

A köret természetesen szabadon választható, nekem most jobban esett mellé a rizstészta.

5/17/2022

Bájosság kimaxolva - T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

    Tavaly sajnos elég sok könyv kimaradt, amit el akartam olvasni, de szerencsére ezek nem rohannak sehova, így idén nyugodt szívvel tudom őket pótolni. A Ház az égszínkék tengernél egy fantasy történet, ami itthon hatalmas sikernek örvend, Molyon például 94%-on áll és a 98. legjobb ifjúsági regény az értékelések alapján. De tényleg van annyira jó, mint ahogy a számok mutatják?

Ház az égszínkék tengernél
Metropolis Media, 2021, 426 oldal, puhatáblás (saját kép)

5/14/2022

Bőhm Kornél: Karaktergyilkosság


Bőhm Kornélnak Szun-ce és Machiavelli mellett a helye, a verbális háború művészetének pedig az emberi kultúra kezdetéig visszanyúló hagyományai vannak. Többen is kedvezően nyilatkoztak erről a könyvről a környezetemben, végül @mohapapa értékelésének hatására rendeltem meg, és bár a felépítése nem a legszerencsésebb (erről bővebben később), jó döntés volt a beszerzése, mert igen jelentős tudásanyagot felölelő, szakszerű, mégis közérthető olvasmány a kommunikáció, a politikai és közéleti játszmák iránt érdeklődőknek, amely témák iránt márpedig "illik" valamennyire érdeklődni, hiszen mégiscsak mindannyiunkat érintő, körülöttünk zajló folyamatok ezek. Ha pedig átlátjuk a közszereplők, de akár a kisemberek kommunikációjának is a mozgatórugóit, az segít tisztába kerülnünk egy csomó mindennel, ami körülvesz bennünket - kezdve az internetes trollkodás jelenségétől a tömegszuggesztión át addig, hogy miként válhatunk tudtunkon kívül bábjaivá a háttérhatalmaknak rémhírterjesztés, összeesküvés-elméletek gyártása, vagy akár csak ártalmatlannak tűnő pletykálkodás által is. 

A könyv a lejáratás, rágalmazás "kultúráját" járja körül, vesézi ki igen alaposan és széleskörűen, hazai és külföldi, jelenkori és történelmi példákkal alátámasztva. Valóban komoly hagyományai vannak annak a dicstelen és nemtelen tettnek, amikor valakit akár okkal, akár ok nélkül, akár jogosabb, akár kevésbé jogos érdek folytán a közvélemény előtt az ellenfelei hiteltelenítenek, megszégyenítenek, társadalmilag ellehetetlenítenek. A jelenség a kisebb közösségekben is előfordul, pl. iskolai osztályokban a gúnyolódás, kiközösítés a karaktergyilkosság primitívebb formái, nagyobb téteknél pedig már egész szervezetten, komoly összegeket és apparátust megmozgatva is történhet a dolog.

Megrendítő volt szembesülni azzal, hogy az emberi - nincs erre jobb szó - gonoszságnak micsoda távlatai léteznek, milyen előre megfontolt, hideg módszerekkel állítják félre egyesek az ellenfeleiket. Kicsit olyan volt a konkurensek, vetélytársak verbális likvidálásának módozatairól olvasni, mintha egy kínzási-kivégzési kézikönyvet forgattam volna. Léteznek ilyenek is, egy gimnáziumi osztálytársam annak idején - számomra némiképp felfoghatatlan módon - nagyon lelkesedett az inkvizíciós módszerek szakirodalmáért, engem azonban sosem vitt rá a lélek, hogy ilyesmit olvassak, sőt, ha csak tehetem, messzire elkerülöm a témát.

A dolog verbális vetülete már érdekesebb, és sajnos életszerűbb is, mert közel sem áldozott le neki annyira, mint ellenlábasaink fizikai likvidálásának, amire nézvést azért, valljuk be, fejlődött valamelyest az emberiség. A motivációk azonban továbbra is fenállnak, területfoglaló háborúk továbbra is zajlanak, csak a forma változott: a hadviselés átterelődött verbális síkra, és egyre inkább az online térben zajlik. A könyv végére nagyon kellett a pozitív lezárás, avagy mi a teendő áldozattá válás esetén, mert nemcsak a politikusok, közszereplők válhatlnak áldozattá, hanem szinte biztos, hogy valamilyen módon és mértékben már mindannyian kényszerültünk ebbe a hálátlan szerepbe.

Mint az elején említettem, a könyv egyetlen hátránya, ami miatt le is vonok egy csillagot, merőben szerkezeti: a szöveg teljes megértéséhez szükséges ismereteket végjegyzetekben listázza, ezek számozása azonban fejezetenként újrakezdődik, így komoly lapozgatás szükséges, ha szeretnénk a végjegyzetekben foglalt információkkal is képben lenni. Márpedig ezek szinte nélkülözhetetlenek, nagyon nagy és kiterjedt tudásanyagot ölel fel a könyv, a köszönetnyilvánítás is alátámasztja, hogy korántsem egyszemélyes munkáról van szó.

Azok számára lehet érdekes ez a kiadvány, akik nem egy barlangban vagy egy lakatlan szigeten élnek, hanem bármilyen módon kapcsolatba kerülnek embertársaikkal - akár a közösségi médiában, akár személyesen -, mert segít átlátni az ott megjelenő információk, kommentek, megnyilvánulások mozgatórugóit, ezáltal felvértezve minket a félrevezetés ellen. Alapvető emberi vonás, hogy élesebben reagálunk a negatív dolgokra, ez egyfajta önvédelmi mechanizmus, ami természetszerűleg belénk van kódolva, és a karaktergyilkosság, a lejáratás épp ezen az elven működik: a negatív hírek iránti, fokozott fogékonyságunkra épít. Ha azonban egy kicsit tudatosabb médiafogyasztókká válunk, elkerülhetjük a dezinformálást, és nem fogunk belesodródni abba a kritikus tömegbe, amely - bedőlve az orv szándékoknak - akaratlanul is asszisztál a lejáratáshoz, rágalmazáshoz.

És hogy mi a tanulsága ennek a könyvnek? Három tanulságát tudnám leginkább megragadni, függően attól, hogy melyik oldalán vagyunk épp a verbális pengének.

- Elkövetői oldalról nézve igazán bőséges eszköztárat fejlesztettek ki "derék" elődeink az ellenfelek ellehetetlenítésére, ezek a módszerek azonban annak ellenére sem elfogadhatóak semmilyen mértékben, hogy különösen az amerikai kommunikációs módszertan már szinte nélkülözhetetlen eszközként tartja számon a politikai életben a negatív propagandát.

- Mint elszevendő: azt hiszem, valahol, valamilyen formában mind voltunk már áldozatok (a karaktergyilkosság szenvedő alanya vétkességének mértékétől függetlenül áldozatnak minősül), és ahogyan írja is Bőhm, az eredmény szempontjából másodlagos az, hogy valaki "megérdemelte-e", ahogy az is szinte mindegy, hogy mekkora dolog miatt veszi szájára a közvélemény, a sajtó. A lejáratás, kiközösítés oka lehet egészen banális is, mint például hogy személye az adott közösség hangadóinak számára ellenszenves, de gyökeredzhet a karaktergyilkosság akár abban is, hogy az illető múltját komoly bűncselekmények éktelenítik. Az ok nem áll arányban a sérelemmel, sőt, mivel az átlagemberek kevésbé felkészültek egy ilyesfajta lejáratásra, és kevesebb erőforrás áll a rendelkezésükre az önvédelemhez, kisebb léptékben akár még súlyosabb következményekkel is járhat, az áldozat egészsége is rámehet, szélsőséges esetben akár öngyilkossággal is végződhet egy ilyen incidens, ami, tudjuk jól, hogy néha valóban előfordul. Már csak ezért sem elfogadható a lejáratás, még akkor sem, ha adott esetben jogosnak vagy megalapozottnak tűnhet valakinek az ily módon történő "megbüntetése".

- Kétségkívül "külső" szemlélőként "asszisztálunk" leggyakrabban a lejáratáshoz - azért idézőjelben külső, mert egy rágalomhadjáratból nem lehet kimaradni, vétkesek közt cinkos, aki néma, ahogy a mondás tartja, a dolog járulékos rákfenéje, hogy az egyszerű szemtanúk is elkerülhetetlenül bevonódnak és sérülnek. Lehetne itt emlegetni egy osztálytársam iskolaváltásba és pszichés zavarokba torkolló kiközösítését néhány másik osztálytársunk által, akiknek a lány egész egyszerűen nem volt szimpatikus, és örömüket lelték a szekálásában, mert úgy találták, hogy a magát megvédeni képtelen áldozatot verbálisan zaklatni, bántalmazni kellemes időtöltés - ilyen élményei alighanem mindenkinek vannak. Azért "vonzódunk" a rémhírekhez, azért táplálunk akaratunk ellenére kíváncsiságot irántunk, mert ez egyfajta védekező mechanizmus, ami, mondjuk így: evolúciós, de legalábbis kulturális alapokon nyugszik. Ha tisztában vagyunk a veszéllyel, elkerülhetjük a csapdát - gondolhatnók, és ezért verődik össze mindig hatalmas csőcselék a lincseléseknél, legyen az akár verbális, vagy történjen akár csak a virtuális térben. Ha azonban tudatosítjuk magunkban, miként is működik az emberi kommunikáció, elkerülhető az, hogy a csőcselék tagjává váljunk, és akár csak szemtanúként is részt vegyünk valakinek a megalázásában - ami, mint azt már említettük, semmilyen esetben sem elfogadható.

Alapos, átfogó és jól összeszedett könyv, még ha a végjegyzetek miatt elég sok lapozgatást igényel is. Felkeltette az érdeklődésemet a szerző korábbi kötete iránt.

5/13/2022

Egyértelműen NEM chilis bab

    Olykor rám tör a vágy, hogy chilis babot egyek, ám Crohn mellett ez még passzív időszakban sem tűnik túl jó ötletnek. Ezért kísérleteztem, hogyan lehetne ezt az ételt kímélőbbé tenni. Úgy érzem sikerült megtalálni a megfelelő kombinációt hozzá.

Egyértelműen NEM chilis bab
Igen, szerintem jó mellé a rizs! :D

5/09/2022

Ismerd meg a Vöröskeresztet! - Dömötör László: A Hold hősei

    A mai napon rendhagyó módon egy ifjúsági regény kerül az üstbe. Dömötör László egy jövőben játszódó, kalandos történeten keresztül igyekszik megismertetni a fiatalokkal a Vöröskeresztet, annak fontosságát és értékrendszerét.

Dömötör László: A Hold hősei
Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezete, 2022, 198 oldal, puhatáblás (saját kép)

5/03/2022

2022. március-április összegzése BenGa részéről

   A tavasz első két hónapja seperc alatt eltelt, így eljött az összegzés ideje. Volt itt minden, mint a búcsúban: krimi, sci-fi, fantasy, játékkönyv... Nagyobb részükről poszt is készült, azok linkjét majd a kép alatt megtaláljátok, a rövidebb ismertetőket pedig bemásolom. :)

március-április olvasmányai

5/02/2022

Borongós novellák a jövőből, a jövőről? - Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part

    2019-ben az Amazon felkérte Blake Crouchot, hogy állítson össze egy hat történetből álló sci-fi antológiát az Original Series-sorozatuk keretében. Crouch ennek apropóján megírta az Elhagyott part című kisregényét, valamint e mellett beválogatott egy-egy izgalmas novellát a zsáner elmúlt időszakának legismertebb szerzőitől. (Khm, azért itt van egy-kettő, akiről egyszer sem hallottam.) Lássuk minőségében milyen lett a kötet!

Elhagyott part
Agave Könyvek, 2022, 318 oldal, puhatáblás (saját kép)