Mostanság lépten-nyomon belebotlik az ember A vezércselbe, hiszen a sorozat nagy népszerűségnek örvend. Elolvastam a könyvet, remélvén, hogy nem egy újabb érdemtelen hype áldozata leszek.
 |
| A kihagyhatatlan sakktáblás kép, Öcsém régi készletével |
Általános iskolában én is közelebbről megismerkedtem a sakk-kal, ugyanis akkori kisbarátom Sanyika hivatásos versenyző volt. Emlékszem, mennyire le tudtak kötni az írások a különféle megnyitásokról, illetve boldogan feledkeztem bele 1-1 feladványba. A kezdeti lelkesedés aztán elmúlt, a tábla a szekrény mélyére költözött, én pedig nagyon sokáig tudomást sem vettem a sakkról. Nemrégiben tűnt fel, hogy A vezércsel folyik még a csapból is, a fülszöveg tesztemen átment, így egy borongós vasárnapon meg is vásároltam.
A könyvben Beth életét követhetjük 8 éves korától kezdődően, amikor is árvaházba kerül édesanyja halála után. Az intézetben Mr. Shaibel, a gondnok révén megismerkedik a sakk-kal, és hamar kiderül, hogy rendkívüli tehetsége van hozzá...
Eleinte nem értettem, hogy mit kedvelnek rajta ennyire, de miután két szempillantás alatt már túl voltam a felén, elkezdtem kapizsgálni. Amennyire egyszerű, annyira jó! A cselekmény jól van felépítve, nincsenek benne csapongások. A fejezetek felosztása kisebb részekre nem volt rossz ötlet, viszont sokszor éreztem azt, hogy egy-egy szakasz teljesen érdektelen a történések szempontjából. Ami miatt nem lehet letenni, az az, hogy Tevis érdekesen mutatja be, milyen is egy professzionális sakkozó élete, a meccsek leírásai nem szárazak és szakszavakkal teletűzdeltek, plusz betekintést enged abba is, hogy mi jár Beth fejében egy-egy parti éles szituációjában. Érdekes megfigyelni, hogy a lány hogyan küzd meg a gyógyszer-, és alkoholfüggőséggel, mindezt ráadásul mindenféle szakszerű segítség nélkül, így duplán becsülendő.
Karakterek szempontjából is rendben van a mű, vegyük például Mrs. Wheatley-t (aki örökbefogadja Beth-et): jól visszaadja a boldogtalan házasságban élő, gyermekre vágyó amerikai nőt. De említhetném akár a sakkozókat is, mindegyikük egy külön egyéniség, a szovjetek legjobbjai kifejezetten tetszettek. Ha választani kéne, akkor se tudnék olyan szereplőt említeni, akit nem kedveltem meg semennyire, úgyhogy ebből a szempontból csillagos ötös jár az írónak.
Persze voltak dolgok, amik nem igazán nyerték el a tetszésemet:
- Mr. Shaibel szála csalódás volt, azt hittem kicsit több szerepe lesz majd a lány életében,
- Jolene és Beth barátsága, illetve annak furcsasága (Hosszú évekig nem beszélnek semmit, aztán bumm, újra rendben van köztük minden egy varázsütésre? Vagy minderre magyarázat, hogy az árvaházban ennyire összetartottak?)
Összegezve szerintem ez egy jó kis könyv, lehetséges, hogy a sorozatot is megnézem, mert kíváncsi vagyok, mit hoztak ki ott a történetből.
Most nagyjából egy hétig nem nagyon lesznek posztok, sajnos a Máv sebészetének vendégszeretét élvezem. Vigyázzatok magatokra és egymásra! :)
