12/31/2021

[Zene + könyv] Rudán Joe: Feketén fehéren (H-Music) + Rudán József-Szentesi Zöldi László: Rudán Joe (magánkiadás)

 

„Legyen egy másik történet a lapon,
legyen a könyvben ember, és ha hagyom,
vigyen a mélybe engem is a varázs,
a tűzben égjek, égessen a parázs…”
(Tiffán Zsolt – Rudán Joe – Palancsa Gábor: Nibiru)

A jelen bejegyzés írása közben döbbentem rá arra, hogy több évnyi blogos előélet, rengeteg meghallgatott album és elolvasott könyvoldal után is irtó nehéz tud lenni egy olyan szöveg megformálása, amiben központi szerepet játszik az ember egyik kedvence. Még véletlenül sem az okozza a legnagyobb problémát (már ha ez egyáltalán probléma egy ilyen szenvedéllyel űzött hobbi esetében), hogy egyszerre kell egy új lemezről és könyvről beszélnem valahogyan – majd csak sikerül normálisan, elfogultság nélkül –, hanem annak ténye, hogy a főszereplő mindkét esetben Rudán Joe, aki számomra az igazi és egyetlen magyar rockhang, A Torok. Tizenhat évesen, a Pokolgép Adj új erőt albumát meghallva olyan minőségbeli szintlépést éreztem minden létező szempontból a Kalapács-korszak anyagaihoz képest, hogy szinte földre hullt az állam. (A vérbeli, „true” metalból már rég kinőttem és sokkal inkább a komplexebb, technikásabb és agyalósabb zenékre álltam rá, azért ez még mindig ott van a kedvencek között és kétségtelenül a legjobb hazai metalalbumnak tartom.) Más kérdés, hogy az egy évvel későbbi Vedd el, ami jár! mostanra sem tudott közel kerülni hozzám… Lássuk be, azért nagyon más a kettő – nekem legalábbis – és ha választani kell, akkor bizony a Rainbow Long Live Rock ’n’ Roll albumának borítójára hajazó külsővel megjelent ’91-es anyag az igazi reveláció. Ez volt az a korong, aminek segítségével a Coda elnevezésű zenekarával kisebb-nagyobb sikereket elérő pécsi srác végre kitörhetett a másodvonalból és országos ismertségre tehetett szert, ráadásul rögtön egy vezető metalzenekar frontján. Harminc éve van tehát igazán a fősodorban Joe, aki évek óta emlegette – így lassan szállóigévé is vált a gondolat és szerintem sokan el is temettük az ötletet –, hogy idővel megírja memoárját, lévén érdemes lenne és hát alaposan dokumentálta a múltat, ráadásul remek írói vénával és mesélőkészséggel áldotta meg az Ég. A 2021-es év végén megjelent harmadik szólóalbumának megjelenése tökéletes apropót szolgáltatott arra, hogy végre ez a tényleg több éve várt kötet is napvilágot lásson. Dupla bemutató következik hát, tessék kapaszkodni!

12/30/2021

2021 összegzése BenGa módra, avagy Az üst első éve

  Töltött káposzták után, durranó pezsgős dugók előtt jöjjön az idei év utolsó összegzése! Lesz itt minden, mint a búcsúban: legkedvesebb olvasmányok, nagy csalódások, legnézettebb posztok. Erős év volt ez minden szempontból, lesz miről írnom.

2021. november-december

12/29/2021

Currys kagylótészta (glutén- és tejmentes)

  Nem tudok arról, hogy vannak-e olasz felmenőim, de egy biztos: imádom a tésztás ételeket. Néha bizony egy egész héten át tudnék enni ezekből a fogásokból, ha nem figyelnék oda. A mostani egy rögtönzött recept, gerincét a Lidlben akciósan kapható alapanyagok adják. Manapság sajnos jobban oda kell figyelni az olcsóbb árukra, mint bármikor.

Currys kagylótészta
Akár sajtot is tehetünk a tetejére.

[Értékelés] Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő

Első könyves bejegyzésem témája a blogon Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő című verseskötete. Ez a könyv, melynek már a címe is rendkívül figyelemfelkeltő, 2006-ban jelent meg, és mára már teljesen elfogyott – annyira, hogy antikvárban sem lehet hozzájutni. Én kölcsönpéldányt olvastam, egy ismerősöm valóságos hajtóvadászat árán talált egyet még egy pár éve, és nagyon jelentős összeget adott érte. Ebből is láthatjuk, hogy igazi kincsről van szó, hiszen a líra aránylag pici szelete a piacnak, töredék annyian olvasnak verseket, mint mondjuk regényeket.


Alexandra kiadó, 2006
Kép forrása: Moly.hu

12/28/2021

[Értékelés] Lawrence Block: A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni


Jó döntés volt, hogy Bernie újabb történetét egy nehezebben emészthető regény után vettem elő. Bernie mindig biztos pont. Az ő humora, világlátása, könnyedsége, a pörgős történetvezetés és a történetek rövidsége kellemes kikapcsolódást nyújtanak.
Az első 20-30 oldal után ismét elfogott az érzés, hogy kábé mindegy, miről fog szólni ez a rész, élvezni fogom. Így is lett.
Bernie munkájában szerencsére szinte bármi állhat a középpontban és szinte bárhol homokszem kerülhet a gépezetbe. Block ezt nagyon jól kitalálta és újra meg újra működni látszik a recept. Az, hogy most éppen Kipling egy elveszett verseskötetének ellopásáról van szó, egyáltalán nem lóg ki a sorból. És hát ki is húzná a rövidebbet, mint az egyszeri, beáldozható, felbérelt betörő. A zűr pedig, amibe Bernie keveredik, hát nem éppen egyszerű.
A történet pörög, csak néha lassul be, de olyankor is okkal: legalább Bernie-vel együtt összeszedhetjük a gondolatainkat, és a világ dolgairól is megismerhetjük egy csipetnyi humorral átitatott véleményét.
A befejezés pimaszságán pedig majdnem hangosan felnevettem! Nem kérdés, hogy folytatni fogom, de lehet, hogy terápiás jelleggel megint valami nehezebb könyv után, mert tuti, hogy akkor is le fog lazítani.

Totti

Susie Orman Schnall: A poszterlányok

 

Ez a könyv nagy gonddal kiválogatott karácsonyi meglepetés, amely számomra nagyon kedves és fontos embertől érkezett. Idejét, energiáját nem kímélve és határait feszegetve választotta ki azt a könyvet, amelyről leginkább úgy gondolta, tetszeni fog. Nemcsak tetszett, telitalálat lett, szupergyorsan értem a végére.

 

I.P.C. Könyvek, 2020, 383 oldal, puhatáblás

Susie Orman Schnall eddig négykönyves amerikai írónő, aki mind a négy regényében a nőket, karrierjüket és a család-hivatás közötti egyensúly megtalálását helyezi középpontba. A Poszterlányok, Schnall 2018-as regénye, az 1941 és 1976 között New Yorkban megrendezett Miss Subways versenyt idézi fel. A nyertes hölgyek plakátja és rövid életrajza a metrókocsik falát díszítette; ez idő alatt nagyjából kétszáz hölgy részesült ebben a szerencsében. Ezeket a plakátokat naponta közel ötmillió ember látta, így nem meglepő, hogy számos győztes élete gyökeresen megváltozott a cím megszerzésével. A versenyt szervező cég a potenciális hirdetőknek szerette volna megmutatni, hogy a metró nagyszerű hirdetési platform, a plakátok odavonzzák az utasok tekintetét, akik szívesen nézegetik azokat a hosszú utazásaik alatt.

A történet két szálon fut. 1949-ben a diplomája megszerzése előtt álló Charlotte a reklámszakmában szeretne elhelyezkedni, miközben apja ragaszkodik ahhoz, hogy a család festék- és tapétaboltjában besegítsen, mert a bolt anyagilag épp nem áll jól. Mindeközben szerelme, Sam, hiába kéri meg a kezét többször is, az igen még várat magára. Álmai megvalósításai – vagy épp szétfoszlása – közepette beválasztják a Miss Subways verseny finalistái közé, amellyel új lehetőségek nyílnak meg előtte.

A másik szálon, mintegy hetven évvel később, 2018-ban, a reklámszakmában tevékenykedő Olivia próbál érvényesülni a férfiak által uralt kíméletlen világban, ahol egy jóképű, vonzó főnököt és egy szexista kollégát kell legyőznie és meggyőznie arról, hogy képes az eszével érvényesülni. Az egyik projekt kapcsán belebotlik a Miss Subways szépségverseny kampányába és ez az a pont, ahol a történet szép lassan összefonódik.

Mindkét fiatal nő olyan életszakaszban van, amelyben a karrier-család-gyerekvállalás háromszöge élesen kirajzolódik, fontos kérdések sorozatát kell megválaszolni és olyan döntéseket kell meghozni, amelyeknek hosszabb távon, így vagy úgy, de súlyos, meghatározó következményei lesznek. Azonban, ahogy Olivia is fogalmaz, „ez csupán azt jelenti, ilyen dolog nőnek lenni. Az idők megváltoztak, de az identitásválságok, amelyen valamennyien keresztülmegyünk, ma is olyanok, mint régebben voltak.”

A két szálon futó események fejezetenként váltják egymást, emiatt tulajdonképpen letehetetlen a könyv, mert minden fejezet ott ér véget, ahonnan még tovább olvasná az ember. Nem beszélve arról, amikor az események a jelenben találkoznak, a múltat még akkor is felidéző következő fejezet érdekes idősíkot képez.

Számomra ebben a könyvben minden benne van, ami egy kis kikapcsolódáshoz szükséges és segít megemészteni a karácsonyi töltött káposztát és a bejglit. A reklámszakma magával hozza a kreativitást, a vonzó nők jelenléte a romantikát. A barátnőkkel együtt a féltékenység, a generációk közötti korkülönbség miatt pedig a bölcsesség van jelen. És természetesen „liszt, cukor és csokoládé…. A modern nők összes bajának okozója.”

 

Az oroszlán karácsony után - Elektronikus playlist

  Igen változatosan alakult, hogy az adott életszakaszaimban milyen műfajú zenét hallgattam. 14 éves koromig oda s vissza voltam a rap zenéért, amibe néha belekerült egy-egy TNT album (Igen, a dalszövegeik nagy részét a mai napig fejből tudom.). Középiskolában elég hamar rátértem a "sötét" útra, a heavy metáltól kezdve a blackig mindent meghallgattam, amihez csak hozzáfértem. Míg rendszergazdának tanultam, elkezdtem nyitni az elektronikus zenék felé, deadmau5, Paul Kalkbrenner... Elég populáris előadók, de a zenéjük nagy hatással volt rám akkoriban, nagyon hangulatos számokat tudnak csinálni. Manapság már majdnem mindent meghallgatok, de a fő csapás a metál maradt, annak is mostanság a technikásabb, másnak már nem igazán hallgató verziója. (Például Rings of Saturn, Shadow of Intent)


 Tegnap úgy keltem fel, hogy jó lenne egy olyan lista, amin kicsit melankolikusabb elektronikus zenék vannak. Nem igazán találtam ilyet (valószínűleg mert béna vagyok, vagy túl nagyok az elvárásaim), úgyhogy gyorsan összeraktam egyet. Persze lesz benne kakukktojás is, nem csak chilles számok kaptak rajta helyet. 18 dal, 2 perc híján két órás kikapcsolódás. 

Remélem Nektek is annyira fog tetszeni, amilyen lelkesedéssel én hallgatom mostanság. :) 

BenGa

12/27/2021

[Vélemény] A hazai recenzióról

A mai téma szerintem van annyira érdekes, hogy megérdemeljen egy bejegyzést. Remélhetőleg értelmes, veszekedésmentes párbeszédet tud majd kialakítani, mert érdekel, más hogyan gondolkozik erről. A következőkben nem fogok konkrét neveket írni, s a jövőben sem szándékozom felfedni, hogy kikre is gondoltam pontosan. Saját tapasztalataimat fogom megosztani, ha nektek is akad a hazai recenzióval kapcsolatos történetetek, élményetek szívesen olvasok róla! :)

Random kép az internetről.

12/26/2021

[Csirkemell szerelem] Aszalt szilvával töltött csirkemell - Nem csak az ünnepekre!

  Idén nálunk nem volt óriási sütés-főzés, s a menü sem volt hagyományosnak mondható. Aszalt szilvával töltött csirkemellet csináltam, mellé köretnek krumplipürét. Desszertnek a kókuszgolyóra esett a választásunk, voltaképp ezer meg egy éve nem ettünk, ideje volt, hogy sorra kerüljön. :P

Aszalt szilvával töltött csirkemell
Az első ételfotóm, amire végtelenül büszke vagyok. :D

12/23/2021

[Századik bejegyzés!] Húsba mar - Függésben (kortárs realista novellák)

  Az utóbbi időben olyan dolog történt velem, amire eddig nem igazán volt példa: elkapott egy mélyebb olvasási válság. Nem tudom mitől vagy éppenséggel miért most, de valósággal tombolt. Próbálkoztam Durrell Korfu-trilógiájával, egy ideig úgy éreztem segíteni fog, aztán mégsem ez húzott ki a képzeletbeli gödörből. (Természetesen el fogom olvasni, csak lassan haladok vele. Pedig nagyon jó, tényleg.) Tarja ajánlotta a Függésben című novellás kötetet, ami a Google Könyvek oldaláról ingyenesen elérhető. Maga a témakör érdekes számomra, lelkesen vetettem bele magam az olvasásába. 

Nyugger Szövetség Íróknak Csoport, 2021, 250 oldal, e-book
 

12/22/2021

Kik is csinálják a blogot? Negyedik rész: Gabi

 

Török Gabriella vagyok, 45 éves, Kőbányán élek. Voltam már recepciós, pénzügyi asszisztens, liftkezelő, könyvtáros, tolmács, fordító és egyetemi oktató is. Egy ideje viszont azt a munkát végzem, amit mindig is szerettem volna: nyelvtanár vagyok.




Bármilyen iskolába jártam, mindig én voltam az az osztálytárs, aki az összes kötelező olvasmányt fejezetre és oldalra beosztva az utolsó betűig elolvasta; a kötelező verseket nemcsak megtanulta, de szerette is. Ha vendégségbe megyek, egészen biztosan végig böngészem a könyvespolcot; ha új könyvet vásárolok, megszagolom és a könyvesbolt látogatást vasárnapi délutáni hosszú programnak tekintem. Szerintem a nyelvtan izgalmas tantárgy, a nyelvészet szép és érdekes, a nyelvtanulás pedig játék, móka és kacagás.

Sokáig a munka mellett a tanulás töltötte ki a szabadidőmet, ezért szakirodalomba merültem, mára azonban vissza tudtam térni a könyves kikapcsolódáshoz. Mivel anyuka vagyok, illetve két unokahúg és egy unokaöcs büszke nagynénje, ezért sok ifjúsági regényt is olvasok az ő ajánlásukkal. Ezen kívül minden olyat, ami lányoknak, lányokról, nőknek, nőkről szól. Ez nem jelent feltétlenül csöpögős, romantikus irodalmat, de ha teljes agymosásra vágyom, nem baj, ha már a könyv elején tudom, hogy boldog vége lesz.

BenGával több kapcsolódási pontunk is van, egyrészt már-már családtagok vagyunk, másrészt a bélbetegsége sem idegen számomra. Amikor először megkért, hogy írjak a blogra, vonakodással teli izgalommal fogtam hozzá, mert számomra az írás olyan hobbi, amit sosem mertem a nyilvánosság elé tárni. Ráadásul, ha valamiben, akkor a könyvekben biztosan nem egyezik az ízlésünk BenGával. Aztán rájöttem, hogy ez itt Az oroszlán üstje, néha kell bele egy kis édesség.

12/21/2021

[Gyűlölt zöldségek] Kelbimbós-húsos tészta

 Az előző blogomon volt egy rovat, melyben olyan zöldségekkel főztem, amiket az emberek nem igazán kedvelnek. Gondoltam itt is jó lenne egy ilyen, így tádám, jön is az első rész. Igen, rögtön belecsapok a közepébe, mai alanyom a kelbimbó!

Kelbimbós-húsos tészta
Megfelelően puha kelbimbó, remek szószban

Kik is csinálják a blogot? Harmadik rész: Totti

 A nevem Tóth Attila, 35 éves múltam idén (atyaég, még leírni is szörnyű). Házas vagyok, van három porontyom, ebből ketten ikrek. Jelenleg épp költözés alatt állunk Vác és Vácrátót között; köztes megállóként Őrbottyánban lakunk.


12/20/2021

Kik is csinálják a blogot? Második rész: Gabona

 

(Bakker, bárcsak ilyen forever young maradhatnék...)

Marton Gábor Márknak hívnak (mindig, minden körülmények között szigorúan csakis a Gábort használom a mindennapokban), 22 éves vagyok és Székesfehérváron élek. Végzettségemet tekintve informatikus volnék, azonban – legnagyobb örömömre – könyvtárosként dolgozom; az olvasás szeretete, valamint a könyvekkel kapcsolatos bármiféle foglalatoskodás pedig alapjaiban határozza meg az életemet. Szokták mondani, hogy az olvasás magányos tevékenység, és aláírom, hogy van is ebben valami, de lássuk be, mennyire csodálatos számunkra ismeretlen, új világokat felfedezni az által, ha „belépünk” egy könyvbe. Jómagam éves szinten nagyjából 200-300-ba szoktam, attól függ, mennyire tombol a megszállottságom és az időbeosztásom, illetve milyen impulzusok érnek. Mert hogy azokból rengeteg van… Aki követ a moly.hu-n, az tudhatja, mennyire el tud kapni (vagy éppenséggel ki tud taszítani magából) egy aktuális olvasmány, ilyenkor pedig egyáltalán nem tekintem magányos tevékenységnek az olvasást, hiszen ha csak egy kis szeletével is a közösségnek, de megoszthatom az élményeimet akkor is, ha negatívak.

Nagyon vegyesen olvasok, gyakorlatilag nincs olyan műfaj és szerző, amivel és akivel ne próbálkoznék be. Konkrétan a chick-littől a klasszikus görög drámákig bármire vevő vagyok, de soha nem a hangulatomtól függ, hogy mit veszek le a polcról: van, hogy szerzői évforduló (születés/halál), internetes ajánlás, közösségi nyomás, avagy egy kedves (esetleg „kedves”, csak hogy érzékeltessem az iróniát) ajánló üzenet kell, ezek általában mindig segítenek abban, hogy a következő valóban valami nagyon más legyen. A legjobban egyébként a klasszikus és kortárs magyar- és világirodalom áll hozzám közel, de főként az utóbbi egy évben eszméletlenül rákaptam a jobbnál jobb krimikre, thrillerekre is. Legkedvesebb szerzőm egyébként egyáltalán nincs, akit szeretek annyira, hogy érdekeljen hosszabb távon, attól igyekszem mindent is elolvasni – a legnagyobb hatást talán Vavyan Fable művei gyakorolták az életemre és a saját szövegeimre is, különösen a https://fiatalsagbolondsagregeny.blog.hu/ weboldalon ingyenesen hozzáférhető regényre. Nem véletlen, hogy nagyon sok fejezet elválasztó idézet tőle származik… De szenvedélyesen imádom még Arany János, Agatha Christie, Bodor Ádám, Bohumil Hrabal, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Erdős Virág, Esterházy Péter, Hamvas Béla, Háy János, J. D. Salinger, József Attila, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Kurt Vonnegut, Márai Sándor, Nick Hornby, Örkény István, Parti Nagy Lajos, Pilinszky János, Radnóti Miklós, Spiró György, Stephen King, Szabó Magda, Szerb Antal és Weöres Sándor műveit is. Roppant eklektikus névsor, de pont ez a lényege – legyünk sokoldalúak és nyitottak még arra is, ami nem feltétlenül a mi terepünk. Nekem ők segítettek a legtöbbet irodalmi irányultságom kialakításában, s legyen a szerző akár élő, akár holt, köszönet érte!

Az olvasás mellett a rock- és metalzene szeretete mozgat nap mint nap (persze a munkába vetett hit és odaadás mellett), s ezen a téren sincs olyan, amit/akit ne hallgatnék meg. Legfeljebb nem tetszik, na bumm… Előfordult már, hogy néhány előadó vagy album elment mellettem, nem lett meg a kapcsolódás akár többszöri próbálkozás után sem, hagytam hát feledésbe merülni és maradtam a megszokott vonalon. Mára leginkább a progresszív és fúziós műfajok maradtak meg stabil kedvencnek, külföldi szempontból az Evergrey, itthonról pedig a divideD legénysége a legnagyobb kedvencem, de mondom, zenei téren sincs számomra idegen vagy elfogadhatatlan: a kilencvenes évek vállalhatatlan merényletként felfogható strandslágereitől a legkomplexebb Dream Theater-számig jöhet bármi, egyet-kettőt esetleg nem vállalok fel (kacsintós emoji helye). Ide már tényleg nem írnék listát, szerintem a Spotify is teljesen megkergült idén, annyi mindent hallgattam a Helloweentől az INXS-en át a Pa-Dö-Dő-ig, hogy ember (vagy gép) legyen a talpán, aki követni bírja. Nos, nekem nem sikerült…

A blogra igyekszem minél több zenei témájú könyvről és főként hazai megjelenésű underground rock/metal anyagról írni. A debütálásom Szarka József Kulcsdalok című kötetéhez kapcsolódik, és amennyiben időm-energiám engedi, egyre több és több friss magyar lemezről szeretnék majd ajánlót hozni, ugyanis a mélyben szokás szerint több a kincs, csak hát felhozni kihívás… Régebben (egészen konkrétan közel négy éven keresztül) volt rock/metal blogom, amit az idei év elején abbahagytam, mert rengeteg minden összejött, ami mellett nem tudtam foglalkozni vele, „alvállalkozásba” kiadni pedig egyáltalán nem szerettem volna, ezért szépen, csendben elsikkadt. Most viszont, hogy lehetőséget kaptam újradefiniálni magam, megpróbálok a lehető legjobban helytállni itt és szórakoztató formában ismeretterjeszteni nem kifejezetten populáris zenéktől értékes és színvonalas (netán éppen ellenkező jelzőkkel illethető?) könyvekről.

12/19/2021

Kik is csinálják a blogot? - Különszám: meghívott vendégszerzőnk bemutatkozása

 

Üdv!

 

Tarja Kauppinen vagyok, 34 éves, író, olvasó, a magyar nyelv lelkes rajongója. Nagy örömömre szolgál, hogy BenGa megtisztelő felkérésének eleget téve immár Az oroszlán üstje kulturális- és gasztroblog könyves rovatába is írhatok meghívott vendégszerzőként, és bízom benne, hogy cseppet sem mainstream olvasmányaim közül válogatva számos érdekes kötetre felhívhatom majd a figyelmeteket.


Hogy mit lehet tudni rólam? Családommal egy hegy tetején lakom, az erdő szélén, jelenleg tízcentis hóréteg alatt – nemcsak az írásaimban, hanem a valóságban is. A XXI. század nem az én világom, úgyhogy vettem egy nagy kanyart, és kialakítottam egy számomra élhetőbb környezetet, közel a természethez, és távol a modern kor zűrzavarától. Saját regényeimben, novelláimban, valamint olvasmányaimban is ez a távolságtartás jelenik meg: egy ideje már fenntartásokkal kezelem a trendeket, divatirányzatokat, a vadonatúj (értsd: tízévesnél újabb) bestsellerek többsége is hiányzik a polcomról. Van rajta ellenben sok klasszikus regény, szakrális és történelmi témájú kötetek, valamint számos olyan gyöngyszem, amelyet többeknek kellene forgatniuk – például posztmodern és verseskötetek, vagy az irodalom kevésbé közismert irányzatainak képviselői. Kedvenceim Esterházy Péter, Krasznahorkai László, drMáriás, Elfriede Jelinek, Csingiz Ajtmatov, Lewis Carroll, Tar Sándor, Bodor Ádám és Voltaire.

Mint sokan az olvasók közül, magam is írok, sőt, talán így ismerhettek legtöbben: első regényem, A nép igazsága megnyerte a [bekezdés] pályázatot, és 2020 őszén jelent meg. A kötet egy cinikus, gunyoros görbe tükör, mely rávilágít napjaink erkölcseinek fonákságaira. Bizonyos pszichoaktív szerek hatására állítólag fantasynek látszik. (Ifjúságom napjaiban sok fantasyt olvastam, leginkább a klasszikus vonalból, Drizzt Do'Urden és Skandar Graun kalandjaival az élen. Noha az utóbbi évtizedekben másfelé vezetett az utam, terveim között szerepel visszatérni a gyökereimhez, és leporolni egy kicsit a klasszikus fantasyhez fűződő kapcsolatomat - nyakon öntve mindazzal, amit az utóbbi egy-másfél évtizedben a szépirodalom berkeiben magamba szívtam.)

Jelenleg a második és a harmadik kötetemen dolgozom: a második jövőre érkezik, és light szépirodalom lesz, továbbvezetve a görbe tükör vonalat, a harmadikban pedig egy nagyszabású, társszerzős projekt részeként van lehetőségem részt venni. Erről bővebben a közösségi média oldalaimon találhattok információmorzsákat.

Amikor épp nem betűket falok, akkor a természetben csámborgok. Hobbim a futás, jelenleg félmaratoni távokon egy gerincsérülés utáni rehabilitáció gyanánt, de „régebben” – tavaly, tavalyelőtt – maratoni, sőt, annál hosszabb távokat is teljesítettem, melyeket a mai napig életem legfontosabb élményei közt tartok számon. Terveim és reményeim szerint most már ismét formába jövök apránként, hogy újra képes legyek „legalább” egy maratont lefutni, amiben segítségemre van másik hobbim, az úszás, amely idén jött be keresztedzésnek a futás mellé, a rehabilitáció részeként. Rendkívül sokat merítek a sportból, testmozgás közben tudok a legjobban gondolkodni, írásaim közül is sok ekkor született, valamint az olvasmányaimat is ilyenkor értékelem magamban. A sport hasonlóképpen működik nálam, mint az alvás: ekkor pihen az agyam, ilyenkor dolgozza fel a nap során őt érő benyomásokat.

Bejegyzéseimet elsősorban azoknak ajánlom, akik kíváncsiak arra, hogy miféle kincsekre bukkanhatunk a mainstreamen kívül.

Erőt, egészséget és jó olvasást!



 

Tarja Kauppinen elérhetőségei a közösségi médiában:

Facebook: https://www.facebook.com/tarjakauppinenwrites

Instagram: instagram.com/tarja__kauppinen

Moly: https://moly.hu/tagok/tarja_kauppinen

Blog: https://tarjakauppinen.blog.hu/

Regény: https://twstr.hu/2JuwTC0

12/18/2021

[Könyvajánló] Presser Gábor: Presser könyve 2. (Helikon Kiadó, 2021)

 

"Ha már szakértünk, érdemes precízen csinálni, úgy még a valósághoz is közel kerülhetünk." (P. G.)

"Na ja..." (M.G.)

A 2020-as év utolsó két hónapjának egyik legnagyobb könyvsikere kétségtelenül a Presser könyve című kötet volt és már annak a megjelenése előtt tudni lehetett, hogy Pici bácsi nem áll meg/le, idén jön a folytatás, robog tovább a szép-zene-irodalmi gőzmozdony, hogy stílusos legyek. Ő maga is úgy fogalmazott, hogy „azt mondták, a második sokkal nehezebb lesz. Az biztos. De én nem ijedtem meg. Mert ez a könyv nem a második, hanem az első könyv második fele. Nem is »ugyanolyan.« Ugyanaz. Csak egy évvel később lett kész.” Akkoriban megemlékeztem erről a bizonyos elsőről és újraolvasva azt a bejegyzést sem gondolkodom róla másképp, vitathatatlanul ötcsillagos, minden részletében tökéletes alkotással akadt dolgom abban a cirka negyvennyolc órában, amit ráfordítottam. Fogadásból. Nem szeretném részletesen boncolgatni ennek körülményeit, legyen elég annyi, hogy nyertem, valóban sikerült – igaz, hogy alaposan kicentizve – két nap alatt felfalnom a jelentős oldalszám- és információmennyiséget. Az a kötet 520 oldal és jóval sűrűbb, szerteágazóbb, boncolgatósabb. Mostanra megszoktam annyira Presser stílusát és szerzői morálját, hogy egy pillanatig sem zavart – és a zavar szót itt most egyáltalán nem negatív értelemben használom – az ide-oda nyúlkálás, esetenkénti visszautalgatások, feloldandó kódok, interaktív QR-kódok, semmi.

Az üst támogatása

 Sziasztok! :)

   Ahogy tegnap már említettem, ma élesedik a támogatási opció a blogon, ezt a menüsorból könnyen elérhetitek. Amennyiben kedvelitek az oldalt és munkásságunkat, illetve lehetőségetek van a támogatásra, akkor a következő módokon tudjátok ezt megtenni:

1) Utalás Paypalon keresztül: PayPal.Me/azoroszlanustje

2) Utalás közvetlenül nekem:
    Háder Gábor
    CIB Bank
    10702198-67785687-51100005 

(A megjegyzésbe írjátok bele, hogy Az oroszlán üstje.) 

   Miért került ez fel? Sajnos jelenleg ezt a rengeteg, engem is érdeklő megjelenést nem tudom pénztárcával követni, így felmerült bennem a gondolat, hogy opcióként megtalálható legyen a blogon. A befolyó összegeket csak és kizárólag az oldalhoz kapcsolódó dolgokra fogom költeni, legyen az könyv vagy éppenséggel zenei kiadvány. Ha rendeződik végre a járványhelyzet és én is erőm teljében leszek, akkor a későbbiekben koncertbeszámolókat is tervezek.

   A támogatás nem kötelező, viszont végtelenül hálás leszek érte! Amennyiben beérkezik bármennyi összeg, azzal hetente/havonta tételesen elszámolunk, a támogató nevét pedig kiírjuk, ha hozzájárul. :) Köszönöm, hogy hétről hétre ennyien tisztelitek meg figyelmetekkel a blogot, erre a jövőben is igyekszünk rászolgálni. Legyen szép napotok, vigyázzatok Magatokra!

BenGa


Támogatók listája:

2022.05.31.   L. Beáta


12/17/2021

Kik is csinálják a blogot? Első rész: BenGa

  Hamarosan egy új vendégszerzővel bővülünk (Személye egyelőre maradjon titok! ;)), akinek az a remek ötlete támadt, hogy mi lenne, ha szép sorjában bemutatkoznánk Nektek. Így megismerhettek minket egy kicsit jobban, képet kaptok arról, kik vannak a különböző becenevek mögött. Kezdem is a sort, mivel jelenleg a csapatból nekem van a legtöbb szabadidőm, szinte bármikor ráérek írni. :D

 

Igen, sajnos simán letagadhatok akár 15 évet. :D

12/16/2021

6 könyv, melynek a fa alatt a helye

  Bár nem terveztem karácsonyi posztokat az oldalra, 1-2 mégis fog érkezni. Nem tudod, hogy milyen könyvet ajándékozz szerettednek? Az alábbiakban igyekszem hat olyan könyvet ajánlani sci-fi/fantasy/krimi műfajban, amivel nem nagyon lehet félrenyúlni. Mindegyiket olvastam, így nem vaktában lövöldözve választottam ki őket. :) Igyekeztem az idei "termésből" válogatni.

J.D. Barker: A hívás

Barker az utóbbi idők egyik legizgalmasabb írója, eddig nem találkoztam tőle olyan írással, ami untatott volna. A hívás nem is olyan rég jelent meg tőle magyar nyelven az Agave könyvek jóvoltából. Itt olvashattok tőlem egy értékelést/ajánlót róla, a kiadó oldalán most 35%-os kedvezménnyel tudjátok megvásárolni (egészen péntekig).

12/15/2021

[Csirkemell szerelem] Nagyon zöld rizses hús

  Az utóbbi időben rengetegszer felmerül a kérdés különböző főzős csoportokban, mihez kezdjenek a csirkemellel, hogyan készítsék el. Ebben a rovatban igyekszem minél változatosabb receptekkel előrukkolni, hogy mindig valami új készülhessen ebből a remek fehérjeforrásból. Ma egy egyszerű, de nagyszerű rizses húst mutatok be.

Nagyon zöld rizses hús
Frissen a lábosból! ;)

12/11/2021

Ötletek hétvégi ebédekhez VII. - Rakott kínai kel (GM, TM)

  Nagy kedvelője vagyok a kínai kelnek, igyekszem minél többször készíteni. A mai napon egy rakott ételt készítettem belőle. Nem igényel nagy konyhai tudást, viszonylag hamar elkészül, az íze pedig mennyei!

Rakott kínai kel - modell verzió
A modell verzió, szebbik arcát mutatva (Az bizony nincs megégve a sarkán! :P)

12/09/2021

Ötletek hétvégi ebédekhez VI. - Ötfűszeres csirkecomb (GM, TM)

  Hamarosan karácsony, ennek megfelelően mostanság ünnepi recepteket fogok a blogon bemutatni... Természetesen nem! :D Itt nem fog a csapból is a közelgő fenyősfás banzáj folyni, maximum egy desszertet fogok majd bemutatni, ha sikerül. Ma ismét keleties ízekben fogunk utazni, hosszú idő után végre kaptam kínai ötfűszer keveréket. Nem voltam rest, gyorsan főztem is segítségével egy jót!

Ötfűszeres csirkecomb
Hammnyamm!

12/08/2021

Amerikai tinik esete az MI Istennel - Danny Tobey: God Game

  Danny Tobey neve nem lehet ismerős a hazai közönségnek, magyarul ugyanis ez az első kötet, mely megjelent tőle. Ötödik generációs texasi (jelentsen ez bármit is), elvégezte a Harvardot, a Yale jogi karát és az UT Southwestern orvosi karát. A Harvardon elnyerte a legjobb kreatív írásért járó Eager-díjat. Első regénye, egy sci-fi fantasy thriller 2010-ben jelent meg (The Faculty Club), ezt követte 2020-ban a God Game, Az Úr játéka. Tobey a mesterséges intelligencia neves szakértője. 2019-ben elnyerte a Kongresszusi Könyvtár Burton-díját a mesterséges intelligencia jogi szabályozása terén végzett munkájáért.

Metropolis Media, 2021, 466 oldal, puhatáblás

12/05/2021

[Értékelés. Vallomás. Egy darab élet.] Szarka József: Kulcsdalok (önéletrajz, könnyűzenei utazás)


Kulcsdalok egy kulcsembertől. Könyv a zenéről, életről, hivatásról, apaságról – őszintén. Szerelmeslevél, amellyel most egy kicsit visszaadhat azoknak, akiktől kapott.

„Legyen a mélységnek fény, a túl sekélynek nincs esély.
Az élet nem színjáték, de ha játszani kell, csak őszintén.”
(Kalapács: Őszintén; album: Totem, 2003.)

Szarka József, vagy ahogyan itthon – és minden valószínűség szerint a világ több pontján is, ahol eddigi élete során megfordult – szélesebb körben ismerik, Joseph olyan ember, akit úgy ismerek, hogy soha nem találkoztunk szemtől szemben. Emlékszem, amikor tizenötéves fejjel a kezembe kerültek életem első Hammerworld magazinjai egy olyan időszakból, amikor még nem is így hívták hazánk egyetlen, immáron harmincöt éve folyamatosan a piacon lévő nyomtatott sajtóorgánumát, mely rock/metal zenével foglalkozik, az Ő írásai ragadtak meg legjobban. 2014 őszét írtuk, négy nappal a tizenötödik születésnapom előtt már sokadik alkalommal, de első ízben igazi középiskolásként léptem át egy jó hírű fehérvári szakközép kapuját, s a megelőző nyáron, melynek hatalmas vihar és több napig tartó intenzív eső vetett véget, bizony az első szerelem tüzétől lángoltam egyfolytában.

12/03/2021

[Értékelés] Kőhalmi Zoltán: A ​férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

 


     – Könyvben még soha nem találkoztam stílusparódiával, de ahogy utánaolvastam, ez egy létező műfaj, van néhány nevesebb művelője. Filmben már láttam hasonlót, pl. az Űrgolyhókat, a Sziki-szökevényt vagy akár az Airplane-t. Aki ismeri ezeket, az tudja, hogy eléggé “súlyos” művek, fárasztó kétértelmű poénokkal és az eredeti történet jellemző vonásainak groteszk eltúlzásával. A kiparodizált elemeken túl azonban a történet nem ad akkora plusz elményt, amitől ezek a filmek önmagukban is emlékezetessé válhatnának.  Ez a bajom ezzel a könyvvel is.  Szeretem Kőhalmi humorát, ő az egyike azon kevés magyar stand-uposnak, aki állandó magas színvonalat képvisel. Rendkívül intelligens a humora, és változatosak a történetei, de ezek önmagukban még nem jelentik azt, hogy íróként is megállja a helyét. A stand-up comedy egyik fontos jellemzője szerintem, hogy nem köt le túlságosan, rövid anekdotákból építkezik, amikbe bele is lehet csempészni extra poénokat és amiket gyorsan le is lehet zárni egy-egy poénnal. Nem az erős koncentráció a lényege, hanem az ellazulás.  Egy könyvben ez pont fordítva van.  Ahogy olvastam a könyvet, egyre inkább éreztem, hogy Kőhalmi alárendeli a történetet is az abszurd poénoknak. Ennek köszönhetően hallgat ki revütáncosokat, féllábúakat, katonákat és orvosokat is, akik képesek lehetnek hátrafelé síelni. Ellazulás helyett kezdtem elveszteni a fonalat. Amikor aztán ezt az abszurd kihallgatás-sorozatot megspékelte azzal, hogy már komolyan is kellett venni a gyanúsítottak körét, és figyelni kellett egyik-másik szereplőre, kezdett a fejemben teljes káosz uralkodni. Kezdtem érteni, miért ilyen rossz ennek a könyvnek az érté…

     

A (szerintem) tökéletes krumplis tészta nyomában

 Krumplis tészta: egyszerű, gyors és ráadásul nem kerül vagyonokba, ha épp erre fáj a fogunk. Rengeteg verziója kering az interneten, a következőkben a szerintem legjobb két elkészítési formát fogom bemutatni. Amennyiben kíváncsiak vagytok rá, tartsatok velem! :)

Krumplis tészta, piros verzió
Igen, icipicit túlfőtt a penne, de ez nem rontott az élvezeti értékén. :P