Borítóleleplezés - Stian Skald: A nemszületett

A mai nap éppen megfelelő arra, hogy... Borítóleleplezés történjen a blogon! Stian Skald következő regényének borítóját tekinthetitek meg a következőkben, továbbá a fülszöveg felfedi, mire számíthatunk a kötetben.

Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról (10. évfordulós kiadás)

Általában igyekszem az írók életműveit megjelenési sorrendben olvasni, viszont Brandon Hackettnél teljesen az ellenkezője zajlik, valamiért a ,,legújabbal" kezdtem, és onnan haladok visszafelé. Nemrégiben az Isten gépei 10. évfordulós kiadását vettem elő, és remek szórakozásban volt részem.

Agave Könyvek, 2018, 300 oldal, puhatáblás (saját kép)

Ó, drága cellofoidák - Veres Attila: Odakint sötétebb

Mondhatni kedvelője vagyok a horror és a weird zsánerének. Előbbin általában kellemesen szórakozom, bár túl sok érzelmet nem vált ki belőlem. Nem vagyok ijedős fajta, sokszor csak megmosolygom a művekben lévő történéseket. Utóbbihoz viszont ambivalens érzések kötnek, olvastam már kifejezetten jó alkotásokat, de akadtak olyan darabok is, amikkel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Veres Attiláról csupa jót hallottam eddig, úgyhogy kezdésnek elmentem új könyvének bemutatójára, ami a Lurdy mozijában került megrendezésre. A közel másfél órás beszélgetés nagy hatással volt rám, elhatároztam, hogy sorra veszem műveit. Első regénye, az Odakint sötétebb nagy népszerűségnek örvend, kíváncsivá tett, miért kedvelik ennyien.

Agave Könyvek, 2017, 265 oldal, puhatáblás (saját kép)

Értem én a tréfát, csak nem szeretem... | Weird: The Al Yankovic Story-filmkritika

“Weird” Al Yankovic az a művész (talán ez a legmegfelelőbb kifejezés arra a tevékenységre, amit csinál), akit hazánkban méltatlan módon nem ismernek. Vagy legalábbis nem eléggé. Amerikában azonban nemesült már akkora intézménnyé a neve és övezik akkora legendák - na meg persze rajongás -, hogy több, mint négy évtizedes karrierje megérjen egy Bohém Rapszódia-kaliberű életrajzi filmet. No persze nem a filmszínházakba, csak egy online streaming felületre, de mióta bejelentették a Daniel Radcliffe főszereplésével készült és több ismert sztárt is felvonultató, közel két órás alkotást, érezhetően nagy volt iránta az érdeklődés, a komplett stúdióalbummal 2014-ben előrukkolt figurával is több sajtóorgánum meg webes felület foglalkozott - mondhatjuk, hogy újra visszakerült a reflektorfénybe. Mivel kifejezetten nagy rajongója vagyok a tevékenységének és nagyon kedvelem nem csak a paródiáit, de saját dalait és különleges hangulatú élő koncertjeit is, ráadásul mindig, mindent elolvasok róla (pár éve az életrajzi könyve is a kezeim közé került), nyilván felcsigázott a dolog, noha azt már az előzetes alapján is tudtam, hogy eléggé hasonlóra kell számítani majd, mint a Freddie Mercury-mozi esetében, ami valljuk be, nem mindig hitelesen festette meg a valóságot.