4/26/2022

Délutáni krimi titokzatos apákkal - Eve Rigel: Kelepce

    Czinkos Éva, alias Eve Rigel tíz év után jelentkezett új regénnyel. Abban a megtiszteltetésben részesített, hogy felkért, olvassam el, majd értékeljem a Kelepcét. Nem sokáig haboztam, szinte azonnal igent mondtam, ki voltam már éhezve egy igazán jó krimire. Vajon megugrotta az általam sokszor igen magasra rakott lécet?

Eve Rigel: Kelepce
Trivium Egyesület, 2022, 360 oldal, e-book (Kép forrása: moly.hu)

4/22/2022

Ötletek hétvégi ebédekhez XIV. - Paradicsomos pulykaragu

    Egyik nap nagyon megkívántam valami olyan ételt, ami kellően paradicsomos, csak nem számítottam rá, hogy egy fél kilós passzírozott paradicsom nem lesz elég az általam kigondolt recepthez. Ekkor vetettem be az elsőre furának hangzó csodafegyvert, a ketchupot. Nem kell tőle félni, amennyiben minőségi ketchupot használunk, kellően feldobja ételünket.

Paradicsomos pulykaragu
Vétek lenne másmilyen körettel enni. :D

4/20/2022

Az emberiség hibájának körforgása - László Zoltán: Mindig egyre több

    A Mindig egyre több tavaly is rajta volt a radaromon, de az az év nem igazán volt alkalmas arra, hogy mindent sorra vegyek, amit szeretnék. Már a fülszöveg meggyőzött, hogy remek kis űroperának ígérkezik, bár valahol féltem tőle, hiszen az Afázia is nagy hájpot kapott, végül mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket...

Mindig egyre több
GABO, 2021, 458 oldal, puhatáblás (saját kép)

  

4/19/2022

A húsvéti sonka feltámadása: Sonkás-csicseriborsós egytál

    Vége a húsvétnak, de a sonka maradéka még ott szomorkodik a hűtőben? Semmi gond, ezzel a recepttel megmenthetjük! Nem kell mellé sok alapanyag, mégis egy kiadós főételt varázsolhatunk az ünnep sztárjából.

Sonkás-csicseriborsós egytál
Kínálhatunk mellé savanyút, de az se idegen tőle, ha a tetejére egy kis majonézt nyomunk.

4/17/2022

A politikai szatíra esete a horrorpornóval - Houellebecq: Elemi részecskék

 Mivel az Anti-Justine már foglalt, ez lehet Anti-Sade. Az összes létező figyelmeztetés ráillik, mert minden van benne a hektoliterszámra fröcsögő felnőtt tartalomtól a hosszú tudományos fejtegetéseken és a gyárilag gyűlölendő karaktereken át a szabadversekig. Hát milyen regény az, ami úgy működik, hogy elrettent?! Az európai psycho helytálló titulus, bár ez nem pont úgy működik, mint tengerentúli megfelelője, ami egyébként a belőle készült, és igencsak félrement film dacára távolról sem horror, hanem a posztmodern világ, a fogyasztói társadalom és a vadkapitalizmus égbekiáltóan ütős kritikája. Ez is az, és az európai díszletek miatt még közelebb is érezhetjük magunkhoz.

4/15/2022

Erkölcsnemesítő olvasmány (nem csak) úrilányoknak - Kristin M. Furrier: A társalkodónő c. könyvének előolvasása

 Mihez kezdhet egy fiatal lány, ha a családja nem tudja (és nem is nagyon akarja) támogatni őt az életben? Hogyan reménykedhet abban, hogy férjet talál, ha sanyarú körülmények között kényszerül tengődni egy elfeledett kis faluban? Érdemes-e egy szegény sorsú leánynak a nemesek fényűző életmódjáról álmodozni, vagy a kitörés a nyomorból hiú ábránd csupán?

4/13/2022

Intellektuális önsértés és szomorgazmus - Houellebecq: Szerotonin

 Houellebecq-et olvasni az önsértés egy formája – úgy is, mint fájdalmat okozni magunknak azért, hogy a fájdalmunk enyhüljön –, és ha azt állítom, hogy a depresszióból egyenes úton következik a humor, az csak elsőre tűnhet paradoxonnak, utána hamar rájövünk, hogy a humor, a cinizmus, a szarkazmus a túlélés kizárólagos eszközei ebben a létállapotban.

Miről szól ez a könyv? A - szokás szerint középkorú, jól szituált, értelmiségi férfi - főhős visszatekint az életére, de pillantását csak a nagy büdös semmi viszonozza. Élete idejekorán beköszöntő alkonyán ráébred arra, amit azért gyanított már előzőleg is: hogy nem történt vele soha semmi különleges, patetikus, rendkívüli, vagy csak egy kicsit is érdekes, és amikor néhanapján a boldogság vagy az izgalom felderenghetett volna a horizonton, hát az is záros határidőn belül hamvába holt.

4/12/2022

A változás a kulcs? - Octavia E. Butler: A magvető példázata

    A magvető példázata tipikusan az a könyv, amit megjelenése óta el szeretnék olvasni, mégis csak most kerítettem rá sort. Az eredetileg 1993-ban kiadott műben a klímaváltozás nagy szerepet játszik, félelmetes, hogy a mai napig alig veszített valamit aktualitásából. Ezt remekül mutatja az, hogy 2020-ban, huszonhét évvel a megjelenése után New York Times bestseller lett.

A magvető példázata
Agave Könyvek, 2021, 350 oldal, puhatáblás (saját kép)

4/10/2022

Ötletek hétvégi ebédekhez XIII. - Mustárban pácolt sertéscomb hagymás tört burgonyával

    A mostani recept tipikusan olyan, aminek legszívesebben hétvégén áll neki az ember. Kicsit időigényesebb, mint az eddig feltöltött ételek, cserébe pompás lakomában lesz részünk, ha elkészítjük. Lássuk mi kell hozzá!

Mustárban pácolt sertéscomb hagymás tört burgonyával
Ne felejtsük el meglocsolni a SZAFTTAL! :3

4/09/2022

Nyomasztó szatíra Eurábiáról - Michel Houellebecq: Behódolás c. könyvének értékelése

 Nehéz és leverő könyv, jobb belátásom ellenére tegnap este fennmaradtam és befejeztem, de kellett egy éjszaka a megemésztéséhez. A molyos olvasási idő nem ad pontos képet, mert hiába jelöltem be, napokig nem tudtam ténylegesen elkezdeni, viszont amikor végre nekiláttam, kevesebb, mint 24 órán belül ki is olvastam.


Szatírát értelmezni nehéz, mert a szatíránál követelmény is, hogy polgárpukkasztó legyen, emiatt azonban nem jó érzés olvasni, az intellektuális nihilista főszereplő egy energiavámpír, a technikai részletességgel leírt szexjeleneteknél meg konkrétan forgott a gyomrom. Ráadásul a szatíránál az is követelmény, hogy fikciós elemek legyenek benne, amik máshonnan nézve hibának tűnhetnek, mint például az, hogy a muszlim hatalomátvétel Franciaországban gyakorlatilag teljesen békés mederben megy végbe. Érthető, ha ezen valaki fennakad, hiszen a hatalomátvételekre nem a béke és a csendes gördülékenység jellemző, a lakosság meg nem szokta derűs szelídséggel és igen hamar meglátni az új rendszer napos oldalát, hogy helyeslő bólintással azonmód alkalmazkodjon az új rezsimhez. Ez a könyv mégis így kerek.

Eleinte nagy lelkesedéssel olvastam, mert a Houellebecq-i férfi főszereplők annyira plasztikusan vannak megjelenítve - ez a mostani is -, hogy hiába nem vagyok sem nihilista, sem egyedülálló, sem középkorú, sem pedig férfi, rögtön azonosulni tudunk vele olvasóként, és teljesen át tudjuk érezni a helyzetét, amely finoman szólva sem rózsás. Gyötrően magányos, teljesen kiábrándult, és ahogy azt a könyv egy későbbi pontján ki is mondja, abszolút semmi motivációja nincs az életre. Egy pillanatra még az öngyilkosságot is fontolóra veszi, drámai csúcspontról vagy fájdalmas tragédiáról azonban szó sincs, egyszerűen csak annyira elfogy még az a maradék késztetése is arra, hogy éljen, hogy észszerű lépésnek tűnik a számára véget vetni ennek a teljesen fölösleges, ám sok apró bosszúsággal és semmi örömmel sem járó létállapotnak. Csekély spoiler, hogy végül az öngyilkossághoz sem elég motivált, így ez az ötlet is hamvába hal.

Hát, ilyen ez a mi főszereplőnk, aki teljes nihilben ténfergi, szexeli és nyafogja végig a muszlim hatalomátvételt, melynek leginkább passzív szemlélője, de néha még az sem, mert az események egyes részei elől vidékre utazik, hogy egy kihalt hotelben mélán unatkozzon. Ezt tükrözi a könyv molyos statisztikája is: a relatíve alacsony százalék leginkább annak köszönhető, hogy kimagaslóan sokan adtak kettest, és a negatív értékelések zöme arról szól, hogy a regény rettenetesen unalmas, hogy nem lett kihozva a témából, amit ki lehetett volna hozni belőle.

Mit lehetett volna kihozni belőle, és mit jelent az, hogy unalmas? Ez a mi főhősünk nem olyasféle, aki bármiféle fegyveres konfliktusban nemcsak hogy részt venne, de egyáltalán jelen lenne, így még ha nem ilyen flottul vennék át a hatalmat a muszlimok, főhősünk első dolga még akkor is alighanem az lett volna, hogy az első intő jelre lelép, hogy amíg a világesemények lezajlanak, egy kihalt hotelben mélán unatkozzon. Én, személy szerint nem azért olvasok, hogy izguljak, és abszolút nem egy kardozós változatot vártam, úgyhogy bár a könyvet negatívan értékelők véleménye is érthető, ez akkor is így jó, és nem azért, mert nem unalmas, hanem mert a főhős személyiségéből kifolyólag unalmasnak kell lennie.

Szexjelenetek.

Ezek voltak az én legfőbb bajom. Négy vagy öt van, de azok olyan gyomorforgatóan részletesek, hogy csak azért nem vágtam a falhoz a könyvet, mert kölcsönpéldány. Meg aztán, ott van a nyelvezet is. Tucatnyi szép és választékos, irodalmi igényű szinonima van ékes anyanyelvünkben a hímivarszervre, főhősünk a sajátját mégis furtonfurt farokként emlegeti, ami joggal zavarhatja az olvasót. Igen ám, csakhogy a könyv továbbra is így kerek: egy egyedülálló, középkorú, intellektuális nihilista férfihoz, akinek a motivációja az életben valahol nulla és a negatív tartomány között ingadozik, egész pontosan ez a kifejezés illik. Meg a részletesen elregélt numerák, amelyek a különböző testrészekre és testnedvekre fókuszálnak, mindenféle emelkedettséget és irodalmiságot nélkülözve.

Nehéz és leverő könyv, amely ugyanakkor így jó, és pontosan ilyennek kell lennie. Első blikkre tűnhet unalmasnak, de mielőtt még valaki árnyékra vetődne, itt és most leszögezem, hogy ne várjunk a muszlim hatalomátvételtől sem izgalmas akciójeleneteket, sem harmadik világháborút, mert aki ki akar maradni a balhékból, az úgyis mindjárt az elején lelép, hogy valahol máshol bekkelje ki, amíg a vihar elcsitul. És ez így reális. A hatalomátvétel teljesen békés volta persze nem reális, de itt jön a képbe az, hogy ez egy szatíra, ahol a karikatúraszerűen eltúlzott és felnagyított vonások is hozzátartoznak a nagy egészhez.

Nem könnyű olvasmány, de akit nem hagy hidegen a politika, és nem riad vissza egy teljesen örömtelen szövegtől egy tökéletesen motiválatlan főhőssel, az hozzám hasonlóan meg fogja látni benne az értékeket.

Jöhet is a következő Houellebecq.

4/08/2022

Borítóleleplezés - Dyta Kostova: Terra Incognita

   Szeptemberben igazi csemegével készül a Pergamen Libro a sci-fi szerelmeseinek. Dyta Kostova debütáló regényében a kiindulópontot a közelgő klímaválság adja, melyet ebben az elképzelt közeljövőben nem csupán a globális felmelegedés eredményez, hanem több váratlan természeti katasztrófa. A jégsapkák olvadása, és az árvizek mellett jelentős probléma még egy Csavargónak nevezett jégaszteroida is, amely a Naprendszeren keresztülhaladva összeütközik egy kisbolygóméretű kősziklával, az ütközés következtében pedig sok ezernyi jégdarab pályája keresztezi a Földét. Emiatt a légkörbe belépő, azonnal elolvadó darabok jelentős esőzéseket okoznak, és drasztikus mértékben kezdik megemelni a tengerszintet. A kiszámíthatatlan időjárású jövőben egy fiatal paleontológus igyekszik megmenteni a földbe temetett múlt maradványait, mielőtt mindent elöntene az óceán. A különböző nemzetek többféle megoldással próbálják meg evakuálni a lakosságot és a történelmi értékeket. Vannak, akik a tenger alá építkeznek, és vannak, akik inkább a felszíni életet választják, akkor is, ha a jövő gigapoliszaiban nem mindenkinek jut hely, és ez később társadalmi feszültségekhez vezethet... A történet sok szereplőt mozgat, térben és időben elég nagy távolságokat ölel fel.

   Remélem kellőképpen felcsigáztam az érdeklődéseteket, és kíváncsiak lettetek a borítójára! :)


4/07/2022

[Értékelés] Dávid Attila 8 novelláskötete

Dávid Attila eddig megjelent művei
Dávid Attila eddig megjelent művei

ZEUSZ PAPUCSA (4,5)

Kilenc variáció egy témára.
Egy-két esetben kicsit sántított Zeusz abban a papucsban, de a legtöbb variáció telitalálat volt. A katonás és a színházas pedig rendesen el is kapott. Az utolsó novella egyenesen pofátlan volt! Még több ilyet, mint ezek!
 

4/06/2022

Egy meg nem élt élet tragédiája - Jacqueline Harpman: Én, aki férfit nem ismertem

    Negyven nő egy rácsokkal elzárt pincében él. Egyikük sem tudja, hogy miért kerültek oda, korábbi életükről csak halványan dereng valami számukra. Kivételt képez egy fiatal lány, akinek semmilyen emléke sem maradt a "másik" világból. Egy nap sziréna szólal meg, az őket őrző férfiak elmenekülnek, a nők pedig a szerencsének köszönhetően kiszabadulnak kényszerű lakhelyükről. Útra kelnek, hogy felfedezzék az ismeretlen környéket, más embereket találjanak, illetve hogy kiderítsék, hol vannak, miért történt velük ez az egész... Ezzel az izgalmas alapszituációval kezdődik Jacqueline Harpman regénye, az Én, aki férfit nem ismertem.

Én, aki férfit nem ismertem
Metropolis Media, 2022, 208 oldal, puhatáblás (saját kép)

4/04/2022

Manninger Barnabás - Szlobodnik Gábor: Karavánkísérők / A háromszemű visszatérése

   Tavaly decemberben jelent meg a Vindgardia Hősei sorozat második kötete, a Karavánkísérők. A Végzet Prófétáiban meghirdetett pályázat egyik nyertes műve ez, melyben Aradinnak, a kalandvágyó törpe harcosnak a bőrébe bújhatunk. Lelkesen kezdtem bele a könyvbe, hiszen már az első rész is elnyerte a tetszésemet, bíztam benne, hogy ez ennél a kötetnél sem lesz másképp.

Karavánkísérők/A háromszemű visszatérése
Magánkiadás, 2021, 276 oldal, puhatáblás (saját kép)

4/01/2022

Két interjú, egy könyv - Szollár Bence: Az emelet és más horrornovellák

    Hétfőn jelent meg Szollár Bence harmadik könyve, Az emelet és más horrornovellák a Pergamen Libro gondozásában. Ennek kapcsán interjút olvashattok a kötet borítóját tervező Szabó Borkával, és természetesen magával a szerzővel.

 

Az emelet és más horrornovellák
Pergamen Libro, 2022, 160 oldal, puhatáblás (saját kép)

Ezt hallgasd! - a 2022-es év rock/metal újdonságai (első rész: január-március)

Nem, ez egyáltalán nem áprilisi tréfa: már pontosan három hónap telt el az évből, úgyhogy pontosan ezért tökéletesen elérkezettnek láttam az időt arra, hogy először egy Spotify-lista, majd pedig egy hosszabb cikk erejéig összegyűjtsem 2022 első három hónapjának figyelemre méltó hazai és külföldi rock/metal újdonságait. Szerepelnek a gyűjteményben olyan előadók és dalok is, akiket-amiket komplett albumaik révén már korábban bemutattam, akadnak megjelenés előtt álló nagylemezek előfutárai és valamiért hosszabb távra beragadt-beakadt számok is, amiknek törzsanyagait nem feltétlenül hallgatom gyakran egészben, viszont ez az egy-egy darab kifejezetten kedvenc lett. A műfajok pedig? Nos, igen változatos a paletta: thrash metaltól fiatalos metalcore-on át powerig itt aztán tényleg minden van, s kicsit még a Judas Priest szintis korszaka is megidéződik - összességében inkább oldottabb a zenei világ, szóval ne várjatok minden második pillanatban vad durvulásokat, ez most nem az a hely. Kíváncsi leszek, ki és milyen szinten találja meg a saját favoritjait vagy éppen avat új kedvenceket, tartsatok hát velem!