Sziasztok! Ebben a hónapban olvasás terén nagyon jól haladtam, 11 könyvet sikerült elolvasni. :) Voltak kiemelkedően jók és közepesen borzalmasak is köztük, a következőkben ezek közül fogok válogatni.
A hónap legjobbjai: Ebből több is volt szerencsére, A szolgálólány meséjéről írtam egy bejegyzést, míg Az idő gyermekeiről és a Wayward Pines első részéről csak Molyra kerültek fel értékelések, alant olvashatjátok.
Az idő gyermekei:
Hmmhmm. Kezdésnek már maga a borító csodálatos, amúgy is a zöld szerelmese vagyok, számomra telitalálat a dizájn.
Két szálon futó történetet kapunk: az egyikben Kern doktor(isten)nő nanovírusa szabadul el egy terraformált bolygón úgy, hogy a majmok, akiknek szánta, nem érkeznek meg oda, így más alany híján a pókok kezdenek el fejlődni. A másik szálon pedig megismerkedhetünk az emberiség megmaradt tagjainak egy csoportjával, akik a Gilgamesh hajón kutatnak egy olyan bolygó után, ahol le tudnak telepedni, ezáltal biztosítani, hogy az emberi faj ne pusztuljon ki.
Azt kell mondjam, én mindkét sztorit nagyon élveztem, akkor különösen, amikor az események keresztezték egymást. Érdekes volt végigolvasni a pókok fejlődését, egyáltalán nem tartottam se unalmasnak, se eszeveszett baromságnak; sokszor odaképzeltem Attenborough-t, amint éppen ő magyarázza, mit hogyan csinálnak. :D A emberek története kicsit keszekuszának hathat, hiszen van, amikor évszázadok telnek el egy-egy fejezet között, és a szereplőkkel együtt csak bambulunk, hogy mégis mi a fészkes fene történik. Összességében nekem átjött, hogy az író mit szeretett volna a könyvével átadni, rendkívül színvonalasan sikerült neki.
Persze voltak kisebb hibák:
– Jó lett volna előbb felhozni, hogy Kern félig gép tudata a rossz
emlékeket „félredobta”, mert a könyv nagy részében érthetetlenül nézünk
csak, miért emlegeti folyton a majmait, amikor látta őket meghalni.
– Holsten és Lain kapcsolata: szívesen olvastam volna arról, hogy
honnan ismerik egymást, mert erre volt is utalás a könyvben… Bár lehet
nem lett volna annyira lényeges ez a szál.
– A vége kicsit összecsapottnak tűnt, vagy inkább mondjuk úgy, a felvezetéshez képest igencsak rövidre sikeredett.
Amennyiben egy jó sci-fit szeretnél olvasni, bátran vedd a kezedbe, nem fog csalódást okozni!
Wayward Pines I.:
Sosem láttam a Twin Peaks című kultikus sorozatot, egyedül a benne felcsendülő zenéket tudom körülbelül fejből, mert szüleimmel nagyon sokat hallgattuk kazettán. :) Így nem tudom eldönteni, hogy mennyire hasonlít ahhoz ez a történet...
... azt viszont bizton állíthatom, ez egy bitang jó könyv! Crouch stílusa engem teljesen lenyűgözött, a rengeteg bekezdés, a velős mondatok és az a borongós, már-már reménytelen hangulat hatalmas feszültséget keltettek bennem. Nagyon gyorsan lehet vele haladni, nem is emlékszem, mikor volt utoljára olyan történet, ahol direkt húztam az olvasást, mert nem szerettem volna, ha korán véget érne. A csavarok meg... miután az utolsó oldal végére értem, percekig rázott a hideg, annyira tetszett! Egyetlen nagy bánatom, hogy nem tudom folytatni a trilógiát, mert nem lehet kapni, és eladni se akarja senki.
A hónap csalódása: Hornby-tól ez volt az első olvasásom, számomra nem azt nyújtotta, amire az ajánlások és a fülszöveg alapján számítottam. Értékelésemet a Pop, csajok, satöbbiről itt nézhetitek meg.
A hónapban még zenei fronton ért nagy öröm: a mai napon megjelent a Gojira régóta várt új albuma, a Fortitude. Beágyazom, úgyhogy akár itt is meg tudjátok hallgatni. :)
Nektek milyen hónapotok volt? Írjátok meg kommentben! :)
BenGa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!