[Értékelés] Agatha Christie: Zátonyok közt

 

  Majdnem a könyv végéig ott motoszkált a fejemben egy kérdés, amit az első fejezet egy mozzanata ültetett el. Úgy éreztem, AC túlírta a nyomokat már az elejétől fogva. Minden annyira egyértelmű és világos, hogy a végére, mire eljutunk az elején említett eseményig, vagyis hogy Poirot hogyan keveredik a sztoriba, már alig marad majd megválaszolatlan kérdés.
Alapjában véve nem szeretem az olyan történeteket, ahol az elején egy későbbi eseményt említenek, majd visszaugorva az időben láthatjuk, hogyan jutottunk el idáig. Itt azonban megvan hozzá a szükséges összetett történet és az izgalmas karakterek, sőt rendhagyó módon a legnegatívabb szereplő egyben a legkarakteresebb is.

  Hozzá kell tennem, hogy ahogy AC regényeinek nagy részénél, itt is tetten érhető az a jelenség, hogy túlhaladt rajta a kor. Ma már talán a legkisebb falvakban sem történhetne meg, hogy egy idegenre felfigyeljenek a helyiek, vagy egy nőre a vonaton, valamint hogy olyan módon csaljanak fedezetlen csekkekkel, ahogy abban az időben. Ez ha innen nézzük egy kicsit ront az összképen, ha meg onnan, akkor hű korképet mutat be egy letűnt korszakról.

  Amikor a történetben eljutunk a kezdő eseményekhez és egy váltás után Poirot is aktív szereplője lesz a sztorinak, még mindig nem értettem, miért lett ennyire a szánkba rágva, hogy mit gondoljunk az egyik legnagyobb rejtélyröl. Aztán egyetlen jelenet alatt borul minden és kiderül, hogy minden apró részlet szükséges volt, hogy így alakuljon és végül már nem tudhatjuk, mi történt, kivel, hogyan és ki által, valamint hogy kinek mi az indoka, és hová vezet az újonnan kiderült helyzet.
Nagyon sok elmélet születik nagyon rövid játékidő alatt és zseniális, ahogy az egymásnak ellentmondó feltevések rendre lehetőséget biztosítanak egy újabb feltevésre. Bárhogy állnak a dolgok, bárki is tett bármit bármilyen okból, az minden esetben releváns következtetésekkel jár, amelyek tovább növelik a feszültséget.

  AC ismét mesterien keverte meg a kártyákat így mire a végére érünk, kiderül, hogy semmi sem úgy történt, ahogy azt bárki gondolta volna és ezt szokás szerint alaposan meg tudja indokolni.
A lezárás, az utolsó jelenet pedig olyan bevállalós és meglepő, amilyet az írónőtől még nem igazán láttam.

Totti