[Értékelés] Chris Carter - A vadász

 

Chris Carter újabb thrillerében visszatér a már jól ismert stílus, hangulat és elbeszélési mód. Robert Hunter legújabb esete brutalitásban nem marad el a korábbiaktól. Sőt! De erről kicsit később.
A jelenetek még mindig rövidek, feszesek, feszültséggel teliek. Carter jól machinál azzal, hogy mikor és hogyan szakít meg egy jelenetet és aztán mivel folytatja a sztorit. Izgalmas részt érdekessel, érdekeset izgalmassal vált fel. Soha nem fullad unalomba a történet. Ez annak is köszönhető, hogy rendkívül sokrétű a nyomozás, mindig kiderül valami fejlemény, ami tovább lendíti azt. A sorozatgyilkosságnak köszönhetően pedig sok szálon halad nemcsak a történet, hanem a nyomozás is.
Még mindig jelen vannak a történetben az „okostojás” jelenetek, amikor valamelyik főbb szereplő (legtöbbször Hunter, de itt most másnál is előfordult) olyan ismeretanyaggal áll elő, amely mintha az olvasó általános műveltségét is bővíteni szeretné. Egyes fejezetvégi felismerések, cliffhangerek pedig nem mindig annyira izgalmasak, mint ahogy az elő van vezetve. Valószínűleg, ha fejezet közben hangzanának el, nem is találnánk olyan izgalmasnak.
A történet viszont pörög, nem ül le egy percre sem, nincsenek üresjáratok, karakterépítőnek szánt unalmas adalékok. A főszereplőket nüansznyi dolgokból ismerjük meg a történet során.
Carter még mindig jól alkalmazza a meglepő fordulatok, felfedezések eltolását a következő vagy az azutáni fejezetre. Emiatt nem tudjuk letenni a könyvet.
Már az előző könyveiben is nagyon jól bemutatta, mennyire nem érdemelték meg az áldozatok a halált és ráadásul azt a fajta halált, amit a gyilkos nekik szánt. Ebben a részben ezt még erőteljesebben fejezi ki. Az áldozatok tehetségesek, kedvesek, és sokszor nem mindennapi élniakarás jellemzi őket, a gyilkossal szemben mégsincs egy fikarcnyi esélyük sem. Nem hiszem, hogy bárkit hidegen fog hagyni ezeknek az áldozatoknak a borzalmas halála.
Carter nagyon ügyesen keveri a paklit, még egy vakvágányt is képes olyan mesterien beiktatni, hogy az ne vegyen el túl sok játékidőt, ráadásul még releváns is legyen.
A történet egészen az utolsó etapig hibátlan. Amint azonban a nyomozás a megfelelő irányba kezd haladni, a történet egy kissé szétesik. Mind érteni akarjuk a miértet. És bár kapunk egy borzalmas választ, az nem ad teljes választ, legalábbis számomra nem volt elegendő.
A történet vége pedig több szempontból is zavart. A versenyfutás akkor vált kiélezetté, mikor nem is egy, de két áldozatot is volt esélyük megmenteni. Ám meg kell hogy mondjam, egyáltalán nem drukkoltam nekik. Egyik leendő áldozat sem volt szimpatikus ellentétben azokkal, akiket végül nem sikerült megmenteni, és esélyek nélkül váltak a gyilkos áldozatává.
Ami pedig a végjáték harmadik szereplőjét illeti, egyáltalán nem értettem egyet az ő sorsával. Ordít róla, hogy morális alapon kapott ítéletet az írótól, holott ez a fajta moralitás egyáltalán nem jellemezte a sztorit korábban. Túlságosan megkésve és szerintem elhibázottan érkezett a morális ítélet. Ezek miatt nem tudom tökéletesre értékelni a művet, így túlságosan öncélú lett a befejezés.

Ötlet: 4
Következetesség: 4
Stílus: 5
Érdeklődés fenntartása: 5
Emlékezetes jelenetek: 5
Kidolgozott karakterek: 4
Újraolvasás: 4

Átlag: 4,4

Totti