Bevallom, a megannyi filmes feldolgozás ellenére nem ismertem pontosan a sztorit. Annyi rémlett, hogy Dr. Moreau szigetén különös lények élnek, de hogy mifélék, és mi a titkuk, arról sejtelmem se volt. Így aztán hősünkkel, Prendick-kel együtt fedeztem fel én is a szigetet, a bizarr lakóit, és nőtt bennem is egyre jobban a rettegés és az undor Dr. Moreau-t illetően. Mígnem rá kellett döbbennem, hogy bizony rendesen lóvá tettek.
A sziget leírása bámulatos. Wells néhol csak néhány szóval festette le a tájat, mégis magam előtt láttam minden apró részletével. Ahogy pl. leírja a sötétedés perceit miközben hősünk egyedül ragad kint a rejtélyes és ijesztő vadonban, szinte ott bolyongtam Prendick mellett.
Az állatnép és Moreau szerepe újra és újra átértelmeződött a fejemben. A állatnép szenvedett az emberi törvényektől, Moreau pedig istenként állt felettük. Ám ezek a lények sokszor emberibbek voltak az embernél. Vajon mi emberek is ilyen szenvedés árán váltunk emberré? A sok filozófiai és biológiai fejtegetés, az emberi törvények és a velük összeegyeztethetetlen ösztön törvényei miatti állandó belső küzdelem teszi maradandóvá és a mai napig érvényessé ezt a művet, amely komolyan megkérdőjelezi emberi mivoltunk felsőbbrendűségét.
Annyival több ez a mű egy borzongató sci-fi horrornál, olyan sok rétegű, hogy bármelyik aspektust veszem figyelembe az értékelésnél, biztosan kimarad megannyi jelentéstartalom.
Számomra ez a remekmű egy allegorikus teremtéstörténet. Telis-tele van hasonlatokkal, de maga a mű is egy hasonlat.
Dr. Moreau, ez az elmebeteg zseni (=őrült?), nem csupán embereket teremt állatokból, de megteremti egy alternatív Teremtés működésképtelen ágának vízióját. A Teremtő, mely megteremti az embert, Törvényt ad a kezébe, mely megvédi állati mivoltától. Aztán mennybe megy, de híveit meggyőzik, hogy vissza fog térni, addig is tartsák be a Törvényt. A vallás intézményének hiánya miatt azonban az intelmek lassan a semmibe vesznek. A civilizáció, melyet a Törvény követése igyekezett fenntartani, lassanként megszűnik létezni.
Érdekes számomra, aki nem vagyok vallásos ember, ezt a történetet ilyen szemszögből értelmezni. Félelmetes, mennyire labilis világban élünk, ha civilizáltságunkat csupán vallási, erkölcsi értékek, tradíciók törvényben előírt követése tartja fenn.
Prendick utolsó mondatai pedig, melyekkel az emberben megbúvó, folyton fel-felbukkanó állattól való félelmét, és az egyedüllét iránti vágyát, mint az elállatiasodott társadalomtól való távolságtartás egyetlen módját írja le, talán nagyobb hatással voltak rám, mint az egész mű.
Totti
Az állatnép és Moreau szerepe újra és újra átértelmeződött a fejemben. A állatnép szenvedett az emberi törvényektől, Moreau pedig istenként állt felettük. Ám ezek a lények sokszor emberibbek voltak az embernél. Vajon mi emberek is ilyen szenvedés árán váltunk emberré? A sok filozófiai és biológiai fejtegetés, az emberi törvények és a velük összeegyeztethetetlen ösztön törvényei miatti állandó belső küzdelem teszi maradandóvá és a mai napig érvényessé ezt a művet, amely komolyan megkérdőjelezi emberi mivoltunk felsőbbrendűségét.
Annyival több ez a mű egy borzongató sci-fi horrornál, olyan sok rétegű, hogy bármelyik aspektust veszem figyelembe az értékelésnél, biztosan kimarad megannyi jelentéstartalom.
Számomra ez a remekmű egy allegorikus teremtéstörténet. Telis-tele van hasonlatokkal, de maga a mű is egy hasonlat.
Dr. Moreau, ez az elmebeteg zseni (=őrült?), nem csupán embereket teremt állatokból, de megteremti egy alternatív Teremtés működésképtelen ágának vízióját. A Teremtő, mely megteremti az embert, Törvényt ad a kezébe, mely megvédi állati mivoltától. Aztán mennybe megy, de híveit meggyőzik, hogy vissza fog térni, addig is tartsák be a Törvényt. A vallás intézményének hiánya miatt azonban az intelmek lassan a semmibe vesznek. A civilizáció, melyet a Törvény követése igyekezett fenntartani, lassanként megszűnik létezni.
Érdekes számomra, aki nem vagyok vallásos ember, ezt a történetet ilyen szemszögből értelmezni. Félelmetes, mennyire labilis világban élünk, ha civilizáltságunkat csupán vallási, erkölcsi értékek, tradíciók törvényben előírt követése tartja fenn.
Prendick utolsó mondatai pedig, melyekkel az emberben megbúvó, folyton fel-felbukkanó állattól való félelmét, és az egyedüllét iránti vágyát, mint az elállatiasodott társadalomtól való távolságtartás egyetlen módját írja le, talán nagyobb hatással voltak rám, mint az egész mű.
Totti