9/13/2023

Kettőt egy csapásra második etap, avagy ígéretes hazai szerzők a láthatáron!

A szünet alatt természetesen nem hagytam fel az olvasással, viszonylag sok könyvet sikerült befejeznem. A következőkben két olyan hazai író művét szeretném bemutatni, akikről úgy gondolom, ígéretes jövő elé néznek, amennyiben kiaknázzák a lehetőségeiket. A fantasy és a horror rajongók most nagyon figyeljenek, legfőképp nekik lehet érdekes a bejegyzés, de a magyar szerzők kedvelőinek is érdemes lesz vetni rá egy pillantást. :) Érdemes kiemelni, hogy mindkettő történet kis hazánkban játszódik, ami miatt nálam plusz piros pöttyel indítottak, kicsit unom már, hogy Amerikában képzelnek el minden sztori. :)

Szarvassy László - Főnix
2023, Főnix Astra, 424 oldal, puhatáblás (saját kép)

Lacit én kerestem meg a könyvével kapcsolatban, ez a borító és a hozzá tartozó fülszöveg egyből lázba hozott. Úgy éreztem, mindenképpen érdemes egy próbát tennem vele, és szerencsére nem kellett csalódnom. Krenki Csaba, történetünk főhőse, egy brutális buszbalesetben életét veszti, azonban meglepetésére anyaszült meztelenül tér magához egy építkezés kellős közepén. Ha mindez nem lenne elég felkavaró, egy kobold munkát ajánl neki, cserébe azért, hogy megvédje egy olyan világ lényeitől, akikről eddig fogalma sem lehetett. Kalandjaikat töméntelen mennyiségű alkohol, és egyre furcsább teremtmények övezik, a kérdés azonban állandó marad: ez a valóság, vagy csak a delírium szüleménye?

Kezdjük az egyik legfontosabb dologgal: ahhoz képest, hogy ez a szerző első könyve, csak egy kicsit érződik rajta. A cselekmény jól kigondolt és felépített, a párbeszédek nem nyögvenyelősek, sőt! Helyenként parádésak, köszönhetően annak a magas szintű fekete humornak, ami a kötet egészére jellemző. Sajnos pont a humor miatt lehetséges, hogy sokaknak nem fog bejönni a történet, de én bízom benne, ez a szám nem lesz magas. Nekem tetszett, hogy vidéken játszódik ez az urban fantasy, a környezet hangulatát és az ottani emberek élethez való hozzáállását remekül visszaadja. Kiemelendő, ahogy Laci a fantasy elemet bevezeti: vannak még varázslények, de egy korábbi katasztrófa miatt (A Hamuvihar, aminek azért elég epikus neve van, nem?) a számuk igencsak megcsappant. Csak remélni tudom, a következő részben erről is többet tudunk majd meg. Következő rész?? Igen, a befejezés mocsok módon függővéges, és ebben a világban még bőven van annyi potenciál (elmesélendő dolog), ami miatt érdemes lehet több kötetben gondolkodni.

Kisebb hibák, amikre szerintem érdemes figyelni majd a jövőben. Csaba sokat nyűglődik, például indokolatlanul sokszor lamentál a történteken. Jó, valóban szürreális, amiben létezik, de azért használhatná a józan eszét. A történet közepe felé mintha elfogyott volna a lendület, az olvasónak is jobb, ha nem csapongó a történetvezetés. A főbb karaktereket érdemes lenne jobban elmélyíteni, mert nagyon erősek, azonban helyenként olyan érzésem volt, mintha csak egy nagyon kis részükből kaptunk volna ízelítőt.

Számomra idén ez az egyik legjobb elsőkönyves megjelenés, izgatottam várom, hogy mivel tud még előrukkolni a fiatalember. A könyvet eléritek a nagyobb könyves áruházakban, de mostanság a legjobb, ha közvetlenül a kiadótól rendelitek meg, méghozzá innen. (Ráadásul akciós!!!) 4 és fél whiskeyvel telt üst az ötből.

Az alábbiakban egy miniinterjút olvashattok Szarvassy Lászlóval:

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak, mit érdemes tudni rólad?

Szarvassy László: Egyszerű vagyok, mint egy tányér krumplis tészta. 1993-ban születtem, sokáig Székesfehérváron éltem, majd leköltöztem mélyen délre. Jelenleg Szegeden élek és dolgozom. Van egy halom növényem, néhány madárpókom, úgyhogy nálam a szoba úgy néz ki, akár egy brazíliai dzsungel. Csak kevesebb a maláriás szúnyog.

Mióta foglalkozol írással? Mi vezetett erre az útra?

Sz. L.: Mindig is szerettem olvasni, a könyvtár számomra varázslatos hely volt. Polcokon sorakozó, papírba csomagolt világok gyűjtőhelye. Olyan korban nőttem fel, mikor még az internet nem volt jelen minden háztartásban, csak kezdett beszivárogni a mindennapokba. Nálunk nem volt. Ameddig a többiek MSN-en és myVip-en lógtak, én valamelyik Lovecraft, Rowling, Stephen King vagy R.A. Salvatore könyvvel gubbasztottam otthon, fejben kalandozva egy másik világban. Imádtam a fantasyt és a horrort. Ez az imádat a mai napig megmaradt.

Egy idő után azt vettem észre, hogy olvasni nem elegendő már. Kialakult egyfajta belső késztetés, a történetmesélés megvakarhatatlan viszketése. Ötödikesként kezdtem el írni, csupa őrült történetet spirálfüzetekbe, amiket a barátaim olvastak. Aki a kétezres évek elején volt általános iskolás, az tudja, milyen időszak volt ez: kijöttek a Gyűrűk Ura filmek, a Harry Potterek, Pokemon, Beyblade, reggeli Kölyökklub, tazo, polifonikus csengőhangok. A facebook még a horizonton sem látszott.

Azóta felnőttem, eltelt majdnem húsz év, de hiányzik az a keserédes, varázslatos kor számomra. Szerintem minden generációnak van egy borostyánba zárt nosztalgiavilága, amire szívesen gondol vissza. Az olvasás és az írás szeretete megmaradt, viszont munka mellett kevesebb idő jut ezekre sajnos.

Milyen egy napod, amikor alkotsz? Van valamiféle rituáléd?

Sz. L.: Munka után szoktam írni. A rituálém annyiból áll, hogy letakarítok mindent az asztalról, hogy ne vonja el semmi a figyelmem. Marad a laptop és én. Próbálom csukott szemmel néhány percig lecsendesíteni magam, hátra hagyni a világot, hogy beléphessek egy másikba. Számomra a fantázia olyan, mint egy végtelen ház végtelen ajtókkal, minden ajtó mögött egy történettel. Amikor írok, belépek az egyikbe, és végigjárom az utat, ami mögötte nyílik. Sosem tudom, mit tartogat a számomra.

Mire számíthatunk Tőled a jövőben? Marad a regény formátum, van novellákkal is jelentkezel majd?

Sz. L.: A Főnixet három kötetesre tervezem, jelenleg a második részét írom. Az élőhalott fiú és a kibaszott koboldok kalandjai folytatódnak a nyúlüreg mélyén. Mellette még van sok más történet lejegyzetelve, amiket meg szeretnék írni. Ajtók, amik mögé be kell majd kukkantsak. Hogy melyik novella, és melyik regény, még nem tudom. A világ mutatja meg majd a terjedelmet. Én csak az utazó vagyok.

 

2023, Szülőföld, 280 oldal, puhatáblás (saját kép)

A székkészítővel Péter keresett meg a blog Insta oldalán. A mű korábban már megjelent e-book formátumban, idén pedig nyomtatott verzióban látott napvilágot. A fülszöveg gyors elolvasása után úgy gondoltam, hogy miért is ne? Egy ideje igényem lenne valami igazán ütős horrorra, ez pedig első blikkre azt kínálta nekem. Külön figyelmesség, hogy névre szóló könyvjelzővel érkezett a kötet. :)


1994 augusztus közepén kapcsolódunk a történetbe, helyszínünk Komló, Weisz Kornél és családjának mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Ez kezdetben egészen idilli, de később olyan események történnek, amik nyugtalanságot keltenek nem csak bennünk, hanem a szereplőkben is. A felmerülő kérdések nem maradnak megválaszolatlanul, azonban ezek nem biztos, hogy mindenki számára megnyugvást nyújtanak majd.

Mitől nevezek jónak egy könyvet? Fenntartja a figyelmem, olvasás közben úgy érzem, hogy akkor ezt most addig pörgetem, amíg a végére nem érek, annyira jól szórakozom. Mitől lesz jó horror egy könyv? Hagy maga után egy megmagyarázhatatlan érzést, ami kicsit kellemetlen, kicsit bosszantó, de tudom, elérte a célját, kiváltott belőlem valamit, helyenként mondjuk tényleges borzongást. Ennél a kötetnél bizton állíthatom, hogy egy jó horrorhoz volt szerencsém. A történet, a korszak kiválasztása, a misztikus részek, babonák használata mind-mind a helyén voltak, mindegyik telitalálat volt számomra. (90-ben születtem, a 90-es évek közepéről pedig nem sok élményem lehet... Ennek ellenére élvezetes volt.) Ez a szerző második kötete, azonban egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy egy kezdő íróval lenne dolgom. Jól átgondolt, és fokozatosan felvezetett cselekmény, a horror elemek a megfelelő helyen és időben vannak alkalmazva, ezáltal a lehető legnagyobb borzongást kiváltva. Nekem valamiért különösen tetszett a kitekintés a bányászok mindennapjaira, lebilincselő volt. A szereplőknek életszaga van, ezáltal közelebb is kerülnek az olvasókhoz, minden veszteséget és örömöt jobban át tudnak érezni.

A Molyos adatlapon még említésre került, hogy Stephen King nyomdokain jár Fritsi úr, azonban ez a nyomtatott verzióból kimaradt, külön a szerző kérésére. Viszont egyet kell értenem a korábbi fülszöveggel, mert nem járt messze a valóságtól. A székkészítő olvasása felidézte bennem, hogy miért kedveltem jobban a Mester régi éráját: több volt benne az elképzelhetetlenül beteg megoldás.  Jelenleg úgy érzem, ha Péter ezen az úton halad, Ő lehet a magyar horror egyik meghatározó alakja, és sokan tanulhatnak majd tőle, hogyan érdemes ezt csinálni. (Khmkhm.) Aki alapvetően kedveli ezt a zsánert, semmiféleképpen ne hagyja ki, a többieknek pedig nagyon jó bevezető lehet, hogy miért érdemes horrort olvasni. 5 borzongással teli üstöt ér ez most nálam. :)

A kötet elérhető a szerzőtől, természetesen dedikálva, de ha szeptember 15-ig játszotok az Instagram oldalán, meg is nyerhetitek tőle! :)

Miniinterjú a szerzővel:

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak, mit érdemes tudni rólad?

Fritsi Péter: Életem legnehezebb kérdése, mert nem sok érdekes dolgot tudok elmesélni magamról. Jelenleg könyvtáros vagyok, egy ideig mellette foglalkoztam újságírással is – egy online hírportálnak írtam kulturális cikkeket, míg végül lehetetlenné váltak a körülmények. Előtte dolgoztam pultosként kocsmában, pakoltam kamionokat és pucoltam árkot is közmunkán. Szeretek olvasni, írni, jókat főzni és nyúzni a kutyámat (nyugalom, nem szó szerint!)

Mióta foglalkozol írással? Mi vezetett erre az útra?

F. P.: 15 évesen írtam az első történeteimet és az első regényemet is. Ekkoriban éppen Stephen King A Setét Torony sorozatát olvastam és imádtam a Penge című film második részét, így az első művem ennek a kettőnek az egyvelege volt: egy félvámpír szörnyvadász karddal és pisztollyal… igen, pont olyan borzalmas, mint amilyennek hangzik. Nem is tudom, mi vezetett erre az útra, nyilván a könyvek. Tinédzser koromban sokat olvastam, aztán egyszer kitaláltam, hogy akkor én is írni fogok. Aztán a fiktív világokból és az angolszász álnévből (Alexis Bramhook Harc Atlantiszért, 2008) az évek alatt eljutottam a sokkal földhözragadtabb történetekhez, és még az álnevet is sikerült elhagyni valahol útközben.

Milyen egy napod, amikor alkotsz? Van valamiféle rituáléd?

F. P.: Nincs semmi különleges abban a napban, amikor írok. Ha van egy olyan történetem, amit érdekesnek tartok és szeretném megírni, akkor leülök, és megteszem. Nincs semmiféle rituálém, sőt rutinról sem nagyon beszélhetünk igazából, még akkor sem, ha a Harc Atlantiszért és A székkészítő közötti években azért született két regény, ami nem jelent meg sehol. Dióhéjban ennyi: írás és rengeteg kutatómunka, amit az utóbbi időben piszkosul elkezdtem élvezni.

Mire számíthatunk Tőled a jövőben? Marad a regény formátum, van novellákkal is jelentkezel majd?

F. P.: Még idén jön egy ifjúsági fantasy csipetnyi horrorral Szemét dolgok címmel szintén a Szülőföld Kiadó gondozásában. Ebben egy 13 éves lány egyetlen kalandos napját követhetjük egy fiktív baranyai faluban, miközben egészen sötét titkokat fedezhetünk föl vele együtt. Ha minden úgy alakul, jövő ősszel egy thriller/bűnügyi regény jelenhet meg fekete szív címen, melyet nemrég fejeztem be. Ráéreztél, mert előbb-utóbb pedig szeretnék egy olyan kötetet is, amely az eddig írt novelláimat gyűjti össze.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!