[Értékelés] Jasper DeWitt: A beteg

DeWitt eme műve először a Redditen jelent meg 2015-ben, ahol az ottani közösségnek annyira tetszett, hogy a későbbiekben fizikai formában is kiadták. Itthon az Agave Könyvek jóvoltából lett beszerezhető, a fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy érdemes lenne elolvasni. Molyon egyelőre 74 %-on áll, ebből persze nem szabad egyből egyenes következtetést levonni, igaz nem túl jó, de nem is tragikus. Lássuk, mit is tud A beteg! *insert valami buta zene here*

Agave Könyvek, 2021, 224 oldal, puhatáblás

A könyvben Jasper, a fiatal pszichiáter, és annak különleges páciensének történetét ismerhetjük meg, amit egy internetes, egészségügyi fórumon osztott meg részletekben. Tőlem itt kapta az első piros pontot, nagyon kedvelem az ilyen naplószerűen vezetett sztorikat. Persze aztán a szerzőnek sikerült ezt lenulláznia magával a főszereplővel: Jasper kifejezetten unszimpatikus a cselekmények ideje alatt, nem igazán tudtam érte "szurkolni"; az a tipikus, öntelt fiatal, aki azt hiszi, mivel most jött ki az egyetemről kiváló eredménnyel, mindent meg tud oldani. Ebből a szempontból a későbbi énje egy fokkal jobb volt. Még az elején az is kiderül, hogy DeWitt nem igazán kedveli az amerikai egészségügyet, az alulfinanszírozott szó a kelleténél többször szerepel, amikor a kórházakról tesz említést. Az ötlet egyébként nagyon jó, a gyógyíthatatlannak tűnő pácienssel és annak hátterével, a könyv feléig faltam az oldalakat, és nem értettem, hogy másoknak ezen mi nem tetszett.

Innentől kezdve viszont egy kicsit lejtmenetbe kezdett: a horrornak beharangozott műről kiderül, csak nyomokban tartalmazza ezt az elemet, de azért egy kis régi King hangulatot megidéz. (No de ha a horror nem illik rá, akkor mi a műfaja? Jogos a kérdés, nem?) A rétestésztává nyújtott felvezetés után a közép-, és végjáték bántóan összecsapottnak hat, mintha itt fogyott volna el a kezdeti lelkesedés az íróból. Plusz fűszerként kapunk egy hatalmas logikai hibát, ami nem tudom hogyan kerülte el az eddigi kiadók figyelmét... (Elvileg több is van benne, én csak ezt az egyet fedeztem fel, de engem nagyon bosszantott.) A lezárás, és annak magyarázata szerintem nem rossz, egyedül ez a fránya rövidség, és kidolgozatlanság döf bele egy akkora karót, hogy senki le nem szedi soha többet a "futottak még" szomorkás faláról.

Szumma szummárum számomra nem egy Tizenhárom féle *öklendezés* ultracsalódás, egészen jól szórakoztam az olvasása közben, egy próbát mindenképp megér. Természetesen csak úgy, ha előtte nem állítunk fel megugorhatatlan léceket a könyv elé.

BenGa