[Értékelés] Neil Gaiman: Amerikai istenek

Szinte biztos vagyok benne, mindenki könyvespolcán megtalálható egy olyan kötet, amit már évek óta szeretne elolvasni, mégis valamiért csak egyre hátrébb kerül a 'Következők' listáján. Nos, nálam ez a könyv az Amerikai istenek volt, de ha megütnek, akkor se tudnék válaszolni rá, miért húztam eddig az elolvasását. A lényeg szerintem az, végre sort kerítettem rá, és egyáltalán nem bántam meg!

Agave Könyvek, 2020, 648 oldal, puhatáblás

Gaimantól ez volt az első olvasásom, de előtte már rengetegen dicsérték nekem, így pozitívan álltam neki a vaskos kötetnek. (Fekve meg se próbáljátok olvasni, borzasztó kényelmetlen.) A borítója, ahhoz képest, hogy ez a 10. évfordulós, bővített kiadás, egyszerűen randa. Próbáltam megkedvelni, de akárhányszor ránézek, méltatlannak érzem a kiadáshoz.

Ahogy észrevettem Molyon, van akit ez a történet elragad, van, aki meg még a 200. oldalig sem jut el. Én az előbbiek táborát erősítem, Gaiman stílusa és 'meséje' Amerikáról és az ő isteneikről abszolút elnyerte a tetszésem. Olvasás közben teljesen ki tudtam kapcsolni, a mostani időszakban ez amúgy is egy fontos szempont, ha új történetbe kezdek. Azt aláírom, hogy nem a leggyorsabb, legpörgősebb fantasy, de ez a tempó passzol a hömpölygő témához leginkább. A fejezetek közé illesztett közjátékok, illetve az "Akik Amerikába jöttek" részek számomra csak pluszt adtak a sztorihoz, kellemes kiegészítői voltak. 

Persze nem minden csodálatos ebben a kötetben, például a főszereplő, Árnyék, nem lett a kedvencem. Érthető okokból nem emelkedik ki az alakja az istenek közül, de szürkesége olykor már-már idegesítő mérteket öltött, hogy aztán két fejezettel később jó szívvel gondoljak rá. Ha nagyon bele akarok kötni, megemlíthetném a befejezést is negatívumként, ez a csavar túl egyszerű volt egy ilyen felvezetéshez képest...

Természetesen ajánlom a könyvet, van benne potenciál ahhoz, hogy többször is elolvassuk. :)

BenGa