Cixin Liu a kályhától indul. A 60-as évekbeli Kína 
ideológiai háborújának technológiai vonatkozásától jut el napjaink 
Kínájáig, ahol egyesek furcsa jelenségeket tapasztalnak, valakik 
háborúról beszélnek, miközben hírneves tudósok lesznek látszólag ok 
nélkül öngyilkosok. A történet legalább a könyv feléig nem igazán áll 
össze, amelynek oka a nagyfokú titkolózás. Ráadásul sokáig olyan érzésem
 volt, hogy se a múltnak, se a Vörös Partnak, se a játéknak nincs 
jelentősége a történésekre nézve. Nagyot tévedtem. Lassan épül a sztori,
 érezhető, hogy az író csak egy sorozat kezdeteként gondolt erre a műre.
Van egy kis rossz érzésem a művel kapcsolatban, de azt nem tudom 
megfogalmazni. Lehet, hogy az író egyedi stílusa, vagy a kínai 
kontextus, a történetmesélés formája, az időbeli ugrálások, egyes nagy 
horderejű dolgok súlytalan érzete, vagy mindezek összessége. Azonban, ha
 az egészet egyben nézem, még akkor is elhanyagolhatóak a mű iránti 
pozitív érzéseimmel.
CL valójában egy teljesen egyszerű helyzetet kreál: mi történne, ha 
idegenek közelednének a Föld felé. Mifélék lennének? Hogy gondolnánk 
rájuk? Hogy gondolnánk egymásra? Honnan tudnánk róluk részleteket? 
Ezekre mind-mind választ kapunk, de bár ne kapnánk… CL saját bevallása 
szerint is a legijesztőbb és legborzalmasabb lehetőséget vázolja fel. És
 ebben az utolsó oldalakat olvasva cseppet sem kételkedhetünk.
A könyv végére szépen összeáll a sztori, aminek bár vannak 
kisiklásai és egy-két nevetségesebb jelenete, de összességében egy 
átgondolt és precíz egészet alkot. Örülök, hogy már megjelent a két 
folytatás, mert így már nem kell sokat várnom, hogy kiderüljön, mit hoz 
ki az író ebből a kétségbeejtően reménytelen helyzetből.
Totti 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!