[Értékelés] Lawrence Block: A ​betörő, aki Spinozát olvasott

 

Ismét egy traumatikus olvasásélmény után vettem a kezembe Bernie következő kalandját. Örömmel láttam, hogy az előző rész végi kicsit függő befejezést, kvázi ígéretet betartotta Bernie, és tényleg egy tanítvánnyal bővül kedvenc betörőnk eddigi egyszemélyes csapata.
Már az első bekezdés megadta az alaphangot, Block könnyed, kissé abszurd humora rögtön ráhangolt a sztorira.
A Bangerat Könyvesbolt még mindig jó alapanyagot szolgáltat Bernie kötelezően átlagos polgári életének bemutatására. Carolyn, a Pudliművek kutyakozmetikusa pedig továbbra is érdekes és izgalmas barát és lelkes tanítvány.
Az aktuális nagy meló persze megint váratlanul sül el, de a következmények még váratnak magukra. Addig is megismerünk egy új, bár Bernie számára nyilván jól ismert szereplőt, Abelt, az orgazdát.
Már az elejétől érezhető, mennyivel érettebb ez a mű az előző részeknél. Ennek egyik hozzávalója a sok visszautalás, amelyekből ebben a részben jóval több van, mint a korábbiakban. A második részben épp csak említve lett egy betörés, amelyet még az elsőben tervezgetett. Itt már utal a második részre és a harmadikra is.
Az ilyen utalgatásokra én érzékeny vagyok, mert a túl amatőr írónál ordít, hogy csak reklám. Itt azonban az utalások a történet szerves részei. Bernie múltjára, priuszára, módszereire és személyiségére utalnak. Nem mellesleg pedig átemelnek néhány szereplőt a korábbi könyvekből. Ez mind-mind sokkal emeli a könyv színvonalát.
A másik hozzávaló maga Bernie, és a magánélete összetettsége. Van állandó partnere, van barátja, aki tud a munkájáról és nem ítéli el, sőt! Van legális munkahelye, amely nem csak alibi, a szó szoros és átvitt értelmében, hanem fontos része a történetnek, sőt visszatérő poénok szereplője, hivatkozási alap és nem egyszer egyes események helyszínéül is szolgál.
A könyv felénél már olyannyira a zavarosban kell halásznia, hogy kezdtem azt hinni, a megoldás vagy nagyon bonyolult lesz, vagy már találkoztunk a gyilkossal. És ez utóbbit tartottam sajnos valószínűbbnek. Azért sajnos, mert a legtöbb szereplő, akik Bernie életében ekkor szerepeltek, mind szimpatikusnak tűntek.
A könyv második fele még tovább bonyolította a szálakat, mig végül egy Agatha Christie-szerű történet-eleggyé formálódott. Poirot-hoz hasonlóan Bernie is már jóval a könyv vége előtt sejtette a megoldást. A vége pedig egy rendhagyó módon megkoreografált nagyjelenet lett, ami még Poirot papának is tetszett volna.

Totti