Ez a könyv nagy gonddal
kiválogatott karácsonyi meglepetés, amely számomra nagyon kedves és fontos
embertől érkezett. Idejét, energiáját nem kímélve és határait feszegetve
választotta ki azt a könyvet, amelyről leginkább úgy gondolta, tetszeni fog. Nemcsak
tetszett, telitalálat lett, szupergyorsan értem a végére.
Susie Orman Schnall eddig
négykönyves amerikai írónő, aki mind a négy regényében a nőket, karrierjüket és
a család-hivatás közötti egyensúly megtalálását helyezi középpontba. A
Poszterlányok, Schnall 2018-as regénye, az 1941 és 1976 között New Yorkban
megrendezett Miss Subways versenyt idézi fel. A nyertes hölgyek plakátja és
rövid életrajza a metrókocsik falát díszítette; ez idő alatt nagyjából kétszáz
hölgy részesült ebben a szerencsében. Ezeket a plakátokat naponta közel
ötmillió ember látta, így nem meglepő, hogy számos győztes élete gyökeresen
megváltozott a cím megszerzésével. A versenyt szervező cég a potenciális
hirdetőknek szerette volna megmutatni, hogy a metró nagyszerű hirdetési
platform, a plakátok odavonzzák az utasok tekintetét, akik szívesen nézegetik
azokat a hosszú utazásaik alatt.
A történet két szálon fut. 1949-ben
a diplomája megszerzése előtt álló Charlotte a reklámszakmában szeretne
elhelyezkedni, miközben apja ragaszkodik ahhoz, hogy a család festék- és
tapétaboltjában besegítsen, mert a bolt anyagilag épp nem áll jól. Mindeközben
szerelme, Sam, hiába kéri meg a kezét többször is, az igen még várat magára. Álmai
megvalósításai – vagy épp szétfoszlása – közepette beválasztják a Miss Subways
verseny finalistái közé, amellyel új lehetőségek nyílnak meg előtte.
A másik szálon, mintegy hetven
évvel később, 2018-ban, a reklámszakmában tevékenykedő Olivia próbál
érvényesülni a férfiak által uralt kíméletlen világban, ahol egy jóképű, vonzó
főnököt és egy szexista kollégát kell legyőznie és meggyőznie arról, hogy képes
az eszével érvényesülni. Az egyik projekt kapcsán belebotlik a Miss Subways
szépségverseny kampányába és ez az a pont, ahol a történet szép lassan
összefonódik.
Mindkét fiatal nő olyan
életszakaszban van, amelyben a karrier-család-gyerekvállalás háromszöge élesen
kirajzolódik, fontos kérdések sorozatát kell megválaszolni és olyan döntéseket
kell meghozni, amelyeknek hosszabb távon, így vagy úgy, de súlyos, meghatározó
következményei lesznek. Azonban, ahogy Olivia is fogalmaz, „ez csupán azt
jelenti, ilyen dolog nőnek lenni. Az idők megváltoztak, de az
identitásválságok, amelyen valamennyien keresztülmegyünk, ma is olyanok, mint
régebben voltak.”
A két szálon futó események
fejezetenként váltják egymást, emiatt tulajdonképpen letehetetlen a könyv, mert
minden fejezet ott ér véget, ahonnan még tovább olvasná az ember. Nem beszélve
arról, amikor az események a jelenben találkoznak, a múltat még akkor is
felidéző következő fejezet érdekes idősíkot képez.
Számomra ebben a könyvben minden
benne van, ami egy kis kikapcsolódáshoz szükséges és segít megemészteni a
karácsonyi töltött káposztát és a bejglit. A reklámszakma magával hozza a
kreativitást, a vonzó nők jelenléte a romantikát. A barátnőkkel együtt a
féltékenység, a generációk közötti korkülönbség miatt pedig a bölcsesség van
jelen. És természetesen „liszt, cukor és csokoládé…. A modern nők összes
bajának okozója.”