Ezt hallgasd! - a 2022-es év rock/metal újdonságai (első rész: január-március)

Nem, ez egyáltalán nem áprilisi tréfa: már pontosan három hónap telt el az évből, úgyhogy pontosan ezért tökéletesen elérkezettnek láttam az időt arra, hogy először egy Spotify-lista, majd pedig egy hosszabb cikk erejéig összegyűjtsem 2022 első három hónapjának figyelemre méltó hazai és külföldi rock/metal újdonságait. Szerepelnek a gyűjteményben olyan előadók és dalok is, akiket-amiket komplett albumaik révén már korábban bemutattam, akadnak megjelenés előtt álló nagylemezek előfutárai és valamiért hosszabb távra beragadt-beakadt számok is, amiknek törzsanyagait nem feltétlenül hallgatom gyakran egészben, viszont ez az egy-egy darab kifejezetten kedvenc lett. A műfajok pedig? Nos, igen változatos a paletta: thrash metaltól fiatalos metalcore-on át powerig itt aztán tényleg minden van, s kicsit még a Judas Priest szintis korszaka is megidéződik - összességében inkább oldottabb a zenei világ, szóval ne várjatok minden második pillanatban vad durvulásokat, ez most nem az a hely. Kíváncsi leszek, ki és milyen szinten találja meg a saját favoritjait vagy éppen avat új kedvenceket, tartsatok hát velem!

Hajmetál és popKorn | Márciusi lemezajánló #3-4: Ismeretlen ismerősök, avagy a Kissin' Dynamite és a Korn új albumairól

Nálam az úgymond coming outolás egy egészen sajátos műfajjá nőtte ki magát az évek során: olvasás közben, zenehallgatás során, aztán a különféle ismertetők írásával újra és újra rájövök, hogy mennyi minden van bennem mélyen eltemetve, amiknek bizony kell a ráhatás, hogy előjöjjenek. Ha például nincs a Spotify kivételesen szimpatikusnak mondható ajánlósávja egy aktuális reggelen, talán soha nem vetem rá magam sem a Kissin' Dynamite, sem pedig a Korn új lemezeire. És mivel hiszek az írás terápiás jellegében, sebfelszakító és egyben -begyógyító erejében, nem félek bevallani azt sem, hogy akármennyire is ismertem fent említett bandák nevét, a munkásságuk óriási fehér folt volt előttem mindeddig. A nyolcvanas évek legszebb Bon Jovi/Whitesnake/Europe/Dokken/Skid Row hagyományait felelevenítő, alaposan kifestett szemű és feltupírozott hajú srácok esetében ez még talán annyira nem gáz, szerintem ők nálunk sincsenek annyira a köztudatban, mint a Kukoricások, szóval én nem bánom, jöhet a máglya, amiért eddig leélt huszonkét évem során soha nem fordult meg a fejemben, hogy Kornt hallgassak, most viszont valami... na jó, igazából minden megváltozott. Nemsokára azt is kitárgyalom, miért és hogyan.