Értékelés: John Jakes - Észak és Dél

 

John Jakest a Kent család történetének írójaként ismertem meg. Már akkor bizonyította számomra, hogy szövevényes, meglepő módokon összefonódó történetszálakból felépített regényfolyamot remekül meg tud írni, miközben a történelem megannyi fontos eseményét játszi könnyedséggel fűzi bele a sztoriba. Mégis sokáig halogattam az Észak és Dél trilógiát. Talán pont azért, mert arra számítottam, hogy olyan nagyívű történetet kapok, amire oda kell majd figyelni, vagy talán mert attól tartottam, csalódnom kell majd az íróban. Ám, ahogy elolvastam a bevezetőt, amely a két család megalapítását írja le, rá kellett jönnöm, hogy felesleges volt aggódnom. Már ez a cirka negyven oldal is annyira életszerűen mutatja be a két régvolt ős történetét, annyira mentes az egyszerűségtől, vagy a nyílegyenes irányoktól, annyira esendő és emberi, hogy tudtam, nem fogok csalódni a több mint 3000 oldalas történetben.

Az első rész végeztével mit is mondatnék? Remekbe szabott történet az első oldaltól az utolsóig. Nem igazán tudnék benne bármi hibát találni.
Nagyszerű felvezetés ez a könyv a történelem talán legbizarrabb háborújához. Egyetlen ország, két különböző nézet. Az író a történet elején úgy állítja be a rabszolgaság intézményét (bár ennek hitelessége vitatható), mint a művelni vágyott területeken uralkodó szélsőséges körülményekre talált kényszerű megoldás. Később egyes déliek szemében mégis elvi kérdéssé válik, hogy a felsőbbrendű fehér embernek igenis joga van a feketét dolgoztatni, akár embertelen körülmények között is. Valahol rémisztő, hogy ilyen valaha is megtörténhetett és hogy egyes helyeken mind a mai napig megtörténik.

Jakes rengeteg szereplőt mozgat a történet során, általuk ismerjük meg a nézetkülönbségek széles spektrumát. George és Orry barátsága sok próbát kiáll, de ők szándékosan nem állnak le vitatkozni. Ám vannak rajtuk kívül megrögzött abolicionisták, gőgös földbirtokosok, hataloméhes intrikák, politikusokhoz dörgölőző semmirekellők, nagyképű mitugrászok és olyanok is, akiknek az elvek mit sem számítanak, ha végre gyilkolhatnak. Eleinte tartottam tőle, hogy részrehajlással kell vádolnom az írót, de hamar kiderült, hogy mindkét oldalon találunk kétes erkölcsű embereket. Szerencsére elegen vannak azok is, akik sorsáért izgulhatunk, akiknek drukkolhatunk.

A történelem fontos pillanatai természetesen elmaradhatatlanok, és bár szereplőink nem játszanak annyira fontos szerepet a nagyszabású eseményekben, mint a Kent család, mind-mind fogaskerekek a gépezetben, és a mindent elsöprő polgárháború egyiküket sem kíméli meg.
Kíváncsian várom a folytatást, de egy kicsit muszáj pihennem a történetében és fizikai valójában is súlyos könyv után.

 

Totti