[Értékelés] Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

Weirrel A marsi kapcsán ismerkedtem meg, ami számomra rendkívül üdítő volt a sci-fik között. Nem kellett hozzá vérfizikusnak lenni, hogy a könyv minden sorát értsük, sőt, mint egy jó tanár, elmagyarázta a felmerülő dolgokat olvasóinak. E mellé még remek humor is társult, tavalyi évem egyik legkedvesebb olvasmánya volt. Bevallom, utána az Artemis számomra kimaradt, viszont A Hail Mary küldetést azonnal előrendeltem, amint megtudtam, hogy magyarul is számíthatok a megjelenésére. Megütötte, vagy esetleg magasabbra tette a lécet A marsi után? A következőkben enyhén spoileresen elmesélem.

Fumax Kiadó, 2021, 512 oldal, keménytáblás

A spoileres részek dőlt betűkkel és aláhúzva lesznek, ha nem szeretnéd elrontani az élményed a majdani olvasással kapcsolatban, szimplán görgesd át! :)

A magyar kiadás szerintem gyönyörű lett. (Attól függetlenül, hogy a zöld szín szerelmese vagyok. *kaján vigyor*) Külön öröm számomra a keménytáblás kötés, ilyen műveknél nem kedvelem a puhatáblás megoldást. Fumax, ismételten jár a tíz mezei piros pötty, csak így tovább!

Maga a kezdés kicsit ismerős A marsiból: felnőtt férfi az űrben egyedül. Az egyetlen különbség az, hogy hősünk kómából ébred, nem emlékszik semmire, és a társai halottak. Ahogy haladunk a sztoriban, természetesen dr. Ryland Grace fokozatosan ráeszmél, mit is keres az űrhajón, illetve arra is, mi a feladata. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a történet két időszálon futott végig, mindig következetesen tértünk egyikből a másikba, nem vadállat módjára csapongva. Az egyik ilyen visszaemlékezés alkalmával tudjuk meg, egy Petrova nevű tudós felfedezte, Napunktól a Vénusz irányába egy különös infravörös fénnyel sugárzó ív jelent meg. Ennek a jelenségnek köszönhetően a Nap fokozatosan veszít fényerejéből, ami a Föld számára akár végzetesen is alakulhat... Innentől veszi kezdetét a kaland, aminek végső célja nem lehet más, mint a földi lét megmentése.

Ismét rengeteg tudást kapunk, egészen változatos témakörökből, érintjük többek között a fizikát, kémiát, és a csillagászatot is. Weir ismét kiváló tanárnak bizonyul (talán nem véletlen, hogy Ryland is az), minden tisztán és érthetően le van írva. Ez majd a történet folyamán lesz fontos, hiszen a felmerülő problémák, és az azokra talált megoldások nem hatnak légből kapott dolgoknak, gond nélkül befogadhatóak. (Egyik kedvencem: a taumőbák "evolúciója". Sikerül egy nitrogénnak ellenálló törzset kitenyészteni, de nem számolnak azzal, hogy más, nem kívánatos tulajdonság is kialakulhat náluk...) Csak osztani tudom azok véleményét, akik úgy tartják, hogy ha a különböző természettudományok ilyen módon lennének oktatva, sokkal több gyerkőc vetné bele magát lelkesebben a tanulásba. Egy dolog mellett nem szabad elmenni, az pedig Rocky, és vele egy idegen civilizáció beemelése a történetbe. A megjelenéséig sem unalmas a sztori, sőt, viszont vele az egész egy másik dimenzióba kerül, az élvezeti faktor az egekbe repül. Külön öröm, nem egy rossz szándékú űrlényt küldött Ryland útjába, bár tény, érdekes lett volna végigkövetni egy olyan felosztást is... Maga a különleges faj és kialakuló barátságuk a leghatásosabb ötletek, amiket idén olvastam.
Karakterei nem feltétlenül válnak majd mindenki szíve csücskévé (kivétel: Rocky <3), de itt nem is feltétlen ez a cél, mind tökéletesen illeszkednek a nagy egészbe. Ryland számomra végig semleges maradt, igaz tudós énjét jobban meg lehet szeretni, mint a civilt. A végén nőtt igazán nagyot a szememben, szuper csattanót kapott. :) Érdemes megemlíteni még Strattot, aki az egész küldetés sikeres létrejöttéért felel. Ő az a belevaló nőszemély, aki mindenen és mindenkin átgázolva igyekszik biztosítani, hogy a Föld mindenképpen megmeneküljön. Ehhez kapcsolódóan kíváncsi lennék, ha igazából is megtörténne egy hasonló vészhelyzet, képesek lennének a mai vezetők összefogni? A jelenlegi állapotokat figyelembe véve, nem vagyok ebben 100 %-ig biztos...
Majdnem kifelejtettem a legfontosabbat! Humornak most sincs híján a könyv, bizonyos részeknél egyenesen felnevettem, annyira meglovagolta Weir a helyzet komikumát. (Ajánlom tanulmányozásra azokat a részeket, ahol oroszok is vannak, ott mindig kifejezetten jót derültem.)

Egy szónak is száz a vége: ez a könyv zseniális lett. Nagyon nehéz róla úgy írni, hogy ne lőjünk le minden poént, remélem azért nekem sikerült. :) Kifejezetten ajánlom azoknak is, akik netán ódzkodnak a műfajtól, ez lehet számukra a "kapudrog", ami kedvet hoz a sci-fi további remekeihez. Nálam eddig az év könyve, teljesen azt kaptam, amit vártam (és amit beharangoztak...). :)

BenGa