[Értékelés] Mike Chen: Itt és most és aztán

 Nagyon kedvelem az időutazós történeteket, érdekel is a téma, rengeteg izgalmas kérdést, gondolatot hoz magával. (Persze volt olyan is, ami nem igazán nyerte el a tetszésem, lásd Musso Holnapját.) Ezért is vettem szívesen a kezembe Mike Chen első könyvét, mely Itt és most és aztán címen jelent meg idén Magyarországon. A könyvet a Metropolis Medianak köszönhetően olvashattam.

Metropolis Media, 2021, 322 oldal, puhatáblás

Chen gyerekkora óta ír, de csak 2019-ben kezdett el vele jobban foglalkozni. Műveiben a sci-fi csak háttérként funkcionál, sokkal inkább a család/barátság/emberi kapcsolatok kombójára koncentrál. Külföldön ezen kívül még két könyve jelent meg, remélhetőleg hamarosan hozzánk is eljutnak magyarul. :) 

Megszokott Galaktikás minőség, ezzel jellemezném a kiadást. Jó érzés kézbe venni, könnyű olvasás közben tartani, ennél többet nem is kívánhat egy lelkes könyvmoly. A borítón lévő grafika kifejezetten tetszetős, a színei is jól lettek megválasztva. Plusz pont, hogy a Pirossal ellentétben ez matt borítást kapott. Lássuk a beltartalmat: Kim az Időfelügyelet Ügynökség titkos ügynöke, aki egy balul sikerült küldetés után 1996-ban ragad. Megszegi a tizenegy-huszonhármas protokollt, és családot alapít, ami a későbbiekben elég nagy kalamajkát fog okozni. A mentőcsapat csak 18 évvel később jön érte, hogy visszavigye 2142-be, ahol már vár rá az ottani, igazi élete és a jegyese, Penny. Az eset után Kimet irodai munkára osztják be, itt észreveszi, hogy a lánya, Miranda élete nem a legmegfelelőbb irányba halad. Felveszi vele a kapcsolatot a jövőből, hogy leterelje erről az útról, de ezzel mind őt, mind magát hatalmas veszélybe sodorja... 

Chennek remek stílusa van, emiatt akár egy délután alatt el is olvasható a könyv. Jól használja fel az időutazás témáját, nincsen túlbonyolítva a dolog, bár az nem feltétlen mondható el, hogy teljesen eredeti ötletekkel operálna. Mondjuk kicsit nem értettem, hogy az emberi agy miért ne tudna két különböző kort is feldolgozni, bár valahol érthető, hogy valóban megterhelő lehet az a rengeteg információ, érzés... Amit hiányoltam még, hogy a történet során említett futurisztikus dolgok nem lettek rendesen bemutatva és kifejtve, maximum csak az időutazáshoz kapcsolódó fogalmak. Például szívesen olvastam volna az atmovonatról, elsőre érdekesnek hangzott. :) Engem nem zavart, hogy nem egy hard sci-fi a mű, szívesen merültem el a kibontakozó családi bonyodalmakban. Külön tetszett, hogy milyen aprólékosan mutatja be például a mérgező szülők témáját (Penny és híres szakács szüleinek kapcsolata),  vagy éppenséggel az apa-lánya kapcsolatot (Kim és Miranda). Ami feltűnhet az olvasónak, hogy bár a sztori rengeteg helyen vehetne rossz irányt (ami lássuk be, sokkal több izgalmat rejt magában, mint az állandó happy end), mégis mindig a megnyugtató végkifejlet felé haladunk. Valószínűleg írónk az életben is ennyire pozitív, így ez teljesen jól áll a könyvnek, végül én is mosolyogva fejeztem be.
Egy dolog viszont nagyon zavart a kiadással kapcsolatban: feltűnően sok elütés, baki volt benne, én speciel 12 darabot találtam. Ezekre azért illik jobban figyelni. :)

Aki egy könnyed kalandra vágyik ezeken a borongós napokon, az megtalálja a számításait ezzel a könyvvel. Nyugodt szívvel tudom ajánlani, korosztálytól függetlenül. :) Négy és fél üst az ötből.

BenGa