Köztünk élő mesehősök - Keiran Rowley: Hanyatlás (Az Elfeledettek Városa I.)

   Mindig érdeklődéssel olvasom azokat a műveket, amik régi történeteket dolgoznak fel, vagy azok szereplőit használják fel egy új világhoz. Egyik ilyen élményem a Vaják nyitó kötetének novelláival volt, Sapkowski kiválóan merített a különféle mesékből. Ennek megfelelően kíváncsian vettem kezembe Keiran Rowley első kötetét, mely az általunk ismert/kedvelt karaktereket New York nyüzsgő városába helyezte.

Főnix Könyvműhely, 2020, 214 oldal, puhatáblás (saját kép)

  Letisztult és elegáns borítót kapott a könyv, mely Tóth Zoltán munkáját dicséri. Érdemes megnézni az alkotásait, ezen az oldalon böngészhettek köztük. Ha egy boltban látnám, egyből megvenném, pedig nem vagyok az a fajta ember, aki kinézet alapján választ olvasmányt. Belül elvétve találkoztam csak egy-egy elütéssel, elírással, nem véletlenül ér aranyat egy jó szerkesztő. :)

  Az Elfeledettek Városa tulajdonképpen egy város a városban, ahová az európai háborút követően telepedtek a mesékből ismert lények. Száz éve élnek már így viszonylagos békében, mikor is egy kegyetlen gyilkosság borzolja fel a kedélyeket. Az ügyet Csizmás, a Kormányzat rendfenntartója próbálja megoldani, de nincs könnyű helyzetben. Ahogy egyre jobban belemerül a nyomozásba, úgy tárul fel előtte egy olyan összeesküvés, ami még akár az általuk csak Valóknak nevezett embereket is veszélybe sodorhatja...

  Rowley stílusa már az első oldalaktól kezdve megnyert magának, rendkívül hangulatosan nyitotta a művet. Szerencsére ez a kicsit komor, már-már noiros érzés az egész kötetre jellemző, élvezettel olvastam. Maga a cselekmény nincs agyonbonyolítva, kellemes tempóban halad a végkifejletig, ezalatt egyszer sem forgattam a szemem az unalomtól. Az író által megteremtett világ egészen jó ötletekkel dolgozik, személyes kedvenceim a Függöny, ami elrejti az Elfeledetteket a Valók elől, illetve A Kör, ahová a veszélyes mágiahasználókat zárták. Itt érdemes kitérnünk a mű kisebb hibái közül egyre. Arról a háborúról, ami az Elfeledetteket Amerikába kényszerítette nem tudunk meg érdemi információkat. Ha ez szándékos, akkor megkövetem magam később, de engem nagyon érdekelne ez a kis szelet a múltjukból. Rengeteg lehetőség van ebben a világban még, remélem Rowley nem lesz rest kihasználni ezeket. A befejezés miatt kicsit morcos voltam, egy ilyen függővég után nem szeretem, ha nem folytathatom egyből a történetet. ;D

  Szereplők szempontjából nézve a regény nagyjából rendben van, itt ütközik ki a másik apróbb hiba. Vegyük például Csizmást, akinek nagyon jól áll a skandináv krimik nyomozóihoz hasonló személyiség, viszont csak felszínesen ismerhetjük meg. Ez azért baj, mert az olvasó ezáltal nem érti, miért kötődött ennyire Goldiehoz, miért üti szíven annyira a lány későbbi halála. Számomra kis gondot okozott még a kandúr és Farkas kapcsolata, túl hamar lettek ellenségből barátok, valamiféle átmenet azért elfért volna a két véglet között. Persze a történtek alapján érthető, hogy végül egyesítették erőiket. Maga a főgonosz, a Tik-Tak Ember potenciális kedvencem lehet, ha a második részben a mostaninál jóval többet tudunk meg róla. Rengeteg Elfeledettet ismerhetünk meg, háttértörténetük számomra érdekes volt, jól át lettek ültetve a Valók világába. Viszont egy kérdés felmerült bennem, a klasszikus hercegnők miért lettek mind sztriptíztáncosok?

  Összességében elégedett vagyok, ismét egy remek történettel lettem gazdagabb. Az általam említett hibákat a későbbiekben könnyű lesz javítani, szerintem nem kell aggódni miattuk. Kiknek ajánlanám? Elsősorban az urban fantasy kedvelőinek, de azok is tehetnek vele egy próbát, akik nem vetik meg a megszokottnál kicsit sötétebb hangulatú műveket. Négy és fél üst az ötből!

Mint megszokhattátok, a magyar szerzőkkel igyekszem egy miniinterjút készíteni, ez most sem volt másképp.

Köcsky Rudolf, alias Keiran Rowley (A szerző által készített kép)

Miért éppen New Yorkot választottad a cselekmény helyszínéül?

Keiran Rowley: Az egyik, az egyszerűbb válasz szerint azért, mert megrögzött Amerika mániás vagyok, és azon belül is nagyon szeretem New York városát. A bonyolultabb válasz szerint azért, mert mindenképpen egy olyan környezetet szerettem volna a regényem helyszínéül, ahol egyébként nagyon sok fajta és típusú Való él együtt, így az Elfeledettek könnyebben maradhatnak észrevétlenek köztük… legalább egy kis időre.

Melyik a kedvenc meséd/gyerekkori történeted?

K.R.: Ez a legnehezebb kérdés, amit az utóbbi időben kaptam. Nagyon szeretem a meséket, a klasszikustól a modernig minden jöhet. Szinte bármikor képes vagyok elolvasni egy mesét, vagy megnézni egyet a tévében, és soha nem tudom megunni őket. Emlékszem viszont, hogy gyerekkoromban a Világszép nádszál kisasszony volt nagy hatással rám. Egy teljes hónapon keresztül minden este ezt a mesét kértem lefekvéshez. Anyukám végül megunta, és megvette nekem mesekazettán. A mai napig megvan, és meg nem válnék tőle soha.

Hány kötetet tervezel az Elfeledettekkel? Mikor jelenik meg a következő rész?

K.R.: Az eredetileg trilógiára tervezett történet a kiadómmal egyeztetve végül duológia lesz, vagyis a befejező rész érkezik. Reményeim szerint még idén eljut az olvasókhoz, de ehhez kicsit imádkoznom kell a papír isteneihez is.

Az összképhez mindenesetre hozzá tartozik, hogy a tarsolyomban akad még egy-két Elfeledett történet, amivel teljesebbé tehetném a regényem hőseiről alkotott képet, de hogy ezek végül milyen formában lesznek elérhetőek, az még a jövő zenéje. Addig is, néhány “rapid randi” a karaktereimmel már elérhető a moly.hu-n vagy a Facebookon.

A későbbiekben várhatunk tőled más zsánerbe tartozó művet is?

K.R.: Erre nem könnyű választ adni. Már egy ideje nagyon mozgatja a fantáziámat egy ifjúsági sci-fi/kaland regény ötlete, illetve egy weird regény váza is lapul a fiókomban. Ez természetesen nem jelenti egyből azt, hogy megjelenésre alkalmasak lesznek a kéziratok, ha elkészülnek. Fontosnak tartom tisztázni, hogy minden zsánernek megvannak a maga szabályai, az írói józan ész pedig azt mondatja velem, hogy bármennyire szeretem ezeket a típusú történeteket, egyáltalán nem biztos, hogy szerzői oldalról nekem valóak lesznek. Egyelőre mondjuk úgy, kísérletezni fogok velük. A megjelenés egy szép cél, de alapvetően azért írok, mert szeretek írni. Ha pedig az olvasóimmal sikerül valamiféle kapcsolatot kialakítanom a történeteimen keresztül, az a legnagyobb siker, amire szükségem lehet.

 

Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket a könyv iránt, a következő helyekről tudjátok beszerezni: Főnix Könyvműhely, Bookline, Libri, Líra.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.