Márciusi lemezajánló #5 - A hibák ellenére is király! | Evergrey: Live Before The Aftermath / Live In Gothenburg (AFM Records, 2022)

 

Ha megkérdeznék, melyik volt az elmúlt hónapban általam legtöbbet hallgatott előadó - legalábbis a Spotify monitora szerint -, akkor minden bizonnyal az Evergrey lenne a befutó. Mostanában egyre jobban rákattantam ugyanis a májusban új stúdióalbummal előrukkoló svéd progmetalosok all-time munkássgára, aminek behatóbb megismerésére ez a két hónappal ezelőtt napvilágot látott 2CD+BluRay formátumú kiadvány is tökéletes ugródeszka lehet a szűzfülű 'greyeseknek. Ahogy annak ilyenkor lennie kell, egyszerre válogattak frissebb nótákat és örökös koncertkedvenceket, valamint bújtatott kincseket is előhúztak a tarsolyból, a végeredmény pedig majd' két óra tömény, de végig rendkívül hangulatos és izmos megszólalású, remekül felépített addigi életmű-összegzés, ami a King of Errorsra utalva akár úgy is leírható lenne, hogy a hibái ellenére is király.

 

A 2020-ban, tehát könnyen kikövetkeztethető, hogy az első pandémiás hullám kellős közepén rögzített élő anyag legnagyobb előnye, hogy egy pillanatig sem érződik rajta a helyzet, amiben fogant. Egy maréknyi szerencsés rajongó, aki tényleg bejuthatott a bulira fizikai formában is, biztosan sokáig emlékezni fog a különleges alkalomra, akik pedig - ez többször említésre kerül - a fotelből, monitor előtt követték az eseményeket, most akár örök időkre a polcra helyezhetik Englund Mester és csapatának ezen buliját egyszerre két formátumban is. A csomagolás nem megbontható, mondhatni kötelező így (vagy esetleg tripla vinylen, akinek úgy szimpatikusabb, megvásárolni), ezért impozáns megjelenésén sajnos ront egy kicsit a bluray-kék külső és a korhatárt jelző óriási matrica, de komolyan ez a legnagyobb "probléma", ami felhozható a cuccal kapcsolatban. Ütős a dallista, jó a hangzás - mármint a végső keverés, azért a koncertsoundban vannak kisebb bibik - és habár egyvégtében tömény lehet a közel kétórányi dallamos, súlyos, elszállós progmetal egy-két helyen személyes sztorikkal tarkítva, az élvezeti értéke hatalmas és ez a lényeg.

Érezhetően voltak vokális segítségek, legalábbis ami Tom Englund mikrofonját illeti, időnként nem szól valami tökéletesen, ilyenkor pedig előbukkan az a bizonyos sampler, ami az eredeti CD-s soundról gondoskodik (aki hozzám hasonlóan úgy érzi, a Passing Through tényleg nem volt annyira live, annak mindenképp pacsi!), s habár ez nyilván bevett szokás, mert hát ilyen hosszú sorokat meg komplex témákat tényleg énekes legyen a talpán, aki ennyire intenzíven tud nyomni, csak hát a fülem van annyira éles, hogy simán kiszúrja, viszont komolyan úgy érzem, hogy kukacoskodom, ezért abba is hagyom, pláne hogy valamiképp ideje lenne már kikverednem a körmondatomból, haha...

Nyilván elfogult vagyok velük egy (nem is annyira) kicsit, hiszen eléggé meghatározóak voltak a számomra: az itt is erősen túlsúlyban lévő The Atlantic / The Storm Within / Hymns for the Broken albumtrió dalai durván befolyásolták a fémzenei ízlésemet, szóval ha van is olyan kvázi hiba, amire felkapja a fejét az ember, az nem olyan égbekiáltó, ezt belátom. Hangszeres játék szempontjából minden tökéletes, ezt a vonalat illetően szemernyi kifogásom sem lehet, sőt! Nagyon egyben van a banda, érezhető az összhang még úgy is, hogy tudjuk, azért itt is a Köteles Leander-féle munkamódszer dívik, aki viszont csupán erről a felvételről mindezt megmondaná, tényleg valami mentalista kéne, hogy legyen. Bivaly a megszólalás, már ami a CD-verziót illeti - lejátszó hiányában nálam a kék korong egyelőre kimaradt és csak a YouTube-ra feltöltött verzióból tudok ítélni, ott pedig inkább a képi világ miatt tartottam fontosnak végigcsekkolni a bulit. (Meg azért, hogy meggyőződjek róla, nem csak én hallottam másnak a Passing Throught. Valóban nem, kicsit playback-szaga van a dolognak...)

Amíg lelkesen várjuk az októberre meghirdetett budapesti bulit, előtte pedig az új stúdióalbumot, tökéletes kikapcsolódási lehetőség lehet a pont-hogy-még-friss, élő Evergrey-anyag és nem csak a rajongóknak. Remélhetőleg az Escape of the Phoenix több dala is bekerül majd az itteni programba, addig viszont lehet hajat rázni az olyan klasszikusokra, mint a Solitude Within, vagy éppen az elmúlt évek kiemelkedő sikerei - gondolok itt például a Weightlessre. Részemről bármikor szívesen elindítom, hadd lötyögjön el a háttérben, hiszen otthon inkább a CD-ken megjelent verziókat favorizálom, azért összességében nagyon is rendben van a kiadvány, törzsgárdásoknak garantáltan polcon a helye, kezdő hallgatóknak pedig ajánlott egy kis belehallgatás, hátha új kedvencet avatnak.

Tracklista:

1. A Silent Ark
2. Weightless
3. Distance
4. Passing Through
5. The Fire
6. Leave It Behind Us
7. Mark Of The Triangle
8. The Masterplan
9. Solitude Within
10. Black Undertow
11. My Allied Ocean
12. All I Have
13. The Grand Collapse
14. Recreation Day
15. A Touch Of Blessing
16. King Of Errors