Mire gondolt az író? - Philip K. Dick: Kamu RT.

A Kamu RT. kisregénynek indult: először 1964-ben jelent meg a Fantastic című tudományos-fantasztikus magazinban ,,A teleportálatlan ember" címen, két évvel később pedig puhatáblás kiadásban publikálta az Ace. 1965-ben kész volt a bővített verzió, azonban az Ace nem volt ezzel megelégedve, ezért csak az eredeti kisregényt jelentették meg. 1979-ben Dicknek sikerült rávennie akkori szerkesztőjét a Berkley-nél, hogy beleegyezzen a regény kiadásába a bővítéssel együtt. Azonban adódott egy kis probléma, pár oldal elveszett a kéziratból. Az író nem esett kétségbe, rövid idő alatt pótolta a hézagokat, és összefésülte az egészet egy viszonylagos egységgé. Ebben a formájában először 1983-ban ismerhette meg a nagyközönség, Dick halála után majd másfél évvel. Itt persze nem ér véget a történet, ugyanis 1984-ben Paul Williams, PKD hagyatékának irodalmi gondozója rátalált az átdolgozott és új címmel rendelkező regény gépiratára, melyet elküldött a Gollanznak. A hiányzó kéziratos oldalakat Dick örököseinek jóváhagyásával John Sladek pótolta, és abban az évben meg is jelent. 1985-ben aztán előkerültek a hiányzó oldalak a további kutatások során, így ez a kiadás már azokat is tartalmazza.

Agave Könyvek, 2022, 234 oldal, puhatáblás (saját kép)

Egy ilyen előélettel rendelkező könyvnél csak két opció lehetséges: elsöprő sikerű lesz, és a szerző legjobbjai között tartják számon, vagy a minősége igencsak megkérdőjelezhető, és a rajongók többsége sem tud majd vele mit kezdeni. Mind a hazai, mind a külföldi olvasók közepes körülire értékelték a művet, így jelen esetben az utóbbi állítás látszik igazolódni. Pedig szerintem maga a történet nem indul rosszul, hozza az általam eddig olvasott Dick regények hangulatát. 

A túlnépesedett Föld problémájára a Hoffman Ösvényei Konszern nagyszerű megoldást kínál, teleportálást a Bálnaszáj nevű bolygóra, ami a beszámolók alapján pompás otthonául szolgálhat bárkinek. Egyetlen bibi van csupán, csak odaút van, a szerkezettel nem lehetséges a visszatérés. Rachmael ben Applebaum (akinek cégét épp a HÖK tette tönkre korábban) észreveszi, hogy a már átkelt telepesekről szóló felvételek nem minden esetben tűnnek valósnak. Felfedezését megosztja a Kamu RT. vezetőjével, Matson Glazer-Holliday-jel, és elhatározza, hogy egy 18 évig tartó űrutazás után saját szemével akar meggyőződni arról, hogy az élet mégsem olyan a bolygón, mint állítják. Matsonnak azonban nincs ennyi ideje, vagyis inkább türelme, és magát egy szimpla telepesként kiadva indul el a Bálnaszájra, hogy lerántsa a leplet az igazságról.

Eddig a pontig teljesen normális, nem? Ez után viszont érezhető, hogy itt kezdődik az utólag hozzáadott rész, és ezzel együtt az olykor nehezen követhető, érthető cselekmény. Lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere, például egy valódi LSD trip leírása. Ez a rész azért is érdekes, mert PKD köztudottan gyakran fogyasztotta ezt a kábítószert, de függőjévé sose vált. Előkerül a párhuzamos világok/idősíkok elmélete, egy, az időutazással (?) összefüggésbe hozható speciális képesség, valamint Dick félelme attól, hogy újra létrejöhet egy olyan diktatúra, mint amilyen a náci Németországban volt. Persze azt igyekszik leszögezni szereplőin keresztül, hogy szerinte nem minden német rossz ember, és természetesen az amerikaiak között is vannak olyanok, akik nem a jó oldalán állnak.

Nekem a könyvvel a legnagyobb problémám az volt, hogy viszonylag sok dolog van benne felvezetve, azonban a későbbiekben egyáltalán nem kapunk rájuk választ, vagy lényegtelennek bizonyulnak. Ilyen volt például Abba, aki Rachmael hallucinációiban jelenik meg, és valamiféle bölcsnek tűnik, akik mindenre tudja a választ. Akárhogy töröm a fejem, nem tudok rájönni, hogy mi lehetett Dick célja a regénnyel, miért nem elégedett meg a kezdeti, valóban ígéretesen kezdődő kisregénnyel. Kicsit olyan érzésem volt, mint A lator evangéliumánál, bár azt is épp azért kedveltem igazán, mert elgondolkodtatott a második rész, és a történet lezárása. Az előzőek ellenére egy olvasásra mindenképpen ajánlom, érdekes kérdőjele PKD életművének. Három üst az ötből.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.