A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése

11/23/2023

Kettőt egy csapásra harmadik rész: Oppenheimer mindenütt

Amikor már mindenki elmondta a véleményét az Oppenheimerrel foglalkozó filmről és könyvről, itt az ideje, hogy csatlakozzak a partihoz (jó későn, ahogy mindig). Személy szerint én nagyon vártam mindkettőt, viszont nem tudtam, hogy melyikkel érdemes kezdeni. Utólag úgy gondolom, hogy talán jobb lett volna a könyvvel, hiszen Robert J. Sawyer műve kiváló felvezetője lehet a filmnek.


Az Oppenheimer alternatíva
2023, 436 oldal, Metropolis Media, saját kép (a 72-es trolin ülve)

9/22/2023

"Le kell menni kutyába!?" | Hobo Blues Band: Kopaszkutya - felfrissítve (GrundRecords, 2023)

(Jelenet a filmből, forrás: port.hu)

Bevallom őszintén, két évvel ezelőtt meglehetősen lesújtott Szomjas György filmrendező halála, ugyanis részben neki köszönhető, hogy egészen fiatalon (konkrétan kilenc évesen) azt a zenei világot választottam, ami idővel mindennapjaim szerves részévé vált: az 1993-ban kiadott CD hiányában (azt csak évekkel később sikerült beszerezni) a Kopaszkutya című film dalai gyakorlatilag hangról hangra ivódtak bele a szervezetembe. Egy rögtönzött bevásárlás alkalmával ugyanis a DVD-filmek között böngészve megakadt a szemem egy borítón: néhány hosszú hajú fickó egy sintértelepnek látszó hely félreeső részén körülvesz egy talán még náluk is szakadtabb ebet. Akkor és ott semmit nem tudtam volna találni, ami menőbb lehet és ez még jó sokáig nem is változott. (Szülői felügyelet nélkül nézni egy olyan filmet, amiben néhány - enyhén szólva - alulöltözött hölgy is szerepel, pedig talán még az első találkozásnál is maradandóbb élmény lehet ennyi idősen.)

11/05/2022

Értem én a tréfát, csak nem szeretem... | Weird: The Al Yankovic Story-filmkritika


“Weird” Al Yankovic az a művész (talán ez a legmegfelelőbb kifejezés arra a tevékenységre, amit csinál), akit hazánkban méltatlan módon nem ismernek. Vagy legalábbis nem eléggé. Amerikában azonban nemesült már akkora intézménnyé a neve és övezik akkora legendák - na meg persze rajongás -, hogy több, mint négy évtizedes karrierje megérjen egy Bohém Rapszódia-kaliberű életrajzi filmet. No persze nem a filmszínházakba, csak egy online streaming felületre, de mióta bejelentették a Daniel Radcliffe főszereplésével készült és több ismert sztárt is felvonultató, közel két órás alkotást, érezhetően nagy volt iránta az érdeklődés, a komplett stúdióalbummal 2014-ben előrukkolt figurával is több sajtóorgánum meg webes felület foglalkozott - mondhatjuk, hogy újra visszakerült a reflektorfénybe. Mivel kifejezetten nagy rajongója vagyok a tevékenységének és nagyon kedvelem nem csak a paródiáit, de saját dalait és különleges hangulatú élő koncertjeit is, ráadásul mindig, mindent elolvasok róla (pár éve az életrajzi könyve is a kezeim közé került), nyilván felcsigázott a dolog, noha azt már az előzetes alapján is tudtam, hogy eléggé hasonlóra kell számítani majd, mint a Freddie Mercury-mozi esetében, ami valljuk be, nem mindig hitelesen festette meg a valóságot.