40 éves a legendás rockopera: István, a király

(Felújított hangzású dupla CD-n, 48 oldalnyi kísérőfüzettel jelent meg a Szörényi-Bródy szerzőpáros alapműve.)

(A jubileumhoz méltó, dupla CD-s újrakiadás. Szerzői fotó.)

„Koppány történelmi értelemben unalmas, mert szavai, dala, magatartása visszafelé húz. István, a király láttán nem kell sírni. Akkor kellene, ha nem értenénk meg István hitét és üzenetét.” – Erdős Péter

Eredetileg filmnek készült, aztán fél hónap leforgása alatt fél tucat színházi előadás, két hónappal később pedig nagylemez lett belőle. Negyven évvel ezelőtti bemutatója óta kitörölhetetlen értékünk a Szörényi-Bródy szerzőpáros által jegyzett, első igazi – nagy sikereket elért – magyar rockopera, az István, a király. Ennyi idő alatt számtalan feldolgozása született, megjárta a sevillai expo színpadát is, a harmincas évforduló alkalmából pedig Alföldi Róbert alakítgatta át saját elképzelései szerint. 2015-ben, a szerzők előtt tisztelegve egy igazán különleges, koncertszínházi verzióban mutatták be. Ebben a hevenyészett, de mégis hatalmas rajongással és tisztelettel megírt cikkben az 1983-as ősbemutatón és nagylemezen, valamint az egy évvel későbbi filmen keresztül szeretnék megemlékezni a méltán klasszikusnak nevezhető műről. Az apropót elsősorban az adta, hogy a kerek évforduló előtt tisztelegve - a hozzá méltó köntösben és megszólalással - újból elérhetővé vált a rockopera két CD-n, a GrundRecords jóvoltából.

Értem én a tréfát, csak nem szeretem... | Weird: The Al Yankovic Story-filmkritika

“Weird” Al Yankovic az a művész (talán ez a legmegfelelőbb kifejezés arra a tevékenységre, amit csinál), akit hazánkban méltatlan módon nem ismernek. Vagy legalábbis nem eléggé. Amerikában azonban nemesült már akkora intézménnyé a neve és övezik akkora legendák - na meg persze rajongás -, hogy több, mint négy évtizedes karrierje megérjen egy Bohém Rapszódia-kaliberű életrajzi filmet. No persze nem a filmszínházakba, csak egy online streaming felületre, de mióta bejelentették a Daniel Radcliffe főszereplésével készült és több ismert sztárt is felvonultató, közel két órás alkotást, érezhetően nagy volt iránta az érdeklődés, a komplett stúdióalbummal 2014-ben előrukkolt figurával is több sajtóorgánum meg webes felület foglalkozott - mondhatjuk, hogy újra visszakerült a reflektorfénybe. Mivel kifejezetten nagy rajongója vagyok a tevékenységének és nagyon kedvelem nem csak a paródiáit, de saját dalait és különleges hangulatú élő koncertjeit is, ráadásul mindig, mindent elolvasok róla (pár éve az életrajzi könyve is a kezeim közé került), nyilván felcsigázott a dolog, noha azt már az előzetes alapján is tudtam, hogy eléggé hasonlóra kell számítani majd, mint a Freddie Mercury-mozi esetében, ami valljuk be, nem mindig hitelesen festette meg a valóságot.