A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése

11/23/2023

Kettőt egy csapásra harmadik rész: Oppenheimer mindenütt

Amikor már mindenki elmondta a véleményét az Oppenheimerrel foglalkozó filmről és könyvről, itt az ideje, hogy csatlakozzak a partihoz (jó későn, ahogy mindig). Személy szerint én nagyon vártam mindkettőt, viszont nem tudtam, hogy melyikkel érdemes kezdeni. Utólag úgy gondolom, hogy talán jobb lett volna a könyvvel, hiszen Robert J. Sawyer műve kiváló felvezetője lehet a filmnek.


Az Oppenheimer alternatíva
2023, 436 oldal, Metropolis Media, saját kép (a 72-es trolin ülve)

9/13/2023

Kettőt egy csapásra második etap, avagy ígéretes hazai szerzők a láthatáron!

A szünet alatt természetesen nem hagytam fel az olvasással, viszonylag sok könyvet sikerült befejeznem. A következőkben két olyan hazai író művét szeretném bemutatni, akikről úgy gondolom, ígéretes jövő elé néznek, amennyiben kiaknázzák a lehetőségeiket. A fantasy és a horror rajongók most nagyon figyeljenek, legfőképp nekik lehet érdekes a bejegyzés, de a magyar szerzők kedvelőinek is érdemes lesz vetni rá egy pillantást. :) Érdemes kiemelni, hogy mindkettő történet kis hazánkban játszódik, ami miatt nálam plusz piros pöttyel indítottak, kicsit unom már, hogy Amerikában képzelnek el minden sztori. :)

Szarvassy László - Főnix
2023, Főnix Astra, 424 oldal, puhatáblás (saját kép)

9/06/2023

Felemelkedés - pszichózisnak minősített kozmikus (rém)történet


 Az Üsttel való kollaborációm első állomása Nicholas Binge Felemelkedés (Ascension) c. regénye. Magyarországon, talán mint az egyik legvártabb sci-fi könyv, idén jelent meg az Agave Könyvek gondozásában.

Hosszú ideig tartott, amíg elolvastam a könyvet, mintha én magam is a gigászi méretű hegyet másztam volna meg, ami a semmiből jelent meg a Csendes-óceán egy pontján. Az utazás, és az olvasásélmény is, távoli, csak körvonalakban maradt meg: felvillanó színek, elejtett részletek, hangok, időnként pedig emlékfoszlányokként előtűnő, tomboló hóvihar formájában. A konkrét részletek azonban, mintha csak egy ADHD-trip lett volna, elvesztek. Valahogy… ott maradtak a hegyen.

Harold gyermekkora óta különc, különleges képességű fiú, akiből felnőtt korában orvos, majd a hivatását később hátra hagyó, a világot járó, annak különös jelenségei után kutató tudós lesz.
Maga a regény Harold unokahúgának, Harrietnek küldött leveleiből áll, amiket a főhős halála után testvérei könyvbe rendeztek és kiadtak. A leveleken keresztül ismerjük meg Harold múltját, a hegyre vezető expedíció részleteit, majd annak végkimenetelét. A főhős azonban nem kerül közelebb hozzánk; karaktere számomra végig egysíkú maradt, mint egy lenyomat, egy kép, elfeledett cikk egy megsárgult régi újság lapjain.

Binge egy óriási, az emberiség létezésével kapcsolatos ismereteinket alapjaiban megrengető utazásra invitál bennünket, és mi azzal a reménnyel kelünk útra, vállalva a kihívásokat, hogy az utolsó laphoz, a hegy tetejére érve, elnyerjük fáradozásainkért méltó jutalmunkat, és magyarázatot kapunk a történtekre: egy, a regény koncepciójához méltó befejezést.

Így indulunk útnak, mi, az olvasók, Harold, a főhősünk, és egy csapat válogatott tudós, szakmájuk krémje, a világ különböző országaiból, hogy megfejtsük együtt a hegy titkát. Ahogy haladunk egyre magasabbra, az Everest c. filmet megidéző képi megjelenítések, a hóvihar, fagy, alaptáborok közé lassan bekúsznak a titkok, Harold emlékei volt feleségéről, akit évek óta nem látott, és akivel pont a hegyen találkoznak ismét (csakhogy a nő, Naoko, kissé zavart állapotban van), mellettük személyes vívódások, élettörténetek elevenednek meg, és így tudunk meg egyre többet Haroldról, eltitkolt családjáról, gyermekéről. Ennek ellenére, Harold nem került hozzám közelebb, sőt, igazából egyik szereplő sem tudott maradandó nyomot hagyni bennem, így amikor az első tragédia bekövetkezik, és valaki az életét veszti a hegyen, nem is rendültem meg különösebben.
Naoko karaktere és Santié, az örökbefogadott gyermeké azonban még a mai napig fel-fel bukkan az emlékeim között, mint egy necuke, és őrzöm a róluk szóló részeket. Az ő képükkel zárul a könyv, valami csodálatosan emberit megfogalmazva, a természetfeletti kalandok, küzdelmek után. Mert ahogy egyre távolodunk az alaptábortól, úgy bontakozik ki a kozmikus rettenet, és olvadnak egymásba a dimenziók, zavarodik meg az idő, majd bukkannak fel a gyilkos indulattól fűtött torz lények, hogy véget vessenek az expedíciónak. Így haladunk a csúcs, a végső reveláció felé; ám amit ott találunk, bár várható, bár sejthető és érthető, magához az úthoz képest összecsapottnak tűnik. Első olvasatra. Jobban belegondolva,  bizonyos részeket újraolvasva, megértjük az összefüggéseket, és azt a kissé spirituális üzenetet, hogy az út maga (vele az ott hátrahagyott lenyomataink) legalább annyira fontos, mint a megérkezés. Mégis, a hatalmas előkészítést követően joggal érezheti magát becsapottnak az olvasó, mint ahogy a könyvbéli karakterekben is felmerülnek kérdések.

Az olvasást követően hosszú napokig gondolkodtam a könyvön, és próbáltam helyre tenni magamban a történetet. De nem fogadtam el azt az érzést, hogy ez így egyáltalán nem volt a helyén. Valami tényleg nem stimmelt, de ennek így kellett lennie, mert az ilyen utazásoknak pont ez az értelme. És amikor visszagondolok a történetre, a téridő egy bizonyos pontján én is újra ott vagyok, érzem a hideget, a dimenziók áthajlása által alkotott természetfeletti közelségét, a baljósan kavargó hóvihar mögött rejtőző elkerülhetetlent. És a köztük megbújó igaz emberi értékeket.

A könyv nem tökéletes, vannak részek, ahol komolyan elgondolkodtam, például, a tudósok párbeszédén az örökítőanyaggal kapcsolatban, mert ezt „illik tudni” az ő köreikben, vagy az expedíció valódi célja is, amikor fény derül rá, annyira olcsónak hat (amúgy mégis, szomorúan mondhatom, jellemzi a ma emberét), ám összességében megérte. Megérte megmászni azt a hegyet. Én már értem, hogy miért.

Négy és fél üst az ötből.

7/01/2023

Az anyaságról, úgy mindenkinek - Jessamine Chan: Jó anyák iskolája

Amióta újra aktívan olvasok, minden évben találok egy olyan disztópiát, amin aztán hosszú ideig kattog az agyam és nem tudom elengedni. Úgy néz ki, hogy idén ez a mű Jessamine Chantől a Jó anyák iskolája lesz. Még június elején olvastam a kötetet, de csak most ülepedett le annyira, hogy rendes értékelést tudjak róla írni. Az amerikai írónő debütálása több jelölést kapott mint legjobb első regény; Barack Obama kedvenc könyveinek a listáján is helyet kapott. Nálunk a 21. Század Kiadó Kult könyvek sorozatában jelent meg, a tőlük megszokott minőségi kiadásban.

Jó anyák iskolája
368 oldal, 2023, 21. Század Kiadó, keménytáblás (saját kép)

6/05/2023

Kannibálos slasher horror teljes pompájában - Jack Ketchum: Holt idény

Sokak örömére az Agave folytatja Ketchum életművének kiadását, idén a Dead River trilógia első része, a Holt idény jelent meg. Eredetileg 1980-ban látott napvilágot a regény, de abban az időben csak erősen megcsonkítva (haha) kerülhetett a nagyközönség elé a benne leírt brutális jelenetek miatt. Ma már semmi sem akadályoz meg minket a teljes történet megismerésében, maximum az ingerküszöbünk alacsonysága. (Avagy, ha tudod, hogy nem bírod az ilyen műveket, bele se kezdj. De tényleg. Nem menő utána különböző felületeken lepontozni, az értékelést úgy kezdve, hogy ,,Tudtam, hogy nem fogom bírni! :D".)

Jack Ketchum: Holt Idény
2023, Agave Könyvek, 224 oldal, puhatáblás (saját kép)

3/11/2023

Akár ilyen is lehetett volna a hazánk - Kondor Vilmos: Második Magyar Köztársaság

Tavaly új regénnyel jelentkezett Kondor Vilmos, akinek személyét a mai napig csak kérdések lengik körül. A Második Magyar Köztársaságban eljátszott a gondolattal, milyen is lett volna, ha hazánk a II. világháborúban különbékét köt a szövetségesekkel. A történet során egy ismerős, mégis idegen Budapest tárul fel előttünk, ahol a kommunisták és nyilasok helyett kikötői csempészbandák és jampecok vannak. Érdekesség, hogy ezt a könyvét már az Open Books jelentette meg (korábban a Libri tudhatta szerzői között), így várhatóan a jövőben érdemes lesz figyelni a kiadót. A megszokott minőséget kapjuk, esetleg valami újat? Az értékelésből kiderül.

2022, 580 oldal, Open Books, puhafedeles (saját kép)

6/30/2022

Mese a kegyetlen világról és a benne élő lényekről - Moskát Anita: Irha és bőr

Június végére elkapott az érzés, hogy az elmúlt két hónapban túl sok könyvet olvastam muszájból. Ez rányomta a bélyegét alapvetően az olvasáshoz való hozzáállásomra, illetve az értékeléseimre is kihatott. Egyes köteteknél inkább írtam egy semmitmondó, lelketlen (vagy nem túl őszinte) értékelést, csak legyek már túl rajta. Kellemetlen érzés, de úgy érzem, könnyen megtalálható rá a gyógyír. Fogtam magam, és egy olyan szerzőtől választottam, akiről biztosan tudtam, hogy nem fog csalódást okozni. Moskát Anita harmadik regénye, az Irha és bőr 2019-ben jelent meg, 2020-ban elnyerte a Zsoldos Péter-díjat, 2021-ben pedig már a kötet második kiadását vehették kezükbe az olvasók.

Moskát Anita: Irha és bőr
GABO, 2021, 608 oldal, puhatáblás (saját kép)

5/09/2022

Ismerd meg a Vöröskeresztet! - Dömötör László: A Hold hősei

    A mai napon rendhagyó módon egy ifjúsági regény kerül az üstbe. Dömötör László egy jövőben játszódó, kalandos történeten keresztül igyekszik megismertetni a fiatalokkal a Vöröskeresztet, annak fontosságát és értékrendszerét.

Dömötör László: A Hold hősei
Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezete, 2022, 198 oldal, puhatáblás (saját kép)

5/03/2022

2022. március-április összegzése BenGa részéről

   A tavasz első két hónapja seperc alatt eltelt, így eljött az összegzés ideje. Volt itt minden, mint a búcsúban: krimi, sci-fi, fantasy, játékkönyv... Nagyobb részükről poszt is készült, azok linkjét majd a kép alatt megtaláljátok, a rövidebb ismertetőket pedig bemásolom. :)

március-április olvasmányai

1/28/2022

Variációk túlélésre - Alexander B. Hackman: Az utolsó huszonhét - Fedőneve: "Die Katze"

  A világvége mindig izgalmas dolog tud lenni könyv formájában, ha az adott szerző kellő fantáziával van megáldva és jó ötletekkel dolgozik. Az író és a kiadó jóvoltából - amit ezúton is köszönök - lehetőségem volt rá, hogy megtudjam, Alexander B. Hackman, alias Bánki Attila miként képzeli el az utolsó napokat, heteket. Egyet bizton állíthatok a majdani kedves olvasónak, unatkozni semmiképp nem fog.

Az utolsó 27 fizikai kiadása
Mogul Kiadó, 2021, 450 oldal, puhatáblás