Az 'Oumuamua-ról csak akkor szereztem tudomást, amikor ennek a könyvnek a megjelenését bejelentették, a fülszöveg pedig egyből felkeltette az érdeklődésemet, így nem volt kérdés, hogy beszerzem a kötetet.
Elsőre mit várna az ember egy ilyen írástól? Csupa száraz tényt és adatot, amik mellett szerencsés esetben nem kell folyton guglizni, mert a lábjegyzetek kielégítő magyarázatot adnak. Ehhez képest egy jól felépített, a témában nem túl jártas ember számára is érthető, olvasmányos fejtegetést kapunk.
A könyv elején megismerkedhetünk az objektum észlelésének körülményeivel, utána pedig a szerző életútjába nyerhetünk betekintést, ami magyarázatot ad arra is, hogyan jutott el a mai életfelfogásához, gondolkodásmódjához. Innentől jön az izgalmas rész: miért érdemes úgy tekinteni az 'Oumuamuára, mint egy földön kívüli civilizáció 'valamijére'? Ugyanis a mai napig nem tisztázott kérdés, hogy mi is volt pontosan a 2017. októberében feltűnő tárgy. Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt az olvasás során: a tudósok nagyobb része teljesen elzárkózik attól a lehetőségtől, hogy nem mi vagyunk az egyetlen intelligens, fejlett civilizáció a világegyetemben. Loeb remekül levezeti, hogy ez miért veszélyes, miért vetheti vissza akár évtizedekkel az űrkutatást. Bevallom, nekem ez teljesen új információ volt, ezek szerint gyermekien naiv voltam, amikor azt hittem, hogy nyitottak az ilyen kérdésekben a tudósok/kutatók. Ehhez képest kiderül, hogy olyan dolgokra boldogan dobálják a pénzt, aminek még véletlenül sincs bizonyítottsága, ellenben nem mernek kockáztatni akkor, amikor lenne valamiféle kapaszkodó.
Ennek fényében nem csodálkozom, hogy remek kis vitákat generál a téma, én is rengeteg potenciált látok benne. Az író meggyőzően tálalja gondolatmenetét, hogy az 'Oumuamua miért nem lehet se üstökös, se meteor, illetve mit/miket eredményezhet, ha abból indulunk ki, hogy ez egy másik faj által került a látóterünkbe. Azt nem árt tudni, hogy Loeb édesanyja révén a filozófiát is kedvelte, így ilyen jellegű kitérések is vannak a könyvben, emellett pedig élete egyes szakaszaiba is visszatekint a feltételezés levezetése során. Egy dolgot nagyon furcsállottam: Loeb úgy gondolja, a valóságtól elrugaszkodott tudományos-fantasztikus művek (is) gátolják azt, hogy többen kutassák egy földön kívüli civilizáció lehetőségét. Én nem hiszem, hogy az ilyen jellegű könyvek bármiféle hatással lehetnének magára a kutatásokra. A nagyobb probléma a tudományos arroganciában keresendő, amit a könyvben is említ: egyesek nem képesek a saját tézisüknél tovább haladni, ezzel pedig megakasztanak mindent és mindenkit, akik nem hasonlóan gondolkoznak. Szerintem ilyen emberekre a saját életünkben is találunk bőven példát... Abban viszont biztos vagyok, hogy a krimi műfaját szeretheti, hiszen szerinte "A tudomány olyan, akár egy detektívregény...", itt is a meglévő bizonyítékokból kell következtetnünk a nagy egészre.
A szöveget ábrák, felvételek teszik érdekesebbé, ebben találtam a könyv egyetlen gyengéjét: hiba volt ezeket fekete-fehér képekként elhelyezni, egy-kettő túl sötétre sikeredett, nem lehet rendesen tanulmányozni. Összességében egy olyan művet kapunk, melynek megszületése nem volt hiábavaló, ilyenekre van szükség, ha közelebb akarjuk hozni a hétköznapi emberekhez ezeket a témákat. Nálam elérte a célját, ezentúl jobban fogok figyelni az űrkutatásra. :)
BenGa
