Eddig sajnos úgy tűnik, hogy a hazai szerzők idén megjelentetett könyvei nem hozzák a korábban megkezdett sorozatok minőségi folytatását. Előzőleg A Hold hősei második része okozott csalódást, most pedig az Áttűnő világok következő etapja váltotta ki a szomorúság érzését. Ha korábban még nem hallottatok Gitte trilógiájáról, ebben a bejegyzésben kicsit felzárkózhattok.
Úgy gondolom itt az ideje annak, hogy a blogon a szépirodalom nagyobb helyet kapjon, szem előtt tartva azt, hogy hazánk íróitól is gyakran mutassak be egy-egy művet. A sort Pál Dániel Levente 2017-ben megjelent novelláskötete nyitja. Az Úr nyolcadik kerülete nem csak annak okán kezdett el érdekelni, mert magam is a kerület lakója vagyok. Nagyon kíváncsi voltam, más milyennek látja ezt a városrészt, mik a tapasztalatai a környékről. A szerző költő és prózaíró, eddig összesen hét könyve jelent meg. A weblapján található bio-ból
kiderül, hogy igen aktív alakja a magyar kulturális életnek, 2016 óta a
Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja, számos szervezet tagja. Ezúton is
köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával, és biztosított számomra egy
példányt a műből.
A szünet alatt természetesen nem hagytam fel az olvasással, viszonylag sok könyvet sikerült befejeznem. A következőkben két olyan hazai író művét szeretném bemutatni, akikről úgy gondolom, ígéretes jövő elé néznek, amennyiben kiaknázzák a lehetőségeiket. A fantasy és a horror rajongók most nagyon figyeljenek, legfőképp nekik lehet érdekes a bejegyzés, de a magyar szerzők kedvelőinek is érdemes lesz vetni rá egy pillantást. :) Érdemes kiemelni, hogy mindkettő történet kis hazánkban játszódik, ami miatt nálam plusz piros pöttyel indítottak, kicsit unom már, hogy Amerikában képzelnek el minden sztori. :)
2023 úgy tűnik, hogy hazai fronton igencsak termékeny év lesz, legyen szó akár ismert, vagy csak kisebb rajongótáborral rendelkező íróról. Ebben a bejegyzésemben két kisregény folytatását szeretném Nektek bemutatni, melyek korábban ilyen-olyan okok miatt a szívemhez nőttek. Kezdésnek jöjjön Stian Skaldtól A nemszületett, ami az Avalantia-krónikák harmadik története. Érdekesség, hogy ez már az Underground Kiadó támogatásával jelent meg.
Ferenc K. Zoltán harmadik regényének helyszínéül a 19.
század végi Amerikát választotta. Történetében Corpus Christibe kalauzol el
minket, ahol épp, hogy kilábaltak a polgárháború okozta sokkból, máris újabb,
megmagyarázhatatlan esetekkel kell szembenézniük. Ismeretlenek az éj leple
alatt brutális módon meggyilkolják a helyi papokat; a ministráns fiúkat és az
apácákat pedig elrabolják. Wratiszlaw Arisztid a magyar származású seriff és
alkalmi csapata indul az eltűntek felkutatására. Küldetésüket nem csak a
közöttük feszülő ellentétetek, hanem a megelevenedő bibliai történetek
nehezítik.
Fedina
Lídia egyike a még ma is aktívan alkotó női SF szerzőinknek. 2016-ban jelent
meg a Virokalipszis című műve, ami egy évvel később a Zsoldos Péter-díj második
helyezettje lett. A Facebook Női SF csoportjában
„futottunk össze” (aminek nem mellesleg ő az alapítója), és megkért, hogy írjak
a könyvéről. Természetesen elvállaltam a felkérést, hiszen a fülszöveg
kellőképpen felkeltette az érdeklődésemet. Plusz hajtott a kíváncsiság: milyen
volt a hazai science fiction a 2010-es években?
Idén
újabb hazai szerzővel erősített a Fumax Kiadó. Benyák Zoltán neve sokak számára
ismerős lehet, ő írta többek közt A nagy illúziót és a Féktelen történet
ifjúsági fantasy sorozatot is. A trilógiának szánt Requiem első részében
Paradiso városába kalauzol el minket, ahol az ezredforduló közeledtével érdekes
események láncolata veszi kezdetét. Nagyon vártam a kötet megjelenését, mert
bár még nem olvastam Benyák úr egyik történetét sem, valószínűleg nem
véletlenül jelent meg a Fumax égisze alatt az Egy különös tavasz emlékezete.
Töredelmesen bevallom, a szerzőtől eddig több könyvet is olvastam már (lírát, prózát egyaránt), de valahogy nem éreztem azt, hogy írásai rezonálnának a világommal. 2019-ben megjelent, Fehér farkas című kötetének novellái egy érett, beérkezett prózaíró képét rajzolták meg a fejemben, a történetek mindegyike különleges, eltérő hangulatú és stílusú lett, ezért szívesen kerítettem sorra első kispróza-válogatását, a Vonalkódot is. Akadt benne egy-két olyan írás, ami hellyel-közzel megfogott, de a költőként indult Tóth Krisztina kezdő lépései az epika terén viszonylag hosszú időre elvették a kedvemet attól, hogy “be merjem vállalni” másik hasonló jellegű művét. Valahogy a versei sem állnak közel hozzám, a gyerekeknek szóló költeményekről nem is beszélve, viszont a nemrégiben megjelent, négy év (2017-2021) újabb prózatermését összegyűjtő Ahonnan látni az eget felkeltette az érdeklődésemet és félredobva az előítéleteket álltam neki az ismerkedésnek. Viszonyom az írónővel továbbra is felemás, de ezek a szövegek azért egy fokkal jobban tetszettek, mint az egy évvel korábban olvasott vonalasok.
Koncz Mars János neve nem
csak a Marsbook Kiadónál betöltött szerepe kapcsán lehet ismerős, emellett
íróként is tevékenykedik. Eddig öt műve jelent meg, a Humán kvartett 2022-ben
látott napvilágot. A négy kisregényt tartalmazó kötet a science-fiction
keretein belül olyan kérdésekre keresi a választ, amik bennünk is
felmerülhetnek, ha nyitott szemmel járunk a világban. A történetek egymástól
függetlenek, térben és időben más-más világokba nyújtanak betekintést. Lássuk, hogy mit tud nekünk nyújtani!
“Meddig tart a gyerekkor? Miért tart örökké, és
utána még legalább egy nyáron át?” - teszi fel a kérdést Hartay Csaba legújabb
novelláskötetének narrátora az első, Még egy nyár című kis írásban,
aminél frappánsabb bevezetőt el sem tudnék képzelni ehhez a könyvhöz. A
Viharsarki Kattintós elnevezésű Facebook-oldal első számú szellemi motorja
közel öt évvel a Turbo - Rajongók voltunk megjelenését követően újra az
1980-as, '90-es évek Magyarországába ugrik fejest, méghozzá ismét kiváló eredménnyel.
Szollár Bence neve ismerősen csenghet, amennyiben figyelemmel kísérjük a kisebb hazai írókat is. Első kötete 2019-ben jelent meg Frontláz címmel, ez forgatókönyveket tartalmazott. Második és harmadik könyve (Egy szál rózsa, Az emelet és más horrornovellák) egyaránt tavaly jelent meg, mindkettő a horror szerelmeseit célozta meg novelláival. Elég hamar lelkes rajongótáborra tett szert Bence, gondolom részben nekik is kedvezve idén sem hagyta őket olvasmány nélkül. A Talentum House kiadásában megjelent Otthagyod a fogad az első regénye, melyben a krimit ötvözte a tőle megszokott horrorisztikus elemekkel. Elmondása szerint két hét alatt írta meg, de végül fél évig a fiókja mélyén pihentette. Mivel korábban volt már volt szerencsém a fiatalember műveihez, kíváncsi voltam, hogy mit sikerült összehoznia ilyen csekély idő alatt.
Mivel van ennek a
kívül-belül kemény kötésű antolgóiának egy előszava, melyben Cserna-Szabó
András szerkesztő tökéletesen kifejti az egész apropóját és születéseinek
körülményeit is részletesen taglalja, én most eltekintenék a spoilerektől és
csak a legfontosabbakat emelném ki. Három évvel ezelőtt fogalmazódott meg a
szentesi Bukowskiban (copyright by Bödőcs Tibor), hogy vajon kortárs íróink,
költőink, műfordítóink, stb. hogyan vélekednek a metal műfajról. Lehetett is
írni mindenféle műfajú szöveget aztán, egyetlen kitétellel: próza legyen, de
hogy ezen belül lemezkritika, elbeszélés, naplórészlet születik-e, az abszolút
a szerző dolga. Huszonegy különböző ember, huszonegy különböző zenekar (van
köztük fiktív is) huszonegy dalát választotta ki, hogy papírra vesse a
fémzenével kapcsolatos érzéseit, emlékeit vagy éppenséggel kiváló
asszociációkkal hozzon össze popkulturális mérföldköveket, tisztán saját
érzései szerint. A közelmúltban megjelent, 300 oldalas kötetben ezeket
olvashatjuk összegyűjtve. Minden további a hajtás után, illetve Cserna-Szabó
kifejezetten hangulatos írásában!
A huszonegy tétel kiváló
időutazás a heavy metal alapjaitól napjainkig, konkrétan a kettes Black Sabbath
album Planet Caravanjétől a Korn Start The Healingjéig és addig a
Dream Widowig, ami ugyebár a Foo Fighters-főnök Dave Grohl speciális egotripje.
Közben pedig ott van a Maiden, a Metallica, a Nine Inch Nails, Marilyn Manson,
az Ossian, a Sepultura, de még a The Cult is, szóval egy csomó teljesen és
kevésbé nyilvánvaló választás, noha végigböngészve a tracklistet, nem mind
tisztán metal. (A The Cult például kifejezetten nem, de én nagyon örülök nekik,
mert egyik titkos kedvencem a zenekar.) A szerzők között pedig ugyanannyira
találunk újságírót, költőt és kortárs írónőt, mint zenészéletrajzok
szerkesztőjét, fordítóját, a felhozatal a dalsorrendhez hasonlóan eléggé
változatos.
A baj az, hogy
gyakorlatilag mindegyik novelláról/esszéről/kritikáról, stb. tudnék egy laza
fél oldalt írni (különösen a Kárpáti Gábor Csaba által elkövetett Iron Maiden
vonatkozásúról, ami abszolút csúcspont), de akkor senki nem olvasná végig a
bejegyzést. Különösebben kiemelni sem merem a szerintem tényleg legjobbakat,
mert akkor meg részrehajlással lehetnék vádolható egyesekkel szemben. Ami a
lényeg és ezer százalék, hogy függetlenül zenei meg irodalmi ízléstől is, ezt a
válogatást bárkinek jó szívvel tudom ajánlani, akit érdekel, hol tart a hazai
kortárs irodalom 2023-ban. Biztos vagyok benne, hogy ha elvonatkoztatunk is a
muzikális oldaltól, a szerzők névsorát látva mindenki talál olyat magának,
akihez tud kapcsolódni. Én például nagyon nem kedvelem Szentesi Évát -
elsősorban az öncélúan explicit stílusa miatt -, de a November Rainhez
írt szövegének ötletét tudom értékelni. Akárcsak a Puskás Panni által elkövetett
Ossianosat, ami garantáltan megdobogtatja majd a legendás 2000-es, debreceni
koncertet kedvelők szívét. De hogy milyen az, amikor a Vasszűz tagjai Indiana
Jones-t és Leslie L. Lawrence-t megszégyenítő regényhősökké válnak, hogyan
lehet egy robbanásszerű zenei élmény hatására újból megszületni, tulajdonképpen
mit keres a Nine Inch Nails frontembere egy gyerekzsúron és sikerül-e Babiczky
Tibor hősének eladnia a Harry Pottert saját neve alatt, azt már mondják meg a
lapok! Szóval azoknak, akiknek hozzám hasonlóan ez a zenei világ a meghatározó,
biztos erősebben szól, nyilvánvalóan ők az első számú célközönség, de bejöhet a
metalt legfeljebb távolról, gyanakodva szemlélőknek is, viszont utóbbiaknak
kiemelten ajánlott az előszóval kezdeni, mellé pedig a lejjebb megtalálható
listára felpakolt dalokat is hallgatni, hiszen mindegyik megtalálható a
YouTube-on.
A kezdeményezés kiváló, a
végeredmény pedig úgy is ötcsillagos, hogy nem egyenletes a színvonal, ami egy
hasonszőrű gyűjtemény esetében nyilván nem is lehet elvárás. Összességében
elmondható, hogy a Stay Brutal! olyan lett, mint egy sokoldalú
válogatáslemez vagy egy előadó/zenekar soron következő nagylemeze: a
felvonultatott dalok (ebben az esetben ugyebár novellák) külön-külön nem
biztos, de egyben nagyon is megállják a helyüket. Megvannak a határozottan
magas színvonalú, kiemelkedő pontjai és a kevésbé erős, de attól még
emlékezetes bástyák is, amikre lehet támaszkodni. S talán az sem
szőrszálhasogatás, ha az úgynevezett “töltelékdalokat” említem, hiszen ezekből
is akad egy-kettő, de pont ettől különleges és változatos a válogatás.
Kíváncsian várom, hogy a későbbiekben milyen műfajok kerülnek terítékre,
ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy ez egy sorozat lesz…
Szerintem nem csak engem lepett meg tavaly a hír, miszerint a Fumax fogja kiadni Vivien Holloway következő művét. Az írónő eddig steampunk könyveiről volt ismert, A vihar ígérete azonban klasszikus fantasy kalandot ígér. Mivel korábban nem volt szerencsém egyik művéhez sem, különösebb elvárások nélkül vágtam bele a kötetbe. Na jó, egy dolog azért ott motoszkált a fejemben: ha a Fumax égisze alatt jelent meg, akkor bitang jónak kell lennie.
Eve Rigel munkásságával is csak ebben az évben ismerkedtem meg. Hosszabb ,,csend" után idén két új regénnyel is jelentkezett: áprilisban a Kelepce érkezett, ami egy egészen kellemes krimi, novemberben pedig a Lien című sci-fije látott napvilágot. A fülszöveg ígérete szerint a kötet a military science fiction és az űropera legjobb hagyományait ötvözi, mégis újszerű és egyedi. Lássuk, hogy ebből mi valósult meg! :)
Trivium Egyesület, 2022, 260 oldal, e-book (Kép a szerző engedélyével)