Eddig sajnos úgy tűnik, hogy a hazai szerzők idén megjelentetett könyvei nem hozzák a korábban megkezdett sorozatok minőségi folytatását. Előzőleg A Hold hősei második része okozott csalódást, most pedig az Áttűnő világok következő etapja váltotta ki a szomorúság érzését. Ha korábban még nem hallottatok Gitte trilógiájáról, ebben a bejegyzésben kicsit felzárkózhattok.
 |
| 2023, magánkiadás, 196 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Úgy gondolom itt az ideje annak, hogy a blogon a szépirodalom nagyobb helyet kapjon, szem előtt tartva azt, hogy hazánk íróitól is gyakran mutassak be egy-egy művet. A sort Pál Dániel Levente 2017-ben megjelent novelláskötete nyitja. Az Úr nyolcadik kerülete nem csak annak okán kezdett el érdekelni, mert magam is a kerület lakója vagyok. Nagyon kíváncsi voltam, más milyennek látja ezt a városrészt, mik a tapasztalatai a környékről. A szerző költő és prózaíró, eddig összesen hét könyve jelent meg. A weblapján található bio-ból
kiderül, hogy igen aktív alakja a magyar kulturális életnek, 2016 óta a
Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja, számos szervezet tagja. Ezúton is
köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával, és biztosított számomra egy
példányt a műből.
 |
| 320 oldal, Athenaeum, 2017, keménytáblás (saját kép) |
A szünet alatt természetesen nem hagytam fel az olvasással, viszonylag sok könyvet sikerült befejeznem. A következőkben két olyan hazai író művét szeretném bemutatni, akikről úgy gondolom, ígéretes jövő elé néznek, amennyiben kiaknázzák a lehetőségeiket. A fantasy és a horror rajongók most nagyon figyeljenek, legfőképp nekik lehet érdekes a bejegyzés, de a magyar szerzők kedvelőinek is érdemes lesz vetni rá egy pillantást. :) Érdemes kiemelni, hogy mindkettő történet kis hazánkban játszódik, ami miatt nálam plusz piros pöttyel indítottak, kicsit unom már, hogy Amerikában képzelnek el minden sztori. :)
 |
| 2023, Főnix Astra, 424 oldal, puhatáblás (saját kép) |
2023 úgy tűnik, hogy hazai fronton igencsak termékeny év lesz, legyen szó akár ismert, vagy csak kisebb rajongótáborral rendelkező íróról. Ebben a bejegyzésemben két kisregény folytatását szeretném Nektek bemutatni, melyek korábban ilyen-olyan okok miatt a szívemhez nőttek. Kezdésnek jöjjön Stian Skaldtól A nemszületett, ami az Avalantia-krónikák harmadik története. Érdekesség, hogy ez már az Underground Kiadó támogatásával jelent meg.
 |
| 2023, Underground Kiadó, 180 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Ferenc K. Zoltán harmadik regényének helyszínéül a 19. század végi Amerikát választotta. Történetében Corpus Christibe kalauzol el minket, ahol épp, hogy kilábaltak a polgárháború okozta sokkból, máris újabb, megmagyarázhatatlan esetekkel kell szembenézniük. Ismeretlenek az éj leple alatt brutális módon meggyilkolják a helyi papokat; a ministráns fiúkat és az apácákat pedig elrabolják. Wratiszlaw Arisztid a magyar származású seriff és alkalmi csapata indul az eltűntek felkutatására. Küldetésüket nem csak a közöttük feszülő ellentétetek, hanem a megelevenedő bibliai történetek nehezítik.
 |
| 374 oldal, 2023, Morningstar Publishing, puhatáblás (saját kép) |
Fedina Lídia egyike a még ma is aktívan alkotó női SF szerzőinknek. 2016-ban jelent meg a Virokalipszis című műve, ami egy évvel később a Zsoldos Péter-díj második helyezettje lett. A Facebook Női SF csoportjában „futottunk össze” (aminek nem mellesleg ő az alapítója), és megkért, hogy írjak a könyvéről. Természetesen elvállaltam a felkérést, hiszen a fülszöveg kellőképpen felkeltette az érdeklődésemet. Plusz hajtott a kíváncsiság: milyen volt a hazai science fiction a 2010-es években?
 |
| 2016, Metropolis Media, 248 oldal, puhatáblás (saját fotó) |
 |
| 2023, Fumax Kiadó, 264 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Töredelmesen bevallom, a szerzőtől eddig több könyvet is olvastam már (lírát, prózát egyaránt), de valahogy nem éreztem azt, hogy írásai rezonálnának a világommal. 2019-ben megjelent, Fehér farkas című kötetének novellái egy érett, beérkezett prózaíró képét rajzolták meg a fejemben, a történetek mindegyike különleges, eltérő hangulatú és stílusú lett, ezért szívesen kerítettem sorra első kispróza-válogatását, a Vonalkódot is. Akadt benne egy-két olyan írás, ami hellyel-közzel megfogott, de a költőként indult Tóth Krisztina kezdő lépései az epika terén viszonylag hosszú időre elvették a kedvemet attól, hogy “be merjem vállalni” másik hasonló jellegű művét. Valahogy a versei sem állnak közel hozzám, a gyerekeknek szóló költeményekről nem is beszélve, viszont a nemrégiben megjelent, négy év (2017-2021) újabb prózatermését összegyűjtő Ahonnan látni az eget felkeltette az érdeklődésemet és félredobva az előítéleteket álltam neki az ismerkedésnek. Viszonyom az írónővel továbbra is felemás, de ezek a szövegek azért egy fokkal jobban tetszettek, mint az egy évvel korábban olvasott vonalasok.
Koncz Mars János neve nem
csak a Marsbook Kiadónál betöltött szerepe kapcsán lehet ismerős, emellett
íróként is tevékenykedik. Eddig öt műve jelent meg, a Humán kvartett 2022-ben
látott napvilágot. A négy kisregényt tartalmazó kötet a science-fiction
keretein belül olyan kérdésekre keresi a választ, amik bennünk is
felmerülhetnek, ha nyitott szemmel járunk a világban. A történetek egymástól
függetlenek, térben és időben más-más világokba nyújtanak betekintést. Lássuk, hogy mit tud nekünk nyújtani!
 |
| 2022, Marsbook Kiadó, 314 oldal, puhatáblás |
“Meddig tart a gyerekkor? Miért tart örökké, és
utána még legalább egy nyáron át?” - teszi fel a kérdést Hartay Csaba legújabb
novelláskötetének narrátora az első, Még egy nyár című kis írásban,
aminél frappánsabb bevezetőt el sem tudnék képzelni ehhez a könyvhöz. A
Viharsarki Kattintós elnevezésű Facebook-oldal első számú szellemi motorja
közel öt évvel a Turbo - Rajongók voltunk megjelenését követően újra az
1980-as, '90-es évek Magyarországába ugrik fejest, méghozzá ismét kiváló eredménnyel.
 |
| 2023, Talentum House, 226 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Mivel van ennek a kívül-belül kemény kötésű antolgóiának egy előszava, melyben Cserna-Szabó András szerkesztő tökéletesen kifejti az egész apropóját és születéseinek körülményeit is részletesen taglalja, én most eltekintenék a spoilerektől és csak a legfontosabbakat emelném ki. Három évvel ezelőtt fogalmazódott meg a szentesi Bukowskiban (copyright by Bödőcs Tibor), hogy vajon kortárs íróink, költőink, műfordítóink, stb. hogyan vélekednek a metal műfajról. Lehetett is írni mindenféle műfajú szöveget aztán, egyetlen kitétellel: próza legyen, de hogy ezen belül lemezkritika, elbeszélés, naplórészlet születik-e, az abszolút a szerző dolga. Huszonegy különböző ember, huszonegy különböző zenekar (van köztük fiktív is) huszonegy dalát választotta ki, hogy papírra vesse a fémzenével kapcsolatos érzéseit, emlékeit vagy éppenséggel kiváló asszociációkkal hozzon össze popkulturális mérföldköveket, tisztán saját érzései szerint. A közelmúltban megjelent, 300 oldalas kötetben ezeket olvashatjuk összegyűjtve. Minden további a hajtás után, illetve Cserna-Szabó kifejezetten hangulatos írásában!
A huszonegy tétel kiváló időutazás a heavy metal alapjaitól napjainkig, konkrétan a kettes Black Sabbath album Planet Caravanjétől a Korn Start The Healingjéig és addig a Dream Widowig, ami ugyebár a Foo Fighters-főnök Dave Grohl speciális egotripje. Közben pedig ott van a Maiden, a Metallica, a Nine Inch Nails, Marilyn Manson, az Ossian, a Sepultura, de még a The Cult is, szóval egy csomó teljesen és kevésbé nyilvánvaló választás, noha végigböngészve a tracklistet, nem mind tisztán metal. (A The Cult például kifejezetten nem, de én nagyon örülök nekik, mert egyik titkos kedvencem a zenekar.) A szerzők között pedig ugyanannyira találunk újságírót, költőt és kortárs írónőt, mint zenészéletrajzok szerkesztőjét, fordítóját, a felhozatal a dalsorrendhez hasonlóan eléggé változatos.
A baj az, hogy gyakorlatilag mindegyik novelláról/esszéről/kritikáról, stb. tudnék egy laza fél oldalt írni (különösen a Kárpáti Gábor Csaba által elkövetett Iron Maiden vonatkozásúról, ami abszolút csúcspont), de akkor senki nem olvasná végig a bejegyzést. Különösebben kiemelni sem merem a szerintem tényleg legjobbakat, mert akkor meg részrehajlással lehetnék vádolható egyesekkel szemben. Ami a lényeg és ezer százalék, hogy függetlenül zenei meg irodalmi ízléstől is, ezt a válogatást bárkinek jó szívvel tudom ajánlani, akit érdekel, hol tart a hazai kortárs irodalom 2023-ban. Biztos vagyok benne, hogy ha elvonatkoztatunk is a muzikális oldaltól, a szerzők névsorát látva mindenki talál olyat magának, akihez tud kapcsolódni. Én például nagyon nem kedvelem Szentesi Évát - elsősorban az öncélúan explicit stílusa miatt -, de a November Rainhez írt szövegének ötletét tudom értékelni. Akárcsak a Puskás Panni által elkövetett Ossianosat, ami garantáltan megdobogtatja majd a legendás 2000-es, debreceni koncertet kedvelők szívét. De hogy milyen az, amikor a Vasszűz tagjai Indiana Jones-t és Leslie L. Lawrence-t megszégyenítő regényhősökké válnak, hogyan lehet egy robbanásszerű zenei élmény hatására újból megszületni, tulajdonképpen mit keres a Nine Inch Nails frontembere egy gyerekzsúron és sikerül-e Babiczky Tibor hősének eladnia a Harry Pottert saját neve alatt, azt már mondják meg a lapok! Szóval azoknak, akiknek hozzám hasonlóan ez a zenei világ a meghatározó, biztos erősebben szól, nyilvánvalóan ők az első számú célközönség, de bejöhet a metalt legfeljebb távolról, gyanakodva szemlélőknek is, viszont utóbbiaknak kiemelten ajánlott az előszóval kezdeni, mellé pedig a lejjebb megtalálható listára felpakolt dalokat is hallgatni, hiszen mindegyik megtalálható a YouTube-on.
A kezdeményezés kiváló, a végeredmény pedig úgy is ötcsillagos, hogy nem egyenletes a színvonal, ami egy hasonszőrű gyűjtemény esetében nyilván nem is lehet elvárás. Összességében elmondható, hogy a Stay Brutal! olyan lett, mint egy sokoldalú válogatáslemez vagy egy előadó/zenekar soron következő nagylemeze: a felvonultatott dalok (ebben az esetben ugyebár novellák) külön-külön nem biztos, de egyben nagyon is megállják a helyüket. Megvannak a határozottan magas színvonalú, kiemelkedő pontjai és a kevésbé erős, de attól még emlékezetes bástyák is, amikre lehet támaszkodni. S talán az sem szőrszálhasogatás, ha az úgynevezett “töltelékdalokat” említem, hiszen ezekből is akad egy-kettő, de pont ettől különleges és változatos a válogatás. Kíváncsian várom, hogy a későbbiekben milyen műfajok kerülnek terítékre, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy ez egy sorozat lesz…
De hogy miért is lett a bejegyzés
címe az, ami és egyáltalán mi ez a nyitókép? Ajánlom elolvasásra az alábbi cikket és mindenre fény derül: https://www.rockbook.hu/hirek/egy-szentesi-berhaz-falara-harmadjara-felkerult-mar-ikonikussa-valo-sepupultura-gitar-metal (A metalt nem lehet elhallgattatni,
ugye?!)
Szerintem nem csak engem lepett meg tavaly a hír, miszerint a Fumax fogja kiadni Vivien Holloway következő művét. Az írónő eddig steampunk könyveiről volt ismert, A vihar ígérete azonban klasszikus fantasy kalandot ígér. Mivel korábban nem volt szerencsém egyik művéhez sem, különösebb elvárások nélkül vágtam bele a kötetbe. Na jó, egy dolog azért ott motoszkált a fejemben: ha a Fumax égisze alatt jelent meg, akkor bitang jónak kell lennie.
 |
| 2022, Fumax, 542 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Eve Rigel munkásságával is csak ebben az évben ismerkedtem meg. Hosszabb ,,csend" után idén két új regénnyel is jelentkezett: áprilisban a Kelepce érkezett, ami egy egészen kellemes krimi, novemberben pedig a Lien című sci-fije látott napvilágot. A fülszöveg ígérete szerint a kötet a military science fiction és az űropera legjobb hagyományait ötvözi, mégis újszerű és egyedi. Lássuk, hogy ebből mi valósult meg! :)
 |
| Trivium Egyesület, 2022, 260 oldal, e-book (Kép a szerző engedélyével) |