Ötletek hétvégi ebédekhez I.

Akinek hajnal háromkor kipattan a szeme, annak nagyon jó dolga van, mert oda tudja tenni az csirkealaplevet főni, hogy ebédre csodás dolgokat alkothasson belőle! :D Igen, ma velem is így történt, de egyáltalán nem bánom. Mutatom is, hogy miket készítettem belőle!

Értékelés - Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

 

Nem találok szavakat.

Elsősorban azért, mert nehezen tudom ezt a könyvet spoiler nélkül értékelni. Bármiről is írnám le a véleményem, erősen spoileres lenne, így meg kell válogatnom a szavaimat.
Másodszor pedig azért, mert ennyire összeszedett, ennyire minden körülményre, részletre, szempontra, következményre kiterjedő könyvet, ami ennyire sok mélységben megérint és ennyi témában megállja a helyét, ritkán olvasni.
Biológiai, társadalomismereti, pszichológiai, ökológiai területekre is kiterjedt a történet a fizikai és kémiai területeken túl, és minden közbeszúrt emlék, minden a jelenben felmerülő probléma fontos, érvényes és izgalmas.
Nem tudok elmenni a történet magva mellett, amely fényéves különbségeket áthidalva megteremtette a túlélés lehetőségét, de teremtett valami mást is. Ryland Grace egy korántsem hibátlan emberből sok-sok viszontagság után egy teljesen más emberré válik, és ezt szerintem egyetlen fontos körülménynek köszönhette. Ez a körülmény egy iszonyatosan bátor húzás volt az írótól, de tökéletes kidolgozásával nagyságrendekkel emelte a mű színvonalát és végül sok mindennek új értelmet adott.
Már a könyv felénél úgy éreztem, hogy tele van a fejem a sok új helyzettel és azok néhol frappáns, néhol bizarr megoldásaival. De talán ekkor kezdtem érezni azt is, hogy nem szeretném, hogy vége legyen a történetnek. Megszerettem nagyon a történet központi szálát, sokszor megnevettetett, sokszor ámulatba ejtett és végig fenn tudta tartani tiszta, különleges minőségét.
Spoiler nélkül talán egy csomó szentimentális zagyvaságnak tűnik, amit írok, de akik olvasták, tudják, miről beszélek, akik meg nem, azok megérdemlik, hogy egyetlen szót se ejtsek a meglepetésekről.
Mindenesetre a probléma, a megoldás kulcsa, a rengeteg küzdelem és kísérletezés, valamint az a bizonyos plusz szál mind lenyűgöző volt és magas minőségű, ötlet és kivitelezés terén egyaránt. Nem túlzok, ha azt mondom, ez a könyv Andy Weir legjobb könyve, aminél talán jobbat később sem fog tudni írni. Számomra viszont egyelőre a legjobb sci-fi, amit valaha olvastam.

Totti

[Értékelés] Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

Weirrel A marsi kapcsán ismerkedtem meg, ami számomra rendkívül üdítő volt a sci-fik között. Nem kellett hozzá vérfizikusnak lenni, hogy a könyv minden sorát értsük, sőt, mint egy jó tanár, elmagyarázta a felmerülő dolgokat olvasóinak. E mellé még remek humor is társult, tavalyi évem egyik legkedvesebb olvasmánya volt. Bevallom, utána az Artemis számomra kimaradt, viszont A Hail Mary küldetést azonnal előrendeltem, amint megtudtam, hogy magyarul is számíthatok a megjelenésére. Megütötte, vagy esetleg magasabbra tette a lécet A marsi után? A következőkben enyhén spoileresen elmesélem.

Fumax Kiadó, 2021, 512 oldal, keménytáblás

Ídesanyám kedvencei I. - A parfüm

Mivel hasonlóval még nem találkoztam, gondoltam, hogy indítok egy sorozatot, amiben Anyukám kedvenc könyveit fogom bemutatni. Az első részben egy alapvetően kedvelt művet, A parfümöt fogom kivesézni, így aki nem olvasta, a következő soroknak óvatosan fogjon neki. :)

Árkádia, 1988, 232 oldal

[Értékelés] Baráth Katalin: Afázia

Folytatom az Agave 2021-es megjelenéseinek olvasását, most a kissé túltolt reklámmal érkező Afázia volt a soros. Baráth Katalin neve számomra nem ismerős, de egy gyors guglizás után megtudtam, hogy eddig a krimi és történelmi regények körében alkotott. Izgalmas kezdés, vajon mit hozott ki a sci-fi zsáneréből: egy izgalmas, újszerű dolgot, vagy egy könnyen felejthető tucatmunkát?

Agave Könyvek, 2021, 330 oldal

Összegzés - 2021. május-június

Úgy döntöttem az összegzést mostantól kéthavonta fogom megírni, így talán a gondolataimat is jobban össze tudom szedni egy-egy könyvről.

 

 

 

 

Újra elkezdtem dolgozni, plusz olykor még a betegségem is legyűrt, így nem annyi könyvvel végeztem, mint szerettem volna. Természetesen nem bánkódom, így is 13 kötetnyi élménnyel lettem gazdagabb. :)
(A szemfüleseknek feltűnhet, hogy elég sok Adrian Mole történet is szerepel a mostani könyvek között. :) Nem véletlenül, nagyon szeretem őket, az első két részt és a "Napi hat cappuccino-t" már számtalanszor újraolvastam, itt volt az ideje, hogy nosztalgiázzak egy kicsit.) 

Ezekből kifejezetten tetszettek: Nem vagyok sorozatgyilkos, A szomszéd lány, illetve Crouch kötetei.
 

A Nem vagyok sorozatgyilkos egy sorozat, melynek gyűjteményes kiadása az első három részt tartalmazza. John Cleaver a főszereplője, egy 15 éves tinédzser, aki nem kicsit szociopata. Molyonon így értékeltem:

Hmmhmm, nem gondoltam volna, hogy az első trilógia ennyire fog tetszeni. Wells egészen jól ír, a történet egyben van, de a legfontosabb kérdésekre, hogy kik ezek a démonok, honnan jönnek és egyáltalán miért, még véletlenül se kapunk választ. Legalább egy minimális információmorzsa jól jött volna… Talán a második trilógiában. :P . A második résznél volt nála egy kisebb tanácstalanság, ott konkrétan a könyv fele az előző rész ismétlése, viszont az ezután következő etapok kárpótolnak mindenért. Karakterei számomra jól kidolgozottak, egyedül John és édesanyja tudnak idegesítően viselkedni egy-egy szituációban.
Nem mellesleg félelmetes, mennyire pontosan leírja, hogy egy szociopata mit „érez”, érzékel a világból maga körül.

Amik nem tetszettek:
– Wells fontosnak tűnő szereplőket később olyan lazán semmisnek vesz, hogy az már fizikailag fáj. Max, Erikson atya
– Egyes dolgokat szerintem túl sokszor ismétel, például hogyan preparálják a hullákat ravatalozáshoz. Ezt a részt elég lett volna egyszer leírni, elsőre beégett a tudatomba.

Mindent egybevetve én csak ajánlani tudom a trilógiát, a kisebb hibáitól eltekintve élvezetes olvasmány, kíváncsi vagyok a folytatásra is. :)

Amik csalódást okoztak: Musstól a Holnap, illetve egy kicsit A csütörtöki nyomozóklub. Utóbbit bár alapvetően kedveltem, viszont utólag belegondolva kicsit felesleges volt a hatalmas hájp, ami övezte. Maga a történet jó, cseppet lassú folyású, és hiányzik belőle az a plusz "fűszer", ami kiemelkedővé teszi. Egy újabb példája annak, hogy óvatosan kezeljük ezeket a megjelenéseket, nem biztos, hogy mi is annyira odaleszünk érte.

Ti miket olvastatok az utóbbi időben? :) Augusztus végén jön majd a következő összegzés, addig majd igyekszem több poszttal jelentkezni.

BenGa

A szomszéd lány, ahogy én láttam

Nagyon kedvelem a horror és thriller műfaját, azonban azt vettem észre, hogy az ezekben megtalálható elemek nem úgy hatnak rám, ahogy egy átlag emberre. Nem rágódok rajta napokon át, nem borzadok el a durvább részeknél, egyszer elolvasom/látom, és nem történik bennem semmi extra. Nos ez a könyv viszont a visszajelzések alapján tökéletes arra, hogy akár évekre a tudatunkba égessen egy-egy jelenetet.

Agave Könyvek, 2021, 304 oldal