Olvastátok Az idő gyermekeit? Emlékeztek a pókokra, és azok érdekesen bemutatott fejlődésére? Borzasztóan untátok? Akkor van egy rossz hírem: ebben a kötetben is két faj, a hangyák és dinoszauruszok civilizációs folyamatain fognak minket végigvezetni. Akiknek viszont az utolsó kérdésre nem volt a válaszuk, minden bizonnyal élvezettel veszik majd kezükbe a kötetet.
Európa Könyvkiadó, 2021, 204 oldal, puhatáblás |
A Kapszula Könyvtár 17. darabjaként érkezett meg a kisregény hozzánk, én már a fülszöveg alapján felfigyeltem rá. Az írótól korábban még nem olvastam semmit, de nagyon sok dicsérő kritikát olvastam róla, úgyhogy izgatottan vágtam neki kisregényének. Már az első találkozás alapötlete is zseniális: egy Tyrannosaurust kínoz a fogai közé szorult hús, az arra élő hangyákat kéri meg, hogy segítsenek neki. Mivel ők éppen élelemhiánnyal küszködnek, kapnak az alkalmon, és megszabadítják a kellemetlen érzéstől. Innentől fogva beindul az együttműködés a két faj között, egyre több dinoszaurusz jár a hangyákhoz, hogy megoldják fogászati problémájukat, amit később a hangyák tovább is visznek, és megismerik a dinoszauruszok anatómiáját, amivel a többi problémájukon is tudnak majd segíteni. A fejlődés szép, békés mederben zajlik...
Ami különösen tetszett, hogy milyen nagy fantáziával mutatja be Liu a két civilizáció gyarapodását, fejlődését. Szinte láttam magam előtt a hüllők óriási méretekkel rendelkező városait, eszközeit, de ugyanilyen jól el tudtam képzelni a rovarok impozáns, ám miniatűr építményeit. A megszemélyesítések is rendben voltak, teljes mértékben visszaadták a viselkedési módokat, amiket az emberek mutatnak egy háborús helyzetben, vagy egy súlyosabb válság során. De voltaképp mi is ez a mű? Egy görbetükör az emberiségnek? Mesébe bújtatott sci-fi? Fantasy sci-fi? Szerintem ezt majd mindenki maga döntse el, miután elolvasta, valószínűleg mindannyian máshogyan fogjuk értékelni. :)