[Értékelés] Christina Henry: Piros

 Kezdjünk két jó hírrel! 1) Túlestem a műtéten, úgyhogy mostantól aktívabb lesz a blog is. 2) A Galaktikának hála időről-időre hozok majd 1-1 könyvet a Metropolis Media kínálatából, fogadjátok szeretettel majd ezeket a könyveket. Ezúton is köszönöm nekik a lehetőséget és a bizalmat! :) 

Elsőként egy retellingre/újragondolásra esett a választásom, ami a Piros címet viseli. Ebben a műben a klasszikus Piroska és a farkas történet van posztapokaliptikus környezetbe ültetve. A sötét hangulat már az első percekben elkísér minket, úgyhogy öveket becsatolni! 

Metropolis Media, 2021, 259 oldal, puhatáblás

 

 

[Értékelés] Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

 Ha valaki megkérdezi, manapság ki a kedvenc magyar humoristám, elsőként biztosan Kőhalmi neve jut eszembe. Már a Showder Klub-os fellépései is meggyőzőek voltak, az ember biztos lehetett benne, minőségi szórakozást fog nyújtani. Szerencsére ő nem akkor kezdett el könyvet írni, amikor a stand-uposok többsége, és nem is arra ment rá, hogy az előadásai legyenek papírra vetve. Első művében a skandináv krimik, míg a mostaniban a sci-fik világában kalandozott. Lássuk, hogy sikerült ez a kitérő! :) 

Helikon Kiadó, 2021, 252 oldal, keménytáblás

 

Ídesanyám kedvencei II. - Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia

Az Alapítványt először tizenévesen olvastam, akkor is anyukám régi, Kozmosz Könyvek-féle kiadását. Emlékszem, már az első pillanattól magával ragadott, hihetetlen gyorsasággal végeztem a trilógiával. Később a folytatásokat és az előzményt is sorra vettem, de bevallom, azok annyira nem nyűgöztek le. Ebben benne lehetett az is, hogy az eredeti három kötethez képest csak évekkel később írta meg ezeket a történeteket Asimov, nem csoda, ha kiesett az általa kreált világ varázsából. (Érdemes megjegyezni, csak a trilógián 10 évet dolgozott, plusz amikor a folytatásokra kérték, már más jellegű műveket írt.) Mint köztudott, hamarosan bemutatják a kötetek alapján készült sorozatot, ennek apropóján újra elolvastam ezt a "kapudrogot" a sci-fihez.

Gabo Könyvkiadó, 2018, 893 oldal, keménykötés

[Értékelés] A. M. Aranth: Oculus

Ifjúsági könyveket nagyon ritkán olvasok, akkor is megválogatom, milyen jellegűt veszek a kezembe. Az Oculus fülszövegét látván elkapott az 'én ezt mindenképpen szeretném olvasni', a Fumax nyári akcióján be is szereztem a folytatásával együtt. 31 éves fejjel is szórakoztató tud lenni, vagy csak a fiatalokat célozza meg? A következő sorokból kiderül! 

Fumax Kiadó, 2019, 470 oldal, puhatáblás

Összegzés - 2021. július-augusztus

Sziasztok! Eltelt újabb két hónap, összegyűjtöttem, miket sikerült elolvasni. :) 16 könyv, köztük több kisregénnyel, augusztus második felében azok jobban csúsztak. 10 könyvről poszt is készült, ezeket lentebb linkelem. :)

Értékelés - Isaac Asimov: Én, a robot [Totti]

 

Robbie (5)

Tökéletes módja a robotok ártalmatlanságának és hatékonyságának bemutatására. A kis Glória legjobb barátjaként Robbie még arra is képes, hogy a szülők pesszimista, szkeptikus szemléletét szépen lassan megváltoztassa. Nagyon sokféleképpen alakulhatott volna a sztori, de talán a legintelligensebben lett elővezetve a végső ítélet Robbie sorsát illetően.

Körbe-körbe (4,5)

Fantasztikus játék a 3 törvénnyel. Asimov saját ötletét járatja csúcsra.

Logika (5)

Nagyon érdekes gondolatmenet. Részben a vallás intézményének megkerülhetetlensége, részben óriási fricska, amely megkerdőjelezi a vallást.

Fogd meg a nyulat! (3,5)

Ez a történet kicsit talán hosszabbra volt nyújtva, mint amit a történet poénja, fordulata igényelt volna. Nem igazán éreztem, hogy a felmerülő probléma megoldása felé vezető úton ténylegesen elkapták volna a tudósok a fonalat. Végül aztán kicsit súlytalan lett a megoldás.

Te hazug! (5)

Asimov tovább boncolgatja saját Törvényeinek mélységeit, és az eredményei vitathatatlanul helytállóak. Már csak egyetlen válasszal maradt adós, de olyan jól keverte a kártyákat, hogy a végére nem is voltam rá kíváncsi.

Az eltűnt robot (4,5)

Újabb játék a Törvényekkel. Őszintén szólva újra és újra bebizonyosodik, milyen nagyszerűen találta ki Asimov a Törvényeket és azok sorrendjét is. Egyetlen apró változtatás és máris felborul az egyensúly.

A csillagokba! (4)

Tetszett, ahogy össze lettek szedve az emberek a történethez, és észrevétlenül megint csak tovább haladtunk a Robot univerzum építésében. Ellenben egy kicsit már kezd egyhangú lenni a robotok állandó tesztelése. Na nem mintha nem lennének izgalmasak a felvetett problémák, de egy kicsit egy kaptafára épülnek a sztorik.

Bizonyíték (5)

Zseniális novella. Asimov profin keveri a kártyákat, és behoz a történetfolyamba egy új központi figurát. Ha ez egy filmsorozat lenne, ez a rész tuti évadzárós dupla epizód volna, olyan ügyes és nagyszabású volt. Talán a kötet legjobbja!

Az elkerülhető konfliktus (5)

Nagyszabású gazdaságpolitikai körkép. Minden oldalról tűpontosan bemutatva a hibákat, az érveket, ellenérveket, gyanúkat és a megoldás lehetőségét. Valahol egy inverz 1984-et véltem felfedezni a novellában, ahol a korlátlan hatalom nem az elnyomás fegyvere, hanem a fejlődésé. Ha ijesztő módon is, mégis elkerülhetetlenül.

Először olvastam Asimovtól, de azonnal beszippantott. Látszólag az összes mű a 3 törvényről szól, valójában viszont sokkal inkább szólnak a törvények és a való élet különös találkozásai által létrejövő kényes kérdések megválaszolásáról. Asimov ebben a gyűjteményben briliánsan építi fel univerzumát a Robotika alapjaitól az űrutazásig és a Gépek által irányított Föld bolygóig. Inspiráló az író pozitív hozzáállása a fejlődéshez. Ahhoz, hogy az ismeretlen nem feltétlenül félelmetes és hogy a korlátlan hatalom nem feltétlenül veszélyes. Asimov számomra egy kicsit hasonlít Dick-hez, annak fojtogató paranoiája nélkül. Kíváncsi vagyok a regényeire, de az alapok annyira sziklaszilárdak és a stílus olyan szerethető, hogy már most azt érzem, nincs mitől tartanom.

[Értékelés] Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei

Az utóbbi időben kicsit nehezebben veszem rá magam hosszabb könyvekre, kisregényeket olvastam inkább. A pusztulás gyermekei viszont nagyon piszkálta a fantáziám, kíváncsi voltam, hogy Tchaikovsky mit tud kihozni Az idő gyermekei (értékelésem róla itt) folytatásában, tud-e valami újat, meglepőt nyújtani. Lássuk sikerült-e! :) 

Fumax Kiadó, 2019, 592 oldal, keménytáblás