[Értékelés] Lawrence Block: A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni

Jó döntés volt, hogy Bernie újabb történetét egy nehezebben emészthető regény után vettem elő. Bernie mindig biztos pont. Az ő humora, világlátása, könnyedsége, a pörgős történetvezetés és a történetek rövidsége kellemes kikapcsolódást nyújtanak.
Az első 20-30 oldal után ismét elfogott az érzés, hogy kábé mindegy, miről fog szólni ez a rész, élvezni fogom. Így is lett.
Bernie munkájában szerencsére szinte bármi állhat a középpontban és szinte bárhol homokszem kerülhet a gépezetbe. Block ezt nagyon jól kitalálta és újra meg újra működni látszik a recept. Az, hogy most éppen Kipling egy elveszett verseskötetének ellopásáról van szó, egyáltalán nem lóg ki a sorból. És hát ki is húzná a rövidebbet, mint az egyszeri, beáldozható, felbérelt betörő. A zűr pedig, amibe Bernie keveredik, hát nem éppen egyszerű.
A történet pörög, csak néha lassul be, de olyankor is okkal: legalább Bernie-vel együtt összeszedhetjük a gondolatainkat, és a világ dolgairól is megismerhetjük egy csipetnyi humorral átitatott véleményét.
A befejezés pimaszságán pedig majdnem hangosan felnevettem! Nem kérdés, hogy folytatni fogom, de lehet, hogy terápiás jelleggel megint valami nehezebb könyv után, mert tuti, hogy akkor is le fog lazítani.

Totti

Susie Orman Schnall: A poszterlányok

 

Ez a könyv nagy gonddal kiválogatott karácsonyi meglepetés, amely számomra nagyon kedves és fontos embertől érkezett. Idejét, energiáját nem kímélve és határait feszegetve választotta ki azt a könyvet, amelyről leginkább úgy gondolta, tetszeni fog. Nemcsak tetszett, telitalálat lett, szupergyorsan értem a végére.

 

I.P.C. Könyvek, 2020, 383 oldal, puhatáblás

Susie Orman Schnall eddig négykönyves amerikai írónő, aki mind a négy regényében a nőket, karrierjüket és a család-hivatás közötti egyensúly megtalálását helyezi középpontba. A Poszterlányok, Schnall 2018-as regénye, az 1941 és 1976 között New Yorkban megrendezett Miss Subways versenyt idézi fel. A nyertes hölgyek plakátja és rövid életrajza a metrókocsik falát díszítette; ez idő alatt nagyjából kétszáz hölgy részesült ebben a szerencsében. Ezeket a plakátokat naponta közel ötmillió ember látta, így nem meglepő, hogy számos győztes élete gyökeresen megváltozott a cím megszerzésével. A versenyt szervező cég a potenciális hirdetőknek szerette volna megmutatni, hogy a metró nagyszerű hirdetési platform, a plakátok odavonzzák az utasok tekintetét, akik szívesen nézegetik azokat a hosszú utazásaik alatt.

A történet két szálon fut. 1949-ben a diplomája megszerzése előtt álló Charlotte a reklámszakmában szeretne elhelyezkedni, miközben apja ragaszkodik ahhoz, hogy a család festék- és tapétaboltjában besegítsen, mert a bolt anyagilag épp nem áll jól. Mindeközben szerelme, Sam, hiába kéri meg a kezét többször is, az igen még várat magára. Álmai megvalósításai – vagy épp szétfoszlása – közepette beválasztják a Miss Subways verseny finalistái közé, amellyel új lehetőségek nyílnak meg előtte.

A másik szálon, mintegy hetven évvel később, 2018-ban, a reklámszakmában tevékenykedő Olivia próbál érvényesülni a férfiak által uralt kíméletlen világban, ahol egy jóképű, vonzó főnököt és egy szexista kollégát kell legyőznie és meggyőznie arról, hogy képes az eszével érvényesülni. Az egyik projekt kapcsán belebotlik a Miss Subways szépségverseny kampányába és ez az a pont, ahol a történet szép lassan összefonódik.

Mindkét fiatal nő olyan életszakaszban van, amelyben a karrier-család-gyerekvállalás háromszöge élesen kirajzolódik, fontos kérdések sorozatát kell megválaszolni és olyan döntéseket kell meghozni, amelyeknek hosszabb távon, így vagy úgy, de súlyos, meghatározó következményei lesznek. Azonban, ahogy Olivia is fogalmaz, „ez csupán azt jelenti, ilyen dolog nőnek lenni. Az idők megváltoztak, de az identitásválságok, amelyen valamennyien keresztülmegyünk, ma is olyanok, mint régebben voltak.”

A két szálon futó események fejezetenként váltják egymást, emiatt tulajdonképpen letehetetlen a könyv, mert minden fejezet ott ér véget, ahonnan még tovább olvasná az ember. Nem beszélve arról, amikor az események a jelenben találkoznak, a múltat még akkor is felidéző következő fejezet érdekes idősíkot képez.

Számomra ebben a könyvben minden benne van, ami egy kis kikapcsolódáshoz szükséges és segít megemészteni a karácsonyi töltött káposztát és a bejglit. A reklámszakma magával hozza a kreativitást, a vonzó nők jelenléte a romantikát. A barátnőkkel együtt a féltékenység, a generációk közötti korkülönbség miatt pedig a bölcsesség van jelen. És természetesen „liszt, cukor és csokoládé…. A modern nők összes bajának okozója.”

 

Az oroszlán karácsony után - Elektronikus playlist

  Igen változatosan alakult, hogy az adott életszakaszaimban milyen műfajú zenét hallgattam. 14 éves koromig oda s vissza voltam a rap zenéért, amibe néha belekerült egy-egy TNT album (Igen, a dalszövegeik nagy részét a mai napig fejből tudom.). Középiskolában elég hamar rátértem a "sötét" útra, a heavy metáltól kezdve a blackig mindent meghallgattam, amihez csak hozzáfértem. Míg rendszergazdának tanultam, elkezdtem nyitni az elektronikus zenék felé, deadmau5, Paul Kalkbrenner... Elég populáris előadók, de a zenéjük nagy hatással volt rám akkoriban, nagyon hangulatos számokat tudnak csinálni. Manapság már majdnem mindent meghallgatok, de a fő csapás a metál maradt, annak is mostanság a technikásabb, másnak már nem igazán hallgató verziója. (Például Rings of Saturn, Shadow of Intent)

 Tegnap úgy keltem fel, hogy jó lenne egy olyan lista, amin kicsit melankolikusabb elektronikus zenék vannak. Nem igazán találtam ilyet (valószínűleg mert béna vagyok, vagy túl nagyok az elvárásaim), úgyhogy gyorsan összeraktam egyet. Persze lesz benne kakukktojás is, nem csak chilles számok kaptak rajta helyet. 18 dal, 2 perc híján két órás kikapcsolódás. 

Remélem Nektek is annyira fog tetszeni, amilyen lelkesedéssel én hallgatom mostanság. :) 

BenGa

[Vélemény] A hazai recenzióról

A mai téma szerintem van annyira érdekes, hogy megérdemeljen egy bejegyzést. Remélhetőleg értelmes, veszekedésmentes párbeszédet tud majd kialakítani, mert érdekel, más hogyan gondolkozik erről. A következőkben nem fogok konkrét neveket írni, s a jövőben sem szándékozom felfedni, hogy kikre is gondoltam pontosan. Saját tapasztalataimat fogom megosztani, ha nektek is akad a hazai recenzióval kapcsolatos történetetek, élményetek szívesen olvasok róla! :)

Random kép az internetről.

[Csirkemell szerelem] Aszalt szilvával töltött csirkemell - Nem csak az ünnepekre!

  Idén nálunk nem volt óriási sütés-főzés, s a menü sem volt hagyományosnak mondható. Aszalt szilvával töltött csirkemellet csináltam, mellé köretnek krumplipürét. Desszertnek a kókuszgolyóra esett a választásunk, voltaképp ezer meg egy éve nem ettünk, ideje volt, hogy sorra kerüljön. :P

Az első ételfotóm, amire végtelenül büszke vagyok. :D

[Századik bejegyzés!] Húsba mar - Függésben (kortárs realista novellák)

  Az utóbbi időben olyan dolog történt velem, amire eddig nem igazán volt példa: elkapott egy mélyebb olvasási válság. Nem tudom mitől vagy éppenséggel miért most, de valósággal tombolt. Próbálkoztam Durrell Korfu-trilógiájával, egy ideig úgy éreztem segíteni fog, aztán mégsem ez húzott ki a képzeletbeli gödörből. (Természetesen el fogom olvasni, csak lassan haladok vele. Pedig nagyon jó, tényleg.) Tarja ajánlotta a Függésben című novellás kötetet, ami a Google Könyvek oldaláról ingyenesen elérhető. Maga a témakör érdekes számomra, lelkesen vetettem bele magam az olvasásába. 

Nyugger Szövetség Íróknak Csoport, 2021, 250 oldal, e-book

 

Kik is csinálják a blogot? Negyedik rész: Gabi

 

Török Gabriella vagyok, 45 éves, Kőbányán élek. Voltam már recepciós, pénzügyi asszisztens, liftkezelő, könyvtáros, tolmács, fordító és egyetemi oktató is. Egy ideje viszont azt a munkát végzem, amit mindig is szerettem volna: nyelvtanár vagyok.

Bármilyen iskolába jártam, mindig én voltam az az osztálytárs, aki az összes kötelező olvasmányt fejezetre és oldalra beosztva az utolsó betűig elolvasta; a kötelező verseket nemcsak megtanulta, de szerette is. Ha vendégségbe megyek, egészen biztosan végig böngészem a könyvespolcot; ha új könyvet vásárolok, megszagolom és a könyvesbolt látogatást vasárnapi délutáni hosszú programnak tekintem. Szerintem a nyelvtan izgalmas tantárgy, a nyelvészet szép és érdekes, a nyelvtanulás pedig játék, móka és kacagás.

Sokáig a munka mellett a tanulás töltötte ki a szabadidőmet, ezért szakirodalomba merültem, mára azonban vissza tudtam térni a könyves kikapcsolódáshoz. Mivel anyuka vagyok, illetve két unokahúg és egy unokaöcs büszke nagynénje, ezért sok ifjúsági regényt is olvasok az ő ajánlásukkal. Ezen kívül minden olyat, ami lányoknak, lányokról, nőknek, nőkről szól. Ez nem jelent feltétlenül csöpögős, romantikus irodalmat, de ha teljes agymosásra vágyom, nem baj, ha már a könyv elején tudom, hogy boldog vége lesz.

BenGával több kapcsolódási pontunk is van, egyrészt már-már családtagok vagyunk, másrészt a bélbetegsége sem idegen számomra. Amikor először megkért, hogy írjak a blogra, vonakodással teli izgalommal fogtam hozzá, mert számomra az írás olyan hobbi, amit sosem mertem a nyilvánosság elé tárni. Ráadásul, ha valamiben, akkor a könyvekben biztosan nem egyezik az ízlésünk BenGával. Aztán rájöttem, hogy ez itt Az oroszlán üstje, néha kell bele egy kis édesség.