Márciusi lemezajánló #5 - A hibák ellenére is király! | Evergrey: Live Before The Aftermath / Live In Gothenburg (AFM Records, 2022)

 

Ha megkérdeznék, melyik volt az elmúlt hónapban általam legtöbbet hallgatott előadó - legalábbis a Spotify monitora szerint -, akkor minden bizonnyal az Evergrey lenne a befutó. Mostanában egyre jobban rákattantam ugyanis a májusban új stúdióalbummal előrukkoló svéd progmetalosok all-time munkássgára, aminek behatóbb megismerésére ez a két hónappal ezelőtt napvilágot látott 2CD+BluRay formátumú kiadvány is tökéletes ugródeszka lehet a szűzfülű 'greyeseknek. Ahogy annak ilyenkor lennie kell, egyszerre válogattak frissebb nótákat és örökös koncertkedvenceket, valamint bújtatott kincseket is előhúztak a tarsolyból, a végeredmény pedig majd' két óra tömény, de végig rendkívül hangulatos és izmos megszólalású, remekül felépített addigi életmű-összegzés, ami a King of Errorsra utalva akár úgy is leírható lenne, hogy a hibái ellenére is király.

[Értékelés] Neil Gaiman: Csillagpor

Kalandos úton jutottam el a Csillagporhoz. Egy több lépcsős kihívás 4. lépéseként tavaly októberben kaptam azt a kritériumot, hogy romantikus témájú könyvet kell olvasnom, ráadásul olyat, amiben testvérek is vannak. Fél évig többször is nekifutottam, hogy találjak ilyet. Már feladtam volna, amikor ajánlották nekem a Csillagport. Egy dolognak örültem: csak 200 oldal. Kibírom.
Ugyanis a romantikus téma a vesszőparipám, ráadásul Gaimantől már olvastam az Amerikai isteneket és nagyon slamposnak és túlhájpoltnak tartottam. Ezzel a kettős hendikeppel indult nálam a könyv. Óriásit kellett csalódnom benne. Maximálisan pozitív értelemben.
Ahogy elkezdtem olvasni, rájöttem, ez a Gaiman nem az a Gaiman, sőt mi több, ez a romantika nem az a romantika.
A romantikát manapság félreértik. Mind az írók, mind az olvasók. Az olvasók talán tudatlanságból, az írók talán szándékosan. A romantika nem csöpögés, nem egymás iránti mérhetetlen szenvedély és nem erotika. A romantika valahol önmagunk testi-lelki biztonságának feladása a szeretett nő vagy eszme iránt. Ezt ez a mű maximálisan teljesíti és ennél tovább nem is megy. És ezt nagyon jól teszi.
Gaiman nagyon választékosan fogalmaz meg itt-ott nagyon mély gondolatokat. Eközben játszi könnyedséggel ír le összetett karaktereket, körülményeket, amik nagyon szépen illeszkednek egymáshoz. Közben a misztikum ehhez az egészhez hozzáad és nem zilálja szét az alkotást.
Ezt a könyvet élvezet olvasni. Minden mondata kellemes, minden bekezdése tartalmas, minden ötlete váratlan, mégis pofátlanul magától értetődő, és minden fejezete szépen építkezik.
A könyv felénél szomorúan vettem tudomásul, milyen kevés van már csak hátra.
A vége pedig egyszerre realisztikus, naív, tündérmesébe illő és mégse. Összeérnek a szálak, a legtöbbet elvarrja az író, de van amit ügyesen nyitva hagy. Összességében egy jól átgondolt, kellemes kis fantasy, ami bőven lehetett volna dupla ilyen hosszú is.

Ez a könyv méltó alany az új pontozási rendszerem bevezetéséhez. Egyelőre ezen szempontok szerint fogom értékelni minden olvasásomat, amik egy kicsit árnyalni fogják a végső, átlagértéket.

Ötlet: 5
Következetesség: 5
Stílus: 5
Érdeklődésem fenntartása: 5
Emlékezetes jelenetek: 5
Kidolgozott karakterek: 4
Újraolvasás: 5

Átlag: 4,8

 Totti

[Csirkemell szerelem] "Tejszínes" - póréhagymás csirkemell

   Tegnap csodálatos napom volt: a piacon normális áron hatalmas póréhagymákat lehetett kapni, a kedvenc baromfisomhoz időben jutottam el, így nem kapkodták el előlem a háztáji csirkemellet. Ezek mellé még sikerült az Alaplé Bárba is betérnem, ahol remek csirke alaplevet vettem. A sok jóságon felbuzdulva megleptem magam egy előnévnapi finomsággal. :D

Erről még véletlenül sem hiányzik a sajt. :P

[Csirkemell szerelem] Egyszerű mogyoróvajas csirkemell

   Egyik kedvenc csemegém a mogyoróvaj. Annyira szeretem, hogy már főzök is vele, így született meg ez a recept. Nincsen túlbonyolítva, nem kell hozzá sok alapanyag. Fél óra alatt elkészül, ezért remek választás lehet a rohanós hétköznapokhoz.

Maurice Leblanc: Arsène Lupin, az úri betörő

   Nagyon elhanyagoltam egyik kedvenc zsáneremet, így ideje volt, hogy visszatérjek hozzá. Egy igazi klasszikus került a kezembe, ami a Netflixes sorozatnak köszönhetően újra nagyobb figyelmet kap manapság. A mostani kiadás új, teljes fordítással kerül az olvasókhoz a GABO jóvoltából.

GABO, 2021, 250 oldal, puhatáblás (saját kép)

[Recept kép nélkül] Babos pulyka

   Ritkán, de megesik velem, hogy a blogra szánt recepthez nem készítek képet. A mostani is egy ilyen lesz, úgyhogy ha elkészítitek majd, várom róla a fotókat! ;) Ismét egy egyszerű fogással készültem, nem kell felette állni órákon át, mégis nagyon finom a végeredmény. :)

Babos pulyka

Hozzávalók:

• 1 kg pulykamedalion (falatnyi darabokra vágva)
  
• 50 dkg vesebab (konzerv, alaposan átmosva, lecsepegtetve)
• 2 szál póréhagyma (felkarikázva)
• 4-5 duci fokhagymagerezd (vékonyan felszeletelve)
• 6 dl passata di pomodoro
• só, őrölt bors, oregánó, bazsalikom ízlés szerint

 

Elkészítés:

Egy megfelelő méretű lábosban kevés olajon megdinszteljük a póréhagymát. Amint ez megvan, hozzáadjuk a fokhagymát és a pulykát, melyet fehéredésig pirítunk. Felöntjük a passzírozott paradicsommal, és annyi vízzel, amennyi épp ellepi. Befűszerezzük (kevés cukorral szórjuk meg, ez enyhít a paradicsom savasságán), hozzáadjuk a babot, majd alacsony lángon, fedő alatt készre főzzük. Ez körülbelül 40-60 percet vesz igénybe. Köretként kínálhatunk mellé rizst, tésztát, de szimplán ehetjük magában egy kis kenyérrel. Jó étvágyat kívánok hozzá! :)

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.

Hajmetál és popKorn | Márciusi lemezajánló #3-4: Ismeretlen ismerősök, avagy a Kissin' Dynamite és a Korn új albumairól

Nálam az úgymond coming outolás egy egészen sajátos műfajjá nőtte ki magát az évek során: olvasás közben, zenehallgatás során, aztán a különféle ismertetők írásával újra és újra rájövök, hogy mennyi minden van bennem mélyen eltemetve, amiknek bizony kell a ráhatás, hogy előjöjjenek. Ha például nincs a Spotify kivételesen szimpatikusnak mondható ajánlósávja egy aktuális reggelen, talán soha nem vetem rá magam sem a Kissin' Dynamite, sem pedig a Korn új lemezeire. És mivel hiszek az írás terápiás jellegében, sebfelszakító és egyben -begyógyító erejében, nem félek bevallani azt sem, hogy akármennyire is ismertem fent említett bandák nevét, a munkásságuk óriási fehér folt volt előttem mindeddig. A nyolcvanas évek legszebb Bon Jovi/Whitesnake/Europe/Dokken/Skid Row hagyományait felelevenítő, alaposan kifestett szemű és feltupírozott hajú srácok esetében ez még talán annyira nem gáz, szerintem ők nálunk sincsenek annyira a köztudatban, mint a Kukoricások, szóval én nem bánom, jöhet a máglya, amiért eddig leélt huszonkét évem során soha nem fordult meg a fejemben, hogy Kornt hallgassak, most viszont valami... na jó, igazából minden megváltozott. Nemsokára azt is kitárgyalom, miért és hogyan.