A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cserna-Szabó András. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cserna-Szabó András. Összes bejegyzés megjelenítése

5/14/2023

SEPUPULTURA, GITÁR, METÁL | Cserna-Szabó András (szerk.) - Stay Brutal! (21 írás a metálról. Helikon Kiadó, 2023)

Mivel van ennek a kívül-belül kemény kötésű antolgóiának egy előszava, melyben Cserna-Szabó András szerkesztő tökéletesen kifejti az egész apropóját és születéseinek körülményeit is részletesen taglalja, én most eltekintenék a spoilerektől és csak a legfontosabbakat emelném ki. Három évvel ezelőtt fogalmazódott meg a szentesi Bukowskiban (copyright by Bödőcs Tibor), hogy vajon kortárs íróink, költőink, műfordítóink, stb. hogyan vélekednek a metal műfajról. Lehetett is írni mindenféle műfajú szöveget aztán, egyetlen kitétellel: próza legyen, de hogy ezen belül lemezkritika, elbeszélés, naplórészlet születik-e, az abszolút a szerző dolga. Huszonegy különböző ember, huszonegy különböző zenekar (van köztük fiktív is) huszonegy dalát választotta ki, hogy papírra vesse a fémzenével kapcsolatos érzéseit, emlékeit vagy éppenséggel kiváló asszociációkkal hozzon össze popkulturális mérföldköveket, tisztán saját érzései szerint. A közelmúltban megjelent, 300 oldalas kötetben ezeket olvashatjuk összegyűjtve. Minden további a hajtás után, illetve Cserna-Szabó kifejezetten hangulatos írásában!

A huszonegy tétel kiváló időutazás a heavy metal alapjaitól napjainkig, konkrétan a kettes Black Sabbath album Planet Caravanjétől a Korn Start The Healingjéig és addig a Dream Widowig, ami ugyebár a Foo Fighters-főnök Dave Grohl speciális egotripje. Közben pedig ott van a Maiden, a Metallica, a Nine Inch Nails, Marilyn Manson, az Ossian, a Sepultura, de még a The Cult is, szóval egy csomó teljesen és kevésbé nyilvánvaló választás, noha végigböngészve a tracklistet, nem mind tisztán metal. (A The Cult például kifejezetten nem, de én nagyon örülök nekik, mert egyik titkos kedvencem a zenekar.) A szerzők között pedig ugyanannyira találunk újságírót, költőt és kortárs írónőt, mint zenészéletrajzok szerkesztőjét, fordítóját, a felhozatal a dalsorrendhez hasonlóan eléggé változatos.

A baj az, hogy gyakorlatilag mindegyik novelláról/esszéről/kritikáról, stb. tudnék egy laza fél oldalt írni (különösen a Kárpáti Gábor Csaba által elkövetett Iron Maiden vonatkozásúról, ami abszolút csúcspont), de akkor senki nem olvasná végig a bejegyzést. Különösebben kiemelni sem merem a szerintem tényleg legjobbakat, mert akkor meg részrehajlással lehetnék vádolható egyesekkel szemben. Ami a lényeg és ezer százalék, hogy függetlenül zenei meg irodalmi ízléstől is, ezt a válogatást bárkinek jó szívvel tudom ajánlani, akit érdekel, hol tart a hazai kortárs irodalom 2023-ban. Biztos vagyok benne, hogy ha elvonatkoztatunk is a muzikális oldaltól, a szerzők névsorát látva mindenki talál olyat magának, akihez tud kapcsolódni. Én például nagyon nem kedvelem Szentesi Évát - elsősorban az öncélúan explicit stílusa miatt -, de a November Rainhez írt szövegének ötletét tudom értékelni. Akárcsak a Puskás Panni által elkövetett Ossianosat, ami garantáltan megdobogtatja majd a legendás 2000-es, debreceni koncertet kedvelők szívét. De hogy milyen az, amikor a Vasszűz tagjai Indiana Jones-t és Leslie L. Lawrence-t megszégyenítő regényhősökké válnak, hogyan lehet egy robbanásszerű zenei élmény hatására újból megszületni, tulajdonképpen mit keres a Nine Inch Nails frontembere egy gyerekzsúron és sikerül-e Babiczky Tibor hősének eladnia a Harry Pottert saját neve alatt, azt már mondják meg a lapok! Szóval azoknak, akiknek hozzám hasonlóan ez a zenei világ a meghatározó, biztos erősebben szól, nyilvánvalóan ők az első számú célközönség, de bejöhet a metalt legfeljebb távolról, gyanakodva szemlélőknek is, viszont utóbbiaknak kiemelten ajánlott az előszóval kezdeni, mellé pedig a lejjebb megtalálható listára felpakolt dalokat is hallgatni, hiszen mindegyik megtalálható a YouTube-on.


A kezdeményezés kiváló, a végeredmény pedig úgy is ötcsillagos, hogy nem egyenletes a színvonal, ami egy hasonszőrű gyűjtemény esetében nyilván nem is lehet elvárás. Összességében elmondható, hogy a Stay Brutal! olyan lett, mint egy sokoldalú válogatáslemez vagy egy előadó/zenekar soron következő nagylemeze: a felvonultatott dalok (ebben az esetben ugyebár novellák) külön-külön nem biztos, de egyben nagyon is megállják a helyüket. Megvannak a határozottan magas színvonalú, kiemelkedő pontjai és a kevésbé erős, de attól még emlékezetes bástyák is, amikre lehet támaszkodni. S talán az sem szőrszálhasogatás, ha az úgynevezett “töltelékdalokat” említem, hiszen ezekből is akad egy-kettő, de pont ettől különleges és változatos a válogatás. Kíváncsian várom, hogy a későbbiekben milyen műfajok kerülnek terítékre, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy ez egy sorozat lesz…

De hogy miért is lett a bejegyzés címe az, ami és egyáltalán mi ez a nyitókép? Ajánlom elolvasásra az alábbi cikket és mindenre fény derül: https://www.rockbook.hu/hirek/egy-szentesi-berhaz-falara-harmadjara-felkerult-mar-ikonikussa-valo-sepupultura-gitar-metal (A metalt nem lehet elhallgattatni, ugye?!)