Fagyi, popcorn és némi édesség | THIS CALLING - Nightlife (H-Music Hungary, 2024)

Napok óta más sem szól nálam rotációban, mint a This Calling új albuma. (Előtte meg az előző pörgött oda-vissza, úgyhogy meglepne, ha kimaradnának az év végi Spotify-listámból.) Egyelőre csak digitálisan, de ha minden igaz, hamarosan a CD is befut, ugyanis az ilyen instant kedvenc muzsikákból nagyon kell a fizikai formátum, meg hát a borítókép is pazar, szeretném sokszor és sokáig elnézegetni. De hogy kik is ezek az arcok, ha esetleg nem tudnád? A bandát még pár éve Fellegi Ádám (Noble Victory, Bridge To Solace, The Idoru) és Bödecs András (The Idoru, Poison Alley) hozták össze, hogy tisztelegjenek a négyakkordos, ultra dallamos HC/punk színtér előtt. A 2020-as debütlemezre (Methods of Protest) csatlakozott hozzájuk a Magma Rise-ból Herczeg László gitáros, a fixálódott élő felállásban pedig (ahogy magán a korongon is) ott van a doboknál Szirota Márió (ex-Alvin és a Mókusok) és a bőgőnél Pap Attila (Patikadomb, Soulwave), valamint a műfaj határait kitolva, már-már a popularitást megcélozva - nagyon helyesen - Pettenkoffer Zsófi, Szabó Léna és Vida Írisz Minami a vokálban, a fémszíveket is megdobogtató, fülsimogató pillanatokat hozva. Összességében garantált az arconpörgés már az első hangoktól kezdve, de az angyali hangú trió finomít valamennyit ezen a szigorúságon.

“S a popzene is milyen?!” | Kispál és a Borz: Beszorult mondat (Megadó Kiadó, 2023)

 “A paradicsom nem akar ketchup lenni, a medve meg medvebőr nem. A pandák nem dugnak állatkertben, s a popzene is milyen?!” - énekli Lovasi András a Fenevad című dalban, mely a több, mint 10 év után visszatért Kispál és a Borz Beszorult mondat albumának utolsó előtti tétele. Azé a lemezé, amiről nehezen tudtam elképzelni, hogy a 2010-es búcsúkoncertet követően egyáltalán megszülethet, de - mint azt a mellékelt ábra, esetünkben 11 új dal mutatja - ezeknek a beszorult mondatoknak igenis ki kellett jönniük. Ráadásul pontosan úgy, mintha rögtön az Én, szeretlek, Téged után nem vártunk volna tizenkilenc évet.

SEPUPULTURA, GITÁR, METÁL | Cserna-Szabó András (szerk.) - Stay Brutal! (21 írás a metálról. Helikon Kiadó, 2023)

Mivel van ennek a kívül-belül kemény kötésű antolgóiának egy előszava, melyben Cserna-Szabó András szerkesztő tökéletesen kifejti az egész apropóját és születéseinek körülményeit is részletesen taglalja, én most eltekintenék a spoilerektől és csak a legfontosabbakat emelném ki. Három évvel ezelőtt fogalmazódott meg a szentesi Bukowskiban (copyright by Bödőcs Tibor), hogy vajon kortárs íróink, költőink, műfordítóink, stb. hogyan vélekednek a metal műfajról. Lehetett is írni mindenféle műfajú szöveget aztán, egyetlen kitétellel: próza legyen, de hogy ezen belül lemezkritika, elbeszélés, naplórészlet születik-e, az abszolút a szerző dolga. Huszonegy különböző ember, huszonegy különböző zenekar (van köztük fiktív is) huszonegy dalát választotta ki, hogy papírra vesse a fémzenével kapcsolatos érzéseit, emlékeit vagy éppenséggel kiváló asszociációkkal hozzon össze popkulturális mérföldköveket, tisztán saját érzései szerint. A közelmúltban megjelent, 300 oldalas kötetben ezeket olvashatjuk összegyűjtve. Minden további a hajtás után, illetve Cserna-Szabó kifejezetten hangulatos írásában!

A huszonegy tétel kiváló időutazás a heavy metal alapjaitól napjainkig, konkrétan a kettes Black Sabbath album Planet Caravanjétől a Korn Start The Healingjéig és addig a Dream Widowig, ami ugyebár a Foo Fighters-főnök Dave Grohl speciális egotripje. Közben pedig ott van a Maiden, a Metallica, a Nine Inch Nails, Marilyn Manson, az Ossian, a Sepultura, de még a The Cult is, szóval egy csomó teljesen és kevésbé nyilvánvaló választás, noha végigböngészve a tracklistet, nem mind tisztán metal. (A The Cult például kifejezetten nem, de én nagyon örülök nekik, mert egyik titkos kedvencem a zenekar.) A szerzők között pedig ugyanannyira találunk újságírót, költőt és kortárs írónőt, mint zenészéletrajzok szerkesztőjét, fordítóját, a felhozatal a dalsorrendhez hasonlóan eléggé változatos.

A baj az, hogy gyakorlatilag mindegyik novelláról/esszéről/kritikáról, stb. tudnék egy laza fél oldalt írni (különösen a Kárpáti Gábor Csaba által elkövetett Iron Maiden vonatkozásúról, ami abszolút csúcspont), de akkor senki nem olvasná végig a bejegyzést. Különösebben kiemelni sem merem a szerintem tényleg legjobbakat, mert akkor meg részrehajlással lehetnék vádolható egyesekkel szemben. Ami a lényeg és ezer százalék, hogy függetlenül zenei meg irodalmi ízléstől is, ezt a válogatást bárkinek jó szívvel tudom ajánlani, akit érdekel, hol tart a hazai kortárs irodalom 2023-ban. Biztos vagyok benne, hogy ha elvonatkoztatunk is a muzikális oldaltól, a szerzők névsorát látva mindenki talál olyat magának, akihez tud kapcsolódni. Én például nagyon nem kedvelem Szentesi Évát - elsősorban az öncélúan explicit stílusa miatt -, de a November Rainhez írt szövegének ötletét tudom értékelni. Akárcsak a Puskás Panni által elkövetett Ossianosat, ami garantáltan megdobogtatja majd a legendás 2000-es, debreceni koncertet kedvelők szívét. De hogy milyen az, amikor a Vasszűz tagjai Indiana Jones-t és Leslie L. Lawrence-t megszégyenítő regényhősökké válnak, hogyan lehet egy robbanásszerű zenei élmény hatására újból megszületni, tulajdonképpen mit keres a Nine Inch Nails frontembere egy gyerekzsúron és sikerül-e Babiczky Tibor hősének eladnia a Harry Pottert saját neve alatt, azt már mondják meg a lapok! Szóval azoknak, akiknek hozzám hasonlóan ez a zenei világ a meghatározó, biztos erősebben szól, nyilvánvalóan ők az első számú célközönség, de bejöhet a metalt legfeljebb távolról, gyanakodva szemlélőknek is, viszont utóbbiaknak kiemelten ajánlott az előszóval kezdeni, mellé pedig a lejjebb megtalálható listára felpakolt dalokat is hallgatni, hiszen mindegyik megtalálható a YouTube-on.

A kezdeményezés kiváló, a végeredmény pedig úgy is ötcsillagos, hogy nem egyenletes a színvonal, ami egy hasonszőrű gyűjtemény esetében nyilván nem is lehet elvárás. Összességében elmondható, hogy a Stay Brutal! olyan lett, mint egy sokoldalú válogatáslemez vagy egy előadó/zenekar soron következő nagylemeze: a felvonultatott dalok (ebben az esetben ugyebár novellák) külön-külön nem biztos, de egyben nagyon is megállják a helyüket. Megvannak a határozottan magas színvonalú, kiemelkedő pontjai és a kevésbé erős, de attól még emlékezetes bástyák is, amikre lehet támaszkodni. S talán az sem szőrszálhasogatás, ha az úgynevezett “töltelékdalokat” említem, hiszen ezekből is akad egy-kettő, de pont ettől különleges és változatos a válogatás. Kíváncsian várom, hogy a későbbiekben milyen műfajok kerülnek terítékre, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy ez egy sorozat lesz…

De hogy miért is lett a bejegyzés címe az, ami és egyáltalán mi ez a nyitókép? Ajánlom elolvasásra az alábbi cikket és mindenre fény derül: https://www.rockbook.hu/hirek/egy-szentesi-berhaz-falara-harmadjara-felkerult-mar-ikonikussa-valo-sepupultura-gitar-metal (A metalt nem lehet elhallgattatni, ugye?!)

[Értékelés. Vallomás. Egy darab élet.] Szarka József: Kulcsdalok (önéletrajz, könnyűzenei utazás)

Kulcsdalok egy kulcsembertől. Könyv a zenéről, életről, hivatásról, apaságról – őszintén. Szerelmeslevél, amellyel most egy kicsit visszaadhat azoknak, akiktől kapott.

„Legyen a mélységnek fény, a túl sekélynek nincs esély.
Az élet nem színjáték, de ha játszani kell, csak őszintén.”
(Kalapács: Őszintén; album: Totem, 2003.)

Szarka József, vagy ahogyan itthon – és minden valószínűség szerint a világ több pontján is, ahol eddigi élete során megfordult – szélesebb körben ismerik, Joseph olyan ember, akit úgy ismerek, hogy soha nem találkoztunk szemtől szemben. Emlékszem, amikor tizenötéves fejjel a kezembe kerültek életem első Hammerworld magazinjai egy olyan időszakból, amikor még nem is így hívták hazánk egyetlen, immáron harmincöt éve folyamatosan a piacon lévő nyomtatott sajtóorgánumát, mely rock/metal zenével foglalkozik, az Ő írásai ragadtak meg legjobban. 2014 őszét írtuk, négy nappal a tizenötödik születésnapom előtt már sokadik alkalommal, de első ízben igazi középiskolásként léptem át egy jó hírű fehérvári szakközép kapuját, s a megelőző nyáron, melynek hatalmas vihar és több napig tartó intenzív eső vetett véget, bizony az első szerelem tüzétől lángoltam egyfolytában.